Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Hajdu György: A Fővárosi Vízmű fejlődése (1867–1964)

Hajdú Cin.: A Fővárosi Vízmű fejlődése Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Í49 [tOOOm'/HÓ] -^4—1—I—1

1

,111 JELMAGYARÁZAT. W////

A Dúsítás hatása Monostori l gépház Monosto Átlagos Dunavizái/ós 300700m. K v vi. rn.m.tx. x. xi.xii. i // /// tv. v. vt. n v/tt.ix. ixt.xu. 1962 | 1963. | 9. ábra. Talajvízdúsítás hatása a víztermelésre a monostori telepeken (Pueypa 9. BAuanue oöoaaufeHim epynmoebix eod na deöum Konodiiee na cmaHifuu Monouimop Abb. 9. Einfluss der Grundwasseranreicherung auf die Wassergewinnung der Anlagen bei Monostor alacsonyabb ára és gyors elkészítése külön figyelmet érdemel. Ez a típus valószínűleg a jövőben nagy jelentőségű termelési módszerré fejlődik ki. Az első törpecsáposkút, a Margitszigeten, a Nagy Szálló közelében készült 22 méteres aknamélységgel. Kivitelezési ideje mindössze két hónap volt. Költsége a bekötő csővezetékkel és gépészettel együtt alig haladta meg az 1 millió forintot. Napi hozama 4 500 m

3. Ez a kút mint önállóan üzemelő egység, a termelt vizet közvetlenül a nagynyomású hálózatba juttatja. Második ilyen kutunk építését jelenleg fejezzük be a Szentendre-sziget déli részén. Sok vitát folytattak a kutak vízhozamának kérdéséről. Wein János, már a múlt században kifejtette hogy a Duna mentén nyerhető, természetes szűrésű teraszkavicsvíz hozama a partszakasz egy méterére vetítve eléggé állandó, napi 15—20 m

3 között becsülhető. Az északi, durvább talajrétegekben ez az érték magasabb, elérheti a 25 m

3-t méterenként; a déli, finomabb összetételű kavicsokban, például a Csepel-szigeten, viszont alacsonyabb. Ez többnyire független a kút típustól és sokszor még a ,,k" tényezőtől is, viszont erősen függ a kútsorok előtti Duna-meder eltömődésétől és lezáródásától, az úgynevezett kolmatációtól. Már Wein János a külföldi közlemények alapján foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy a kutak körül levő túlszívott vízadó rétegben a talajvízszintet ülepített Duna-víz mesterséges elszikkasztásával emeljék. A talajvízdúsításnak ez a módszere azóta világszerte kifejlődött és újabban ismét foglalkozunk vele Magyarországon is-. Az eljárásnak különösen alacsony Duna-vízállásnál van jelentősége, amikor a kavicsrétegbe, a Duna felől kevesebb víz kerül. Ilyenkor telepeink hozama 40%kal is csökkenhet. Ez a helyzet szerencsére többnyire télen adódik, amikor a lakosság vízfogyasztása is lényegesen csökken, de még akkor is okozhat nehézségeket. Különösen nagy a jelentősége azonban a nyárvégi és őszi alacsony vízállásoknál, amikor a fogyasztók vízigénye még igen nagy. Öt év óta folytatunk üzemszerűen talaj vízdúsítást a monostori telepeinken (9. ábra), ahol sikerült ezzel a módszerrel a kútsorok vízhozamát a Duna vízállásától gyakorlatilag függetleníteni és állandó magas talajvízszintet tartani. Ebben az évben a Fővárosi Tanács VB. Közmű- és Szolgáltatási Igazgatóságának támogatásával három üzemi nagyságú kísérleti talajvízdúsító berendezést létesítettünk és az eddigi tapasztalatok alapján lehetőség mutatkozik ennek a rendszernek a továbbfejlesztésére akár a meglevő kutaknál, — azok vízhozamának növelésére — akár új víztermelő művek létesítésénél olyan területeken, ahol a vízvezető kavicsréteg nagysága, kiterjedése több kút telepítését tenné lehetővé, mint amit jelenleg a természetes vízutánpótlódás e tekintetben biztosítani képes. Meg kell említeni, hogy időnként felmerül a budapesti vízellátás kisegítéseképpen karsztvizek felhasználása. A Budapest közvetlen környezetében levő karsztvízlelőhelyek sem mennyiségben, sem minőségben, sem előállításuk költsége tekintetében nem versenyezhetnek a természetes szűrésű Duna-vízzel. Így a karsztvizek kiaknázását hosszas kutatások után levettük a napirendről. Újabb kutatások szerint Budapest környéki karsztvizek termelése (pl. Csillaghegy) a város belsejében eredő gyógy- és hőforrások hozamát is csökkenti, tehát ennek alapján sem volna előnyös a Budapest környéki karsztvízkészlet hasznosítása. Ez természetesen nem kíván bírálat lenni a más területeken fennálló karsztvíz beszerzési lehetőségekre, helytelen volna saját szempontjainkat és adottságainkat más környék, más hidrogeológiai adottságok között élő településekre erőszakolni. Helyes, ha Miskolc karsztvízzel, vagy Szolnok mesterségesen tisztított tiszavízzel elégíti ki igényeit, ha ott ez jobbnak, célravezetőnek vagy éppen más megoldás Inján szükségesnek bizonyult. Említettem, hogy még a múlt század közepén sok más európai várossal együtt merült fel Budapest ellátása mesterségesen tisztított folyóvízzel. Akkor a főváros vezetősége a termeszetes szűrésű rendszer mellett döntött és mint érdekességet megjegyezhetem, hogy a Lindley Vilmos által Hamburgban épített tisztító üzemet azóta üzemen kívül helyezték és e városban is az utóbbi évtizedekben már szinte 100%-ig természetes szűrésű vízzel elégítik ki a lakosságot. Az elmúlt években egyrészt az ipar nagyarányú igénynövekedése, másrészt a mesterséges tisztítású eljárások előretörése világszerte arra késztette a fővárost, hogy ismét a mesterséges folyóvíztisztítás módszerével foglalkozzék. Ebből a célból 1959-ben kísérleti tisztító üzem létesült, különféle technológiai módszerek alkalmazásával, hogy az itt végzett kísérletek alapján épüljön egy olyan napi 200 000 m

3 kapacitású tisztító üzem, amely a főváros vízellátási gondjait hosszabb időszakra megoldja. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a Duna-víz szennyezettsége nem túl súlyos, azt viszonylag egyszerű módszerekkelatermészetes szűrésű telepek beruházási költségeinél olcsóbban és nagyságrendileg hasonló üzemköltséggel meg lehet oldani. A sürgető vízhiányok miatt a kísérleti üzem eredményeinek bevárása nélkül fogtak hozzá az ún. Nagy felszíni vízmű (10. ábra) építéséhez, mely első lépcsőben napi 200 000 m

3 szivattyú és 100 000 m

3 tisztító kapacitással épült ki és 1961