Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Dr. Szemes Gábor–Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz kémiai és mikrobiológiai minőségéről az 1963. év rendkívüli hideg telén

'228 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. Szemes G.—Bozzay E.: A jég alatti Duna-víz 3. táblázat A nyers Duna-víz mikroorganizmusainak qualiíativ és quantitatív elemzése Az előforduló fajok száma törzsek szerint havonként összegezve Törzsek Január Február Március Schizomycophyta és Mycophyta 4 2 7 Cyanophyta 1 1 1 Euglenophyta — • 1 1 Chrysophyta 42 36 33 Pyrrophyta 1 — — ( hlorophvta 3 2 1 Összesen : 51 42 43 Az előforduló egyedek ind./ml határértékei havonként Törzsek Január Február Március Schizomycophyta és Mycophyta 2— 7 1—7 5—15 < 'yanophyta 0— 1 — Euglenophyta V—

% — Chrysophyta 5—17 2 5 4 88 Pyrrophyta Chlorophyta 0— 1 — — A fentiekben adtuk meg a jégalatti Duna-víz kémiai ós mikrobiológiai minőségének jellemzőit. A mikroorganizmusok mennyiségi-minőségi viszonyainak a víztermelés szempontjából való különleges helyzete kitűnik abból, ha ezen vizsgálati eredményeinket a korábbiakkal összevetjük. Utalunk Szemes O.—Bozzay E.— Bánáti M. : A Duna-víz vizsgálata a budapesti felszíni nagy Vízműnél, különös tekintettel a növényi mikroorganizmusok mennyiségi viszonyaira c. tanulmányra. (Hidrológiai Közlöny. 1963. 2. I(15—176. old.) Amikor Budapest ivóvízellátásában a Felszíni Vízművek gondolata és kivitelezése felmerült, a Duna kémiai-bakteriológiai minőségéről számos adat állt rendelkezésre. A Fővárosi Vízművek laboratóriumai is több mint 5 éven át folytattak rendszeres Duna-víz vizsgálatokat. Ennek a kutatómunkának az eredményeként állapították meg, hogy a Főváros északi határán a Duna vizéből vett előzetes kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy KözépEurópa nagy folyójának a vize aránylag tiszta, ipari szennyanyagoktól nagyrészt mentes felszíni víz. — Papp Sz. (1961) az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályán évtizeden át tanulmányozta a Dunát; 29 helyen vettek vízmintákat, s elemzési adataik száma több mint 6000. Kiemelt megállapítása : ,, Jellemző a Duna egyes szakaszainak bakteriológiai tisztaságára, hogy a coli szám minimumát több helyen, így a mosoni Duna-ágban, Dunaremetónól, Gönyünél, Esztergomnál, Nagymarosnál, Dömösnél, ós Mohácsnál 0,2-nek, tehát ivóvíz minőségnek megfelelő értéknek találták." — A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet is 1958—1961-ig részletes elemzéseket végzett ós Pásztó P. (1961) a fentiekkel kapcsolatban vízellátási vonatkozásban mint jelentős eredményt közli : ,,A magyar Dunaszakasz egyik legtisztább minőségű vize vizsgálataink szerint Budapesten — méghozzá — a város belterületén található". Újabban T. Dvihally Zs. (1963) ad a Duna-víz kémiai viszonyainak értékeléséhez adatokat, felhasználva a matematikai statisztikai módszert. Utal tanulmányában arra, hogy a Duna vizében oldott sók menynyisége a legnagyobb télen, főleg a hosszabb ideig tartó jéggel fedettség idején. — Varró I. (1961) ugyancsak utal arra, hogy a Duna-víz minősége megfelel a követelményeknek és belőle jó vízkezelési technológia alkalmazásával megfelelő minőségű ivóvíz nyerhető. Megállapítása helyileg éppen Budapest ós Mohácsra vonatkozik. A jégalatti Dunának a hazai Duna-szakaszra vonatkozó korábbi biológiai feldolgozását közleményekben nem találtuk meg. Az ausztriai holt Duna-ágak jeges vizének kryptogámjait Schiller J. (1926) tanulmányozta, legújabban pedig K. S. Vladimirova (1961) szovjet kutató ad közleményt a jégalatti Duna algológiai viszonyairól, 30 cm-es jégvastagság esetében. Mivel a Duna kutatása nemzetközi vonatkozásban valamennyi Duna-menti állam részéről megindult, várható a jegesvíz élővilágának mielőbbi megismerése is. Dudich E. (1960), Liepolt R. (1959). A hóborított befagyott Balaton fényviszonyait Entz B. — E. Fillinger M. (1962), a Balaton jegében tükröződő vízi élettevékenységet Entz B.—Lukacsovics F. (1957) tanulmányozták újabban. A folyók jég alatti biológiai kutatása szegényes. A tavakra vonatkozó vizsgálatok jóval előrehaladottabbak. A vizsgálati eredmények összefoglalása A Dunát és mellékfolyóit 1963. év telén huzamos időn át összefüggő jégpáncél és vastag hótakaró borította. Ez több irányban hatott a folyam életére. 1. Akadályozta a víz természetes szellőzését, erősen korlátozta az oxigén levegőből való felvételét, ami az oldott oxigéntartalom csökkenését eredményezte. A telítettség minimumát február folyamán mértük (46%). 2. A vastag jégpáncél akadályozta a szükséges napfény vízbejutását. Az asszimiláló növényi mikroorganizmusok száma rendkívül alacsony volt. Az asszimiláció nagymérvű lecsökkenése is hozzájárult a víz csekély oldott oxigéntartalmához. 3. A jégtakaró meggátolta a víz szervesanyagai bomlástermékeinek eltávozását. Az alacsonyabb hőfokkal együtt járó nagyobb oklékonyság miatt is megnövekedett e káros gáznemű anyagok vízi raktározódása. 4. Kiemelendő, hogy a víz oxidálható szervesanyag tartalma a téli időben általában magas értékű volt. Ez is — a klorid-ionnal együtt — a víz oldott szennyeződéseinek megnövekedésére utal. A huzamosan tartó alacsony hőmérséklet, a fényhiány, az egyre növekedő relatív szennyvízterheltség és a szellőzetlenség együttes hatása gátolta a víz öntisztulását segítő kémiai és biológiai folyamatok lezajlását. A Dunába ömlő szennyvizek mineralizációja nem játszódhatott le a szokásos és kívánatos mértékben. A Duna vizében kellemetlen dohos vegyszer íz és szag vált érezhetővé. Ivóvízellátásunkban ez először a mesterségesen tisztított víznél jelentkezett, de később megmutatkozott a parti szűrésű kutak vizében is. Az íz- és szagkárosodás csak a jégpáncél levonulása után, a vízállás emelkedésével együttesen szűnt meg, amikor visszaállt a Duna szokásos kémiai és mikrobiológiai állapota. IRODALOM 1. Abos, B.: A Fővárosi Vízművek felszíni víztisztító üzemei. (Water Treatment Planta of the Budapest Waterworks Relying on Surface Waters.) llidr. Közi. 41. 1961, 228—233. 2. Alföldy, Gy.: Víztisztítás. Ivóvíz védelme a vízműveknél. In : Vízhigiónia a vízműveknél, csatornaműveknél. KÖZDOK, 1961, 128—200. 3. Alföldy, Gy.: A víz csírátlanítása. KÖZDOK, 1962.- 1—231.