Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Dégen Imre: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium jelentősége Magyarország szempontjából

Hozzászólások: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. 483 természeti adottságok hasonlóságán alapuló általános érvényű következtetésekre. Az általános elméleti alapokon nyugvó kapcsolatok felderítésére törekszik és a rész jelenségek tanulmányozását is annak a felismerésnek jegyében folytatja, hogy a víz előfordulása valamely területen az egész földgolyóra kiterjedő hidrológiai körfolyamatnak része. Földünk hidrológiai viszonyairól ismereteink csak akkor lehetnek teljesek, ha a hidrológiai jelenségek tanulmányozása kiterjed a kis rétzvízgyűjtőterületektől egészen a legnagyobbig, mely maga az egész Föld felszín. ,,A hidrológia laboratóriuma maga a Föld teljes egészében", ahogyan ezt Michel Batisse a Nemzetközi Hidrológiai évtizedről írt cikkében kifejtette. Egy-egy ország hidrológiai viszonyai — bizonyos méreteken túl —- már nem tárhatók fel csupán az egyes országok természeti viszonyainak megismerése útján. A legnagyobb kiterjedésű országok sem oldhatják meg határaikon belül mindazoknak a jelenségeknek teljes egészében való tanulmányozását, amelvek a vízzel összefüggő törvényszerűségek és végső következtetések megállapításához szükségesek. A vízgazdálkodás tárgyának, a vízkészleteknek feltárása, időbeli és térbeli változásainak megismerése, a víz földi körfolyamatának vizsgálata ma már nemzetközi problémává vált. A társadalmi és gazdasági fejlődés jelenlegi fokán az egész glóbus, de mindenekelőtt a közös vízgyűjtőterületen elhelyezkedő országok korszerű vízgazdálkodásának kialakításához, a víz egész földi körfolyamatának, különösen az összefüggő vízgyűjtőterületek hidrológiai viszonyainak komplex módon történő megismerésére van szükség. Ezt támasztja alá az is, ha megvizsgáljuk a Föld teljes vízkészletének arányát a felhasználható édesvíz-készlethez képest és ezen belül a felszíni és felszín alatti vízkészletek arányát. Majd a vizsgálódás körét szűkítve, az európai kontinens, s ezt követően Európa második legnagyobb folyója a Duna 820 000 km

2-t kitevő vízgyűjtőterületének és a Kárpátok koszorúzta Közép-Dunamedence legmélyebb térségében fekvő országunk, végül a Tiszavölgy magyarországi térségének vízkészletére vonatkozó adatokat szemléljük (1. táblázat). A Föld teljes vízkészletét tekintve hatalmas mennyiségű vízzel rendelkezünk, sokkal többel, mint amennyire az emberiségnek valaha is szüksége lenne. Ennek legnagyobb része — 97,2%-a — azonban sósvíz, és az emberiség vízszükségletének kielégítéséhez az édesvíz-készletnek is csak egy része áll jelenleg rendelkezésre. A gleccserekben, sarki jégtakarókban lévő hatalmas víztömeg — ami mintegy 2%-át teszi ki a Föld teljes vízkészletének — 50 ezer évig elegendő lenne a Mississippi táplálására és 8000 évig táplálhatná a Föld összes vízfolyásait. A távolabbi jövőt tekintve remény van arra, hogv az emberiség a tengervíz sótalanítása, a sarki jégtakarók és gleccserek vízkészletének felszabadítása révén további édesvíz források birtokába juthat. Ezekre azonban a közeljövőben még nem számíthatunk. Általában csak a felszíni vízkészlettel, továbbá elsősorban a 800 m mélységig elhelyezkedő felszín alatti vizekkel gazdálkodhatunk. Az egyes országok vízkészletének számbavétele nem kielégítő pontosságú, különösen a felszín alatti vízkészletek vonatkozásában. Még kevésbé pontosak az adatok a nagyobb vízgyűjtőterületek, kontinensek és az egész Föld vízkészletére vonatkozóan. R. L. Nace amerikai hidrológus, az UNESCO és különböző irodalmi adatok felhasználásával a következő becslésszerű következtetésekre jutott. A felhasználható édesvíz-készlet, melynek térbeli és időbeli megoszlása is változó, a kereken 37 millió km

3-t kitevő teljes édesvíz-készletnek csak 22,3%-a. A technika mai fejlettsége mellett tehát a Föld teljes vízkészletének csak 0,63%-a, azaz 8,2 millió km

3 víz képezi a gyakorlati vízgazdálkodás tárgyát. A technikai és gazdasági lehetőségeket mérlegelve azonban, egyelőre a 800 m-nél mélyebben elhelyezkedő felszín alatti vizeket is figyelmen kívül kell hagyni a jelentősebb vízhasználatok szempontjából. így végül, csupán a teljes vízkészletnek 0,32%-a — 4,2 millió km

3 — a Föld gyakorlatilag hasznosítható vízkészlete. A kontinensen elhelyezkedő édesvíz-készletnek azonban csupán 1,52%-a, azaz 124 ezer km

3 vízmennyiség, a felszíni vízkészlet, amely ma elsősorban a vízgazdálkodás tárgyátképezi és 98,48%-a, azaz 8 millió km

3 vízmennyiség, a felszín alatti vízkészlet. Ha pedig a világ összes vízfolyásaiban levő vízkészletet vizsgáljuk azt találjuk, hogy az csupán csekély töredéke — mindössze 3 ezreléke — a kontinenseken elhelyezkedő édesvíz-készletnek. A vízfolyások átlagos vízszállítása viszont — 31 ezer — 37 ezer km

3/év, — ami 25—30-szor nagyobb, mint a vízfolyások medrében tárolt víztérfogat. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a felszíni vízkészlet valamely adott időpontban aránylag kevés víztérfogatot képvisel. Jelentőségét és hasznosíthatóságát az emeli, hogy teljes egészében résztvesz a hidrológiai körfolyamatban és állandóan megújul. Ezzel szemben a felszín alatti vízvezető rétegek hatalmas tárolóteret biztosítanak a víz számára. Itt a víztérfogatban kifejezett vízkészlet igen nagy, de a vízkészlet megújulása csak egy kisebb hányadra terjed ki és hosszabb időt vesz igénybe. A közeljövő vízgazdálkodását tekintve kiemelkedő jelentősége van a felszín alatti vízkészletnek, hiszen csak 800 méter mélységig olyan hatalmas vízmennyiség helyezkedik el, amennyit a Föld összes vízfolyásai 132 év alatt szállítanak. A tárolt vízkészlet aránya mégjobban a felszín alatti vizek javára tolódik el, ha csak Európát vizsgáljuk. Itt a felszíni édesvíz-készlet ugyanis kereken 4100 km

3 azaz 0,67%-a a felhasználható édesvíz-készletnek. A Duna vízgyűjtőjén pedig ez az érték 19 km

3, ami csupán 0,05%-a a teljes hasznosítható vízkészletnek. S ha hazánk vízkészletét tekintjük : a vízfolyásokban a vízkészletnek csupán 0,037%-a, azaz 2 km

3, a tavakkal együtt