Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1965. március 6-i, az 1964. évet záró, 48. közgyűléséről

Szigyártó Z.: Csapadékmennyiségek változékonysága Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. 331 járulni egész népgazdaságunk fejlődéséhez, népünk jólétének emeléséhez. Ezekkel a gondolatokkal 48-ik évzáró közgyűlésünket megnyitom. Tisztelt Évzáró Közgyűlés ! Az elmúlt évben súlyos veszteség érte Társaságunkat. Örökre eltávoztak körünkből: dr. Pávai Vajna Ferenc ny. főgeológus, első Schafarzik-emlékérmes tagtársunk ; dr. Miháltz István, egyetemi tanár, választmányi tagunk ; Marchart József, debreceni csoportunk volt elnöke; és Mohos Sándor, nyíregyházi csoportunk volt elnöke, akiknek érdemeit mai évzáró közgyűlésünkön külön-külön is méltatjuk. Rendes tagjaink közül elhunytak : Alcser Jenő, Domokos J. Róbert, Fittler Béla és dr. Gregács Margit. Kegyeletünk jeléül egy perc felállással hódoljunk halottaink emlékének. Az elmúlt évben a következő tagtársaink részesültek kitüntetésben: a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: dr. Kertai Ede, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát: Békési János, Bözsöny Dénes, Éry István, György István, Illei Vilmos, Stelczer Károly, dr. Szebellédy Lászlóné, a Munka Érdemrend bronz fokozatát: Cserjés Mátyás, De Jonge Ede és Dóra Tibor. A Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója lett 37 tagtársunk. Külön öröm számunkra, hogy titkárságunk lelkes vezetője, Erdély Antalné, a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. A kitüntetésekhez Társaságunk nevében szívből gratulálunk. Az elnöki megnyitót elhunyt tagtársainkról szóló megemlékezések követték. Pávai Vajna Ferencről dr. Papp Ferenc, dr. Miháltz Istvánról dr. Molnár Béla, id. Marchart Józsefről Szűk Tibor végül Mokos Sándorról Szeifert Gyula tartott megemlékezést. (Dr. Papp Ferenc megemlékezését jelen számunk 289. oldalán közöljük, A többieket f. évi 5. számunk 212. oldalán közöltük.) A megemlékezések után Elek Zoltán főtitkár beszámolója hangzott el. Főtitkári beszámoló A Magyar Hidrológiai Társaság 1964. évi munkáját a szakmai témák és ezzel párhuzamosan a szervezet bővülése jellemezte. Ha visszatekintünk a Társaság több évtizedes tevékenységére, mind a témák, mind a szervezet vonatkozásában nagymértékű polarizálódást tapasztalhatunk. Ez a jelenség azonban nemcsak Társaságunkra, hanem az egyéb társadalmi és hivatali szervezetekre is jellemző. Nem véletlen azonban, hogy ez a természetes polarizálódás a Társaság munkájában számos problémát okoz, és tagjaink körében méltán vetődik fel gyakran olyan kérdés, hogy ez a tendencia helyes-e. Ugy vélem, hogy a népgazdaság egészének fejlődése, a különböző ágazatok fejlesztése egyre inkább megkívánja, hogy a gazdálkodás egyes területén felmerülő tudományos, műszaki és gazdasági kérdésekkel mind hivatali, mind társadalmi vonalon egyre mélyebben és részletesebben foglalkozzunk. Társaságunk az elmúlt évek során több új szakosztállyal, szakcsoporttal, illetve vidéki csoporttal bővült. Ez a jelenség feltétlenül örvendetes, már csak azért is, mert bizonyítja, hogy a Társaság a vízgazdálkodás egészén belül egyes részkérdésekkel a korábbi időszakokkal szemben intenzívebben kíván foglalkozni. Az 1964. évi munkaterve ennek a szellemében készült, figyelembe véve azokat a lehetőségeket, amelyekkel az egyes szakosztályok, illetve vidéki csoportok a maguk területén mind szakmai, mind személyi vonatkozásban rendelkeznek. A munkaterv a fő témáival a már korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően meszszemenően figyelembe vette a népgazdaságban felmerült problémákat. E témák nem ölelték fel a vízgazdálkodás egészét, hanem azokra a kérdésekre irányultak, amelyek a fejlesztési tervekkel kapcsolatban a legfontosabbnak látszottak. A vízgazdálkodás a népgazdaság egészén belül egyre fontosabb helyet foglal el. A korábbi években a vízgazdálkodás általában mint szolgáltató tevékenység nem jelentett önálló gazdálkodási ágat. Ez a helyzet azonban a közelmúltban gyökeresen megváltozott. A fejlesztés során a vízgazdálkodás lényegében önálló ágazattá vált, problémáival tehát mind a jelenben, mind a jövőben komplex formában kell foglalkozni. Ezt a szemléleti változást lényegében a vízgazdálkodási kerettervvel kapcsolatos munka indította el. Nagymértékben hozzájárult azonban a szemlélet megváltozásához az ipar és mezőgazdaság fejlesztésével párhuzamosan felmerült vízgazdálkodási problémák tömege is. Ennek a komplex szemléletnek Társaságunk munkájában is érvényesülnie kell és sok tekintetben már érvényesül is. Az átfogó témák részekre bontása és ezen részletkérdéseknek az egyes szakosztályok, illetve csoportok munkatervébe való beállítása az elmélyültebb vizsgálatokat és tanulmányozást biztosítják, a másik oldalon azonban a Társaság életében is szükséges, hogy a részletek tanulmányozása után a következtetések levonása összegezve is megtörténjen. 1963. évi munkánk a fentiekben vázolt szempontokból vizsgálva általában sikeresnek mondható, főleg a kérdés egyik oldala vonatkozásában. Szakosztályaink és vidéki csoportjaink az egyes résztémákkal, illetve kérdésekkel a tervben rögzített módon foglalkoztak. Sok esetben hiányzott azonban az elemzéseket követő összefoglalók elkészítése és továbbítása. A megoldást a szakosztályok és vidéki csoportok szorosabb együttműködésében és a Társaság vezetőségének olyan szervező munkájában látom, amely a szakosztályokon, illetve vidéki csoportokon belül befejezettnek tekinthető munkát a Társaság szintjén összefoglalja és a kialakított javaslatokat a hivatali szervekhez továbbviszi. Társaságunk életében minden évben jelentős helyet foglalnak el a különböző témákban megtartott ankétok, konferenciák, kongresszusok. 1964 folyamán néhány nagyrendezvényünk egy-egy témakör folyamatos vizsgálatának, tanulmányozásának időszakos eredményeit tárgyalta, más rendezvényeink újszerűek voltak abban a vonatkozásban, hogy egy-egy kérdés országos szintű