Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Rónai András: A felszínalatti vizek minőségének változása a mélységgel az Alföldön

420 Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. Rónai A.: A felszínalatti vizek minősége Lefelé tovább haladva, 600—800 m körül a rétegvizek sótartalma újra növekedni kezd és fokozatosan emelkedik a vízben a kloridtartalom. Az 1000—2000 mg/l-es sókoncentráció rendszerint csak az alsópannoniai rétegek elérésekor változik meg hirtelen, tehát kb. 1000 m-es mélység körül. Itt hirtelen többszörösére emelkedik a sótartalom és kiugróan uralkodóvá válik a nátriumklorid. Ez a víztípus — ha ingadozó koncentrációban is — végig megmarad az alsópannoniai rétegekben, tehát a medence mély részein, 2500—3500 m mélységig. A felszínalatti vizek minőségének e három nagy övezetbe való rendeződését az Alföld térszíne alatt a következőképpen magyarázzuk. A harmadkori medence mélyén az alsópannoniai rétegekbe zárt víz fosszilis telepvíz. Őrzi a tengervíz eredeti sajátosságait és vegyi jellegét. A mélyre süllyedés a hőmérsékletben okozott változást, amennyiben az egykori tengerfenék néhány Celsius fokos vize a süllyedés következtében közel száz fokra vagy a fölé melegedett fel a mélységtől és a földmeleg helyi eloszlásától függően. Az alsópannoniai rétegek konyhasós vizét a felsőpannóniai édes vizektől nagy vastagságú agyagos, márgás vízzáró rétegek választják el. így a vízminőség változása a vastag vízzáró rétegeken innen és túl elég éles. Érintkezés és felfelé szivárgás csak azokon a helyeken van, ahol későbbi kéregmozgások a rétegekben elvékonyodást, törést, elmozdulást hoztak létre. A íelsőpannoniai rétegek vize egyrészt foszszilis telepvíz, másrészt a medence peremén beszivárgó csapadékvíz. A kiédesedő pannóniai beltó vize a szikes tavak vízéhez hasonlít, nátrium hidrogénkarbonátos. Ehhez a vízhez a beszivárgó csapadék általában kevés sótartalmú, calciummagnézium hidrogénkarbonátos vizet szállít. Ezeket az alkotóelemeket mindenütt megtaláljuk a íelsőpannoniai vizekben. A calcium-magnézium arány növekszik a peremek, a beszivárgási helyek felé, a nátriumarány viszont a medence mélye felé. A negyedkori rétegekben édesvíz van. Ez a víz a mélyebb rétegekben egyrészt fosszilis víz, másrészt a felszínről beszivárgó csapadékvíz. A fosszilis víz a negyedkori rétegekben is nátriumhidrogénkarbonátos jellegű. A mély negyedkori medencerészek finomszemű rétegeiben a szikes tavak vizére emlékeztető típusú fosszüis víz van. Azokban a durvaszemcséjű rétegekben, amelyek jó összeköttetést tartanak a medenceszéli beszivárgási helyekkel, a nátrium helyét a kalcium és magnézium foglalja el a vízben. Ezekben a rétegekben a csapadékvíz van túlsúlyban. A csapadékvíz kis oldott só tartalma és a fosszilis vizektől eltérő jellege folytán elárulja a betáplálás helyeit. Az elmondottak szemléltetésére szolgál egy részletes és néhány összevont ábra. Az 1. ábra egy nyugat-keleti irányú metszet sávjában tünteti fel mélység szerint a vizek kémiai jellegét. A szelvény példaképpen kerül bemutatásra több hasonlóan kidolgozott szelvény közül. A város és község nevek jelölik a területsávot, ahonnan a vízmintákat vizsgálat alá vettük. Az ábrák nagysága arányos a vízben oldott só mennyiségével a jelkulcsban megadott osztályok szerint. Az ábrákba írt háromszögek a legfontosabb ionok milival egyenértékét mutatják százalékban. A nagyobb mélységből származó vízminták egynómelyikénól csak a nátrium és kloridmennyiséget határozták meg. Ilyen esetekben az ábrán ezt a két iont nem háromszögek, hanem körcikkek ábrázolják ós az egyéb alkotórészek helye kitöltetlen marad. A vízminták ábrái a mélységi skálán származási helyük szerint helyezkednek el. A mélysógskála azonban a tengerszint alatti 500 métertől lefelé ötszörösen kisebbített, avégből, hogy a 2000—3000 in mélységből származó vizek sóösszetétele is ábrázolható legyen. Egyedül a legfelső vízadó réteg vizének az ún. „talajvíznek" nagyon különböző sótartalmú és igen keskeny rétegből származó ábrái nem voltak elhelyezhetők megfelelően a mólységskálán. Ezért azokat a közsógnevek fölött helyeztük el külön sorban. Ezek a vízminták mind 3—10 m mélységből származnak. Az ábrán végigvonuló vastag vonal a felszín vonalát jelzi, a szaggatott vonal a negyedkori rétegek alsó határát. Az ábra jobb oldalán a 400 m mélységig jelentkező igen kis oldott só tartalmú vízminták a csapadékvíz hatását mutatják. Az erdélyi hegyek adják át itt a mélyben résvizeiket és karsztvizeiket az alföldi medence laza üledékes rétegeinek. Az ábrán nyomon követhető a kis oldott sótartalmú csapadékvíz jelentkezése a Duna—Tisza közi hátság nyugati peremén 300 m mélységig. Itt a Budapesttől délre lépcsősen lesüllyedt kavicsteraszok és az egész nagy törmelékkúp vezeti le a felszínről beszivárgott csapadékvizet a mélyebb rétegekbe. Jobban áttekinthető ugyanennek a szelvénynek alföldi része a 2. ábrán. Az ábra felső része vázlatos földtani metszetet ad a területről. Alsó része összefoglalva mutatja a víztípusok elhelyezkedését — 500 m mélységig — nem véve figyelembe a néhány méteres felszínközeiben jelentkező talajvíz kémiai jellegét. A magnéziumhidrogénkarbonátos víz jelentkezése a szelvény nyugati szélén a dunántúli lösztábla hatásával magyarázható. Feltűnő a nátriumkloridos vizek előfordulása aránylag a felszínhez közel. Ez egyrészt az itt elég magasan elhelyezkedő alsó pannóniai rétegeknek köszönhető, másrészt peremi fiatal töréseknek, amelyek a mélyebb vizek felfelé szivárgását megkönnyítik. A 2. ábrán bemutatott szelvény az Alföld derekán halad keresztül. Több hasonló áttekintő szelvény közül a 3. ábra további három — szintén nagyjából nyugat-keleti irányú — összevont metszetet közöl a mélységi vizek kemizmusáról. Mindegyiken jelentkezik a Duna—Tisza közi törmelékkúp hatása. 200—300 m mélységig vezetik le a durva homok és kavicsrétegek a csapadékvizet. Viszont az alföldi medence agyagos üledékekkel feltöltött részein a negyedkori képződményekben is a felső pannóniai rétegekre jellemző nátriumhidrogénkarbonátos vizek jelentkeznek, néha a felszínhez meglepően közel is. Az egyes mélységövezetekre jellemző vízminőségről számszerűen az 1—4. táblázatok tájékoztatnak néhány példán. Az 1. táblázat a legfelső „talajvízemelet" változó vízminőségét mutatja be. A 2. táblázat a csapadékvízből táplálkozó legjobb negyedkori vízadó szintek vízminőségének