Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: A vízföldtani kutatások 9 évtizede a M. Áll. Földtani Intézetben

174 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Schmidt E. R.: A vízföldtani kutatások 9 évtizede Osztály igénybevételével az artézi víz viszonyokat is ismertették. Az 1930-as évek második felében Horusitzhy H. Budapest területének rétegvonalas talajvíztérképeit készítette el a főváros megbízásából. Az 1950-es években az Intézetben ismét erősen megélénkült a felszín alatti vizek térképezésével kapcsolatos munka mind az artézi-, mind a karszt- és talajvíz vonalán. A Síkvidéki Osztály Vitális S. kezdeményezésére nagy anyagi és munkaerők bevetésével Sümeghy J. majd Rónai A. vezetése mellett az addig földtani szempontból meglehetősen elhanyagolt talajvízkérdést tanulmányozta. Eredményeként több tanulmány látott napvilágot, továbbá Bóczán B. és Rónai A. szerkesztésében az Alföld egyszeri mérésen alapuló első átnézetes talajvízszint térképei. Vízföldtani szakvéleményező szolgálat A Vízföldtani Osztály 7 évtizedes adatgyűjteményét szakvéleményezés, feldolgozás és közzététel céljából gyűjtötte össze, zömmel a 30-as évek második felétől. Betekintésre azonban — a forrásidézés szokványos kötelezettsége mellett pedig ipari, sőt részben irodalmi felhasználásra is — ezek rendelkezésre állnak nemcsak az Intézet térképező osztályainak és a geológusoknak, hanem a külső kutatóknak és tervező intézeteknek is. A Mélyfúró Vállalat geológus szolgálata megalakulása után, közvetlen gyakorlati felhasználás céljából, mintegy 13,5 ezer kút adatait másolta le. Amikor pedig a Vízügyi Főigazgatóság a kútkataszter kiegészítését és közreadását kérte — és erre az anyagiakat biztosította is — az OFF, a MÁFI, és"az OVIFUV 1958 június 25-én írásos megállapodást kötött fenti artézi kút kataszteri anyag publikálási feltételeire nézve. A Vízföldtani Osztály kataszterező munkáinak eredményei tehát sok csatornán át szolgálják kezdettől fogva és egyre erősbödő ütemben az ország vízellátását. 1957-ig az Intézet Vízföldtani Osztálya egyedül látta el a vízföldtani szakvéleményező szolgálatot az országban. Évi ügyforgalma 1200—1500 és ebből a kiadott szakvélemények száma 600—700 volt. E munkakör 1956-ban történt részbeni megosztása folytán 1957-től a szakvéleményező szolgálat rutinos része az OVIFUV geológiai szolgálatához kerüli, de a MÁFI-nak továbbra is feladata maradt a nagyobb tanulmányokat igénylő vízföldtani szakvélemények adása. Olyanok amelyek : a) városok központi, vízellátásával, b) új ipari nagylétesítmények központi vízellátásával, c) gyógy- és hévízfeltárásokkal, d) egyéb vízügyi nagylétesítmények (vízerőművek, víztározók) vízföldtani előkészítésével, e) bánya- és karsztvízzel összefüggő vízföldtani problémákkal, f) nagyobb iparvidékre kiterjedő regionális vízellátási tervekkel kapcsolatban merülnek fel, g) és mindezekhez 1960-tól az öntözővíz feltárási lehetőségeinek szavéleményezése járul. Ebben a tárgykörben átlag évi 300—350 szakvéleményt dolgoz ki az Osztály. Karsztvíz, bányabiztonság és hegységszerkezet összeíüggései A karsztvíz hidrogeológia fejlesztéséhez a nomenklatúra kérdések tisztázásával (Horusitzhy F.) és a hegységszerkezeti viszonyokkal való összefüggések geomechanikai alapon történt feltárásával járult hozzá az Intézet Vízföldtani Osztálya. Vizsgálta ezenkívül a sótektonika és általában a települési viszonyok, valamint a vízföldtani adottságok közötti összefüggések kérdését, elsősorban bányabiztonság szempontjából. A vízellátás érdekében tanulmányok készültek a medencekifejlődés és az alaphegység kérdéséről. 1937-ben még csak átnézetes földtani szelvények formájában, később pedig egy-két irodalmi kezdeményezés után, térképszerűen is igyekezve ábrázolni a pannon medence mélyszerkezetét. Egy-egy vidék vízföldtani viszonyaival egyes munkákban is foglalkoztak a területi geológusok, így pl. Schréter Z. a borsodi bányavidékével, Ferenczi 1., Scherf E. a sósvizek elterjedésével, Vigh Gy. a fővárosi termálvizekkel, Sümeghy J. a Duna—Tisza-köz, Erdélyi M. a Dunavölgy, a Mezőföld és a Hajdúság térségében levőkkel, Szebényi L. az esztergomi térségben a hegységszerkezet és vízföldtani viszonyokkal stb. Hévízkutatás és gyakorlati eredményei Sok, ma már közkeletű földtani kérdés felvetése, kivizsgálása, tovább fejlesztése, részleges vagy végleges megoldása is a Vízföldtani Osztály működéséhez fűződik. Ilyenek a pleisztocén és pliocén határkérdése (Balmazújváros—Hajdúböszörmény—Büdszentmihály), az alsó és felső pannon közötti diszkordancia (Csepel-sziget) és az alsó-felső pannon határrétegeinek jelentősége a hé víztermelés szempontjából, a tiszántúli földgáz mezők elterjedésének megállápítása, amelyet a 20—25 évvel későbbi nagyüzemi gázfeltárások pontosan igazoltak és hasznosítottak, a gázos kutak dinamizmusa, a geotermikus grádiens kutatások (amelyek a 20-as években végzett Sümeghy ./.-féle, a túlfolyó víz hőmérsékleteivel történt vizsgálatoktól kezdve, a 30-as évek talphőmérséklet mérésein át, mind a mai napig folynak. 1956-ban az OFF az Osztály sürgetésére kötelezően előírta a 300 m-nél mélyebb fúrt kutakban a talphőmérsékletek mérését és ezzel széles körök figyelme fordult e kérdés felé). Hévíz kutatásaink és szakvéleményezéseink eredményeképp 1952—1963 között 78 helyen tártak fel az országban gyógy-, strand- és tisztasági fürdők számára, továbbá mezőgazdasági, fűtési melegvízszolgáltatási és ipari célokra hévizet. Mégpedig a következő helyeken : Budapest : VIII. ker., Népliget Sporttelep, VIII., MÁVAG Sporttelep, XXI., Csepel strandf. I., XXI., Csepel strandf. II. Dunántúl: Dunaújváros, Harkány, Kaposvár, Győr, Pápa, Pétfürdő, Sárvár, Siklós, Sikonda III., Sikonda IV., Szombathely. Duna—Tisza-köze és Felvidék : Abony, Eger II., Eger III., Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Heves, Jászapáti, Jászberény, Jászszentandrás,