Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége II. A Duna és az északi hegyvidék felszíni vizeinek minősége

Dr. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége II. Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. 25 VÍZKÉMIA Felszíni vizeink minősége II.* A Duna és az északi hegyvidék felszíni vizeinek minősége DR. TAPP SZILÁRD a kémiai tudományok kandidátusa Az 1951—1960. évek közötti időtartamon belül a Dunából 29 helyről vettünk rendszeresen vízmintát. A vízalkatrész meghatározások száma 6018. A meghatározások eredményeit az 1. táblázat tünteti fel. Az ország legnagyobb folyójának mintavételi helyein a balctériumszámolc átlagértékei 200 (Dunaremete) és 14 500 között (Budapest) váltakoznak. A maximumot 36 000-nek (Budapest), a minimumot pedig 20-nak (Szigetszentmiklós) találtuk mi-ként. A coliszámok átlagértékei 8,7 (Mohács) és 4398 (Budapest) között ingadoznak. A maximumot 9200-nak (Budapest), a minimumot pedig több helyen 0,2-nek (Mosoni Duna-ág, Dunaremete, Gönyű, Esztergom, Nagymaros, Dömsöd, Tass, Dunaújváros, Mohács), tehát ívóvíz minőségnek megfelelő értékűnek találtuk. Bakteriológiai szempontból a Duna aránylag tisztán érkezik az országba (Mosoni Duna-ág Győr fölött, Dunaremete). Ezt a tisztaságát kisebb ingadozásokkal megtartja egészen Budapest határáig, ahol a Szilas-patak torkolata alatt szennyeződve, már szennyezettebben folyik tovább Budapest területén. Ezek a szennyeződések még erősen fokozódnak a Hámán Kató úti és a Soroksári úti szennyvízcsatornák torkolata alatt, ahol a coliszámok hirtelen több ezerre ugorva, szennyvíz jelleget kölcsönöznek a víznek. Csepel-sziget északi részének magasságában a tisztulás jelei már mutatkoznak és a coliszám 1000 alá csökken. Ez a csökkenés tovább folytatódik, de a víz Tass és Dunaújváros alatt újból kissé szennyezetté válik. Tovább délre — még Mohács alatt is — újra tisztábbnak bizonyul. Ezek szerint tehát a Duna vize bakteriológiai szempontból a budapesti szakaszától és a soroksári Duna-ágtól eltekintve, szabad fürdés és ivóvízellátás céljára megfelelő tisztaságúnak bizonyul. Az oxigénfogyasztás átlagértékei 3,1 mg/l (Paks) és 10,0 ing/1 (Soroksári Duna-ág, Tass) között ingadozik. Jellemző a nagy víztömegekre és az ezáltal bekövetkező hígulásokra, hogy az oxigénfogyasztás átlagértékei jelentős ingadozást nem mutatnak. A maximum is csak 18,8 mg/l-ig (Dunaújváros) emelkedik, míg a minimumot 1,7 mg/l-nek (Dunaremete és Gönyű) mértük. Azoxigénfogyasztásból következtetve, a Duna vize oldott organikus anyagokat tartalmazva érkezik az országba és kisebb ingadozásokkal, ugyanolyan mértékben szennyeződve, hagyja el az országot. Az utóbbi három esztendőben olajos organikus szennyeződései egyre gyakoribbak, aminek következtében a víz tartós romlása várható. * A Hidrológiai Közlöny I9(>ö. 1. számában megjelent tanulmány folytatása. * * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályáról. Budapest. A biokémiai oxigénigény értékei még a Soroksári Duna-ágban is alacsonyak és mindenütt jóval az oxigénfogyasztás értékei alatt maradnak. A mérések átlagértékei 1,7 mg/l-től (Dunaremete, Gönyű) 4,6 mg/l-ig (Soroksári Duna-ág, Dömsöd) terjednek. A maximumot 4,6-nek (Dömsöd), a minimumot 1,2-nek (Dunaújváros) találtuk. (A budapesti Duna-szakaszra vonatkozóan biokémiai oxigénigény vizsgálataink nincsenek.) Az oxigéntelítettség százalékának átlagértékei 52%-tól (Soroksári Duna-ág, Dunaharaszti) 103%ig (Vác) terjed. A maximumot 121%-nak (Paks), a minimumot 52%-nak (Dunaharaszti) találtuk. 70°/

a alatti minimumokat mértünk a Csepeli Vas- és Fémművek utolsó szennyvíztorkolata alatt és a szigetszentmiklósi vízmű előtt is, jeléül annak, hogy bizonyos időszakokban a szennyeződések erősebben terhelik a vizet. Általában azonban az oxigéntelítettségi százalék, átlagértékben a legtöbb mintavételi helyen a 80%-ot meghaladja, sőt egyes alkalmakkor 100% fölöttinek (túltelítettnek) is bizonyul, jeléül annak, hogy az öntisztulásra jelentékeny mennyiségű oxigén áll rendelkezésre. Az ammónia tartalmak átlagértékei 0 (Paks) és 2,15 mg/l (Budapest, Hámán Kató úti csatornatorkolat alatt) között ingadoznak. Maximumként 2,7 mg/l-t (Budapest, Hámán Kató úti csatornatorkolat alatt), minimumként pedig a Budapest fölötti és alatti Duna-szakaszokon számos helyen 0-t mértünk. Vác kivételével a Budapest fölötti és alati Duna-szakaszokban az ammónia mennyiségének átlaga az ivóvízben megengedett mérték alatt marad. Budapest közelében értékei ingadozó b bakká válnak. Nitritet csak a Hámán Kató úti szennyvízcsatorna torkolata alatt, továbbá Tasson és Dunaújvárosban tudtunk pusztán nyomokban kimutatni. Nitrátot csak Tasson találtunk, maximálisan 10 mg/l értékben. Fenolok a Duna vizében kimutathatók. Az egyes mintavételi helyeken az átlagérték 0 (Tass) és 0,27 mg/l (Vác) között ingadozik. A maximumot, 0,57 mg/l-t a szigetszentmiklósi vízmű előtt mértük. A minimumot a Vác fölötti mintavételi helyeken és Budapest alatt Paks kivételével, szintén 0-nak találtuk. A budapesti Duna-szakasz területén fenolt minden alkalommal ki tudtunk mutatni, amelyek mennyisége tekintettel a nagy mértékű hígulásra, jelentékeny. Az utóbbi három esztendőben a Duna egyes szakaszain a fenolok mennyisége is növekszik. A klorid tartalom a mintavételi helyek átlagértékeit tekintve, csak kis mértékben ingadozik. Az átlagértékek 11-től (Mosoni Duna-ág, Szigetszentmiklós) 23 mg/l-ig (Tass) terjednek. A maxi-