Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

Bélteky L.: Hévízfeltárási lehetőségek hazánkbari Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. 493 Nach Festst.ellung des Verfassers ergibt die auf Grund der Tiefenlage des oberpannonischen Liegenden ein übermássig optimistisches Bild hinsichtlich Temperatur der gewinnbaren Thermalwásser, so dass diese nur für grosszügige Orientierung brauchbar ist. Die Erkliirung hierfür liegt darin, dass die Wassertemperatur ausser der Lagerungstiefe und der geothermischen Gradiente in grossem Mass auch noch von der Entwicklung, Máchtigkeit und Wasserdurchlássigkeit der wasserführenden Schichten abhángt. Auf Grund der Karottage-Profilé der im südlichen Teil des Tisztán túl bis zu 2000 m Tiefe abgeteuften Brunnen (Abb. 4—9) weist Verfasser darauf hin, dass das Ausmass der Sandigkeit auch im Oberpannon gleichmássiger Máchtigkeit sehr unterschiedlich ist und dass die besten wasserführenden Schichten nicht überall im unteren Abschnitt dieses Stockwerks ausgebildet sind. Dies erwies sich auch im Gebiet des Komitata Békés innerhalb des dichtschraffierten südöstlichen Tiszántúl, wo — im Vergleich zum Gebiet entlang der Linie Szentes—Szeged — die wesentlich geringere Ergiebigkeit und unter Erwartung niedrige Wassertemperatur durch diesem Umstand erklárt werden kann. Aus Tabelle 2. über das Ausmass der Sandbildung je Tiefenabschnitten von 500 m ist ersiehtlieh, dass in den für die Gewinnung von Heisswasser in erster Reihe in Frage kommenden Abschnitt tiefer als 1500 m auf dem Gebiet von Békés die Gesamtmachtigkeit der porösen wasserführenden Schichten etwa nur ein Viertle derjenigen in der Umgebung von Szeged und Szentes ausmacht. Trotz alledem gibt die Karte für die Regionalplanung ziemlich gute orientierende Werte und der beste Beweis für die Brauchbarkeit ist, dass von den 66 Brunnen, die derzeit in Ungarn in Betrieb stehen und Thermalwásser über 50° C und 200 üt/Min ergiessen, nur die aus den mesozoischen Formationen fördernden Brunnen ausserhalb der Begrenzungslinie für die Erschliessungsmöglichkeit von Thermalwássern über 50° C liegen. Könyvismertetés Vízkészlctgazdíilkodási Évkönyv, I. kötet 1962. Közzéteszi a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztálya, Budapest, (75 oldal, 30 ábra, 13 táblázat.) Az ipari és mezőgazdasági termelés ütemének fejlődése következtében világszerte a víz mind nehezebben beszerezhető természeti kinccsé válik, amely korlátlanul most már nem áll a rendelkezésünkre. Ezért szükségessé vált a vízkészlet részletes feltárása és a vele való gazdálkodás megszervezése. Tervszerű vízgazdálkodásunk első és alapvető felvétele 1952-ben indult el, amikor az Országos Vízgazdálkodási Tanács megbízta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet az ország hasznosítható vízkészleteinek első számbavételével a felszíni, talaj- és karsztvízkószletre. Az időközben bekövetkezett fejlődós azonban bebizonyította, hogy ennél mélyebb vizsgálódásokra van szükség. A népgazdaság tervszerű és arányos fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek azok az adatok, amelyek a vízkészlet nagyságát, igénybevettségének mértékét s ezek alapján a vízhasználatok fejlesztésének lehetőségeit kutatják, s egyben egyeztetik egyéb gazdasági ágazatok érdekeit is. A feladat megoldásának az eszköze a vízgazdálkodási mérleg felállítása, amelyen keresztül állandóan tájékozódhatunk a gazdasági élet kaleidoszkóp szerinti változása mellett a pillanatnyi helyzetről. A gazdasági élet, "valamint a vízkészletek szélsőséges változása okozza hogy jó tájékozódást csak az időről időre megújuló feltárással tudunk kapni. Ez az állandó változás indokolja, hogy legalább évenként az adatokat összefoglalják és áttekinthető alakban az érdekeltek elé tárják. Ezt a célt szolgálja a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv I. kötete, amely az 1962. évről nyújt részletes beszámolót. Valamely időszak vízkészleteinek nagysága döntő mértékben a meteorológiai viszonyoktól függ, ezért az évkönyv 2. fejezetében először részletes beszámolót nyújt az 1962. év vízgazdálkodás szempontjából döntő meteorológiai tényezőiről, összefüggésben a kontinens időjárásával, amely lényegében egyezett a hazai időjárással. A téli hónapok általában enyhék, mérsékelten csapadékosak, márciusban hideg időszak kezdődött és jóformán szeptemberig tartott, s ezt általában szárazság kísérte, mely nálunk novemberben szűnt meg. A felszíni vízkészlet hidrológiai jellemzésében bár közismert, de mégis egy pillanatra megdöbbentően hat a 11. ábra, szemléletesen bemutatva a Kárpátmedence alján fekvő területünk vízellátottságát, amelynek jelentős része (az augusztus havi 80%-os tartósságú kisvízhozamok 95 %-a) küljöldi eredetű, vagyis hazai vízgazdálkodásunkban a körülöttünk levő államok vízgazdálkodásával rendkívül szoros kapcsolatot kell tartanunk és biztosítani a vízkészletek országok közötti helyes megoszlását. A felszíni vízkészlet meghatározásához kereken 50 legjelentősebb vízfolyásunkon mintegy 100 szelvényben mérjük a vízhozamot, a vízminőséget pedig kb. 600 mintavételi helyen hosszszelvényszerűen, 20 helyen keresztszelvényben észlelik. Az 1962. évben a Rába és Dráva vízrendszerének kivételével az átlagosnál 5—15%-kal kevesebb vízmennyiség vonult le. A vízszegénység a Tisza rendszerben meg egységesebben jelentkezett. A mennyiségi számbavételt logikusan egészíti ki a minőségi vizsgálatok eredményeinek áttekintése (16. ábra). A minősítés a közepes kis víztartományokban mért oxigénfogyasztási adatok alapján történt. Érdekesen mutattak rá a vizsgálatok, hogy a vízhozamon kívül a vízminőségnek igen erősen befolyásoló tényezője az időjárás. Vízkészletünk jelentős részét képezi a felszínalatti vízkészlet. A felszínközeli talajvizet 2013 észlelő kútban figyelik meg, s ennek alapján az 1962. évi talajvízjárás a téli félév átlagosnál nagyobb csapadékmennyiségére az átlag körüli értékre emelkedett, amelyet az aszályos nyár mélyen lesüllyesztett. A karsztvízkészletünk 15—20%-kal alacsonyabb értéket mutat a Bükk kivételével. A mélységi vizek változására ez idő szerint adataink nincsenek, ennek a vizsgálata a jövő feladatai közé tartozik. A vízkészletgazdálkodást befolyásoló szakági tevékenység munkáiról és eredményeiről a 3. fejezetben találunk érdekes beszámolót. 150 000 kat. holddal növeltük az öntözött területeinket, azokat jóformán végig zavartalanul üzemeltetni tudtuk, az ivó- és ipari vízellátási zavarok nagy részét megszüntettük. Az 1961. évi vízgazdálkodási célokra befektetett 2146,5 millió forinttal szemben 2754,3 millió forintot fordítottunk. Az összes lehetőségeket kihasználó felkészülés ellenére az idő- és vízjárási viszonyok, technikai berendezések hiányai folytán a vízkárt szenvedett területek 163 000 kat. holdra terjedtek ki, a keletkezett kár 200 millió forint volt, az ár- és belvízvédekezés 34 millió forintot emésztett fel. A vízhiány miatt vízerőműveink 11,3 millió kWóval termeltek" kevesebb áramot, mint egy átlagos évben, a veszteség 4 millió forintra tehető. A hajózás is korlátozások közé szorult, amelynek következtében 76 millió tkm áruszállítás esett ki, mintegy 20 millió forint veszteséget okozva. Az 1962. évi vízkárok összege 500 millió Ft-ra becsülhető, ennek 80 %-a azért következett be, mert túlságosan sok volt a víz és 20%-át (Folytatás az 500. oldalon)