Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

336 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. » Hozzászólás öllős G.—Deli M.—Szolnoky Cs. tanulmányához szűrők kifogástalan bevitelére. Számunkra is megszívlelendő a ,,Hamburgi útmutatás" azon előírása, hogy a vákuumos talajvízszín süllyesztés kivitelezését csak olyan vállalatok végezhetik, amelyek igazolják, hogy berendezésük a technika legújabb állásának megfelelő és mind műszakilag, mind személyzetileg biztosítékot nyújtanak arra, liogy a vákuum eljárást kifogástalanul végre tudják hajtani. Az elméleti és gyakorlati problémák megoldása csak olyan módon lehetséges, ha a vákuumkút hidraulikáját először egyszerűbb feltételek mellett már ismerjük. Öllős Géza és munkatársainak kutatása megelőzve a külföldi kutatókat lerakta a további vizsgálatok alapjait. A téma sokrétűsége és nagy gyakorlati kihatása szükségessé leszi a hazai kutatók, tervezők és kivitelezők minél szélesebb rétegeinek a további kutatásba való bekapcsolódását és segítségét. d Dr. Öllős Géza és munkatársainak vizsgál itai nagy segítséget adnak az Építéstudományi Intézel mélyépítési és közműkutatási problémákkal foglalkozó osztályának munkájához is. Az osztály több éves programot dolgozott ki munkaárok és munkagödrök víztelenítési kérdéseinek a vizsgálatára. Ezen munkaprogram vákuumos víztelenítési részének a kiinduló alapjául a Szerzők tanulmányában ismertetett vizsgálatokat vehetjük. A megkezdett vizsgálatoknak mind elméleti, mind gyakorlati problémák megoldására irányuló továbbfejlesztése tudományos és gazdasági szempontból egyaránt nagy jelentőségű lenne. Nagy Dezső (1841—1916) szerepe a főváros vízellátásában Kevesen tudják, milyen szerepe volt Nagy Dezső néhai műegyetemi tanárnak a tóvárosi vízellátás történetében. Mint a törvényhatósági bizottság közgyűlésének tagja, a múlt század utolsó két évtizedében mindenkor élénken érdeklődött a vízellátás kérdései iránt. Éppen ezért — mondhatjuk — minden vízellátással foglalkozó bizottságba beválasztották. De nemegyszer szakértőnek is felkérték. A vízművekkel foglalkozó szakemberek előtt ismeretes, milyen hosszú ideig tartó — nemegyszer éles — viták előzték meg a főváros vízellátásának még ma is súlypontjául tekinthető káposztásmegyeri vízművek építését. A főváros vezetősége Wein János akkori vízműigazgató elgondolásai szerint Káposztásmegyeren és környékén természetes (parti) szűréssel akarta a vízszerzést biztosítani. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonban a mesterséges szűrés mellett foglalt állást. Hosszas viták után a Közmunkák Tanácsa elvben elfogadta a természetes szűrés hasznosítását, de csak azzal a feltétellel hogy a főváros hívja meg Salbach Bernát német mérnököt szakértőnek. Salbachnak nyilatkoznia kellett a káposztámegyeri kavicsrétegekről és a víznyerés módjáról. Salbach kísérletei nyomán a mai káposztásmegyeri telepen két, és attól távolabb egy harmadik aknakút. létesült. Végeredményben megfelelőnek minősítette a Wein-feltárta kavicsmedencét, és felhasználásukat helyeselte. A vízszerzés eszközéül azonban nem a Wein tervében szereplő galériát hanem a Lechner Lajos középítési igazgató által indítványozott függőleges kutakat javasolta. A Közmunkák Tanácsa ezek után 1892 május havában végre is hozzájárult ahhoz, hogy a természetes szűrésű víz kiemelése függőleges kutakból történjék. Már az 1892-ben fellépett kolerajárvánnyal kapcsolatban ismeretessé vált, hogy annak egyik jó megelőzője a jó ívóvíz. Ha az ekkor pusztító járvány idején már nem is készíthették el az új vízművet, legalább a következő év őszére akartak jó ivóvizet biztosítani. (A kolerajárványok ui. nyár végén és ősszel szoktak jelentkezni.) A járvány leküzdésére alakított bizottság több más intézkedés mellett azt javasolta hogy a Káposztásmegyeren süllyesztett "két próbakút vizét vezessék be a városba. Wein János egy 500 mm átmérőjű ideiglenes főnyomóvezetékkel akarta e kutak vizét a városba szállítani. A Középítési Bizottság ezt a tervet elfogadta. Nagy Dezső ekkor különvéleményt jelentett be. Beigazolta, hogy amíg a csővezetéket megépítik, még két kutat lehet süllyeszteni, vagyis a főtelepi vízszerzés mindjárt véglegesen megoldható. De meggyőzte az illetékeseket arról is, hogy 500 mm átmérőjű vezeték helyett célszerűbb az egyik 1200 mm átmérőjű végleges fővezeték lefektetése. A mű a csaknem 8 km hosszú fővezetékkel együtt 1893 júliusában elkészült és augusztus elsején a meglevő pesti csőhálózatba nyomta az üdítő, egészséges vizet. Még a mai előrehaladott építési módokkal elért teljesítményekhez viszonyítva is tiszteletre méltó eredmény! Nagy Dezső javaslatának jelentőségét csak akkor értékelhetjük helyesen, ha meggondoljuk, hogy az egy évtizedig tartó vajúdás után ez eredményezte az első döntő lépést a végleges vízmű megépítésére. Nem tudhatjuk, milyen további késedelmek és bonyodalmak származtak volna abból, ha csak két kutat hasznosítanak és ideiglenes fővezetéket építenek. Ismeretes ui., mennyit toldozták-foldozták az ugyancsak ideiglenesnek szánt első vízművet a Lipótvárosban. De nem jelentéktelen az a költség sem, amelyet Nagy Dezső az ideiglenes jellegű vezeték mellőzésével a fővárosnak megtakarított. Számos példát lehetne még megemlíteni Nagy Dezsőnek a vízellátással kapcsolatos tevékenységéből. Lássunk néhányat! A pesti vízellátást hosszú ideig az újlaki vízmű segítette a Margithídra szerelt csővezetéken át. A naponként átadott vízmennyiség a hivatalos kimutatások szerint 10 000 m

3 volt. Nagy Dezső még 1889-ben igazolta, hogy ez az adat téves, mert 6000 köbméternél több víz az adott viszonyok között a meglevő vezetéken nem szállítható. A helytelen adat félrevezeti a fővárost a vízművek teljesítőképességének megítélésében. Tagja volt annak a bizottságnak, amely meghatározta a balparti csőhálózat gerincvezetékeinek nyomvonalát. Ezek a megállapítások több mint félévszázad után is helytállóak. Híve volt a kommunális üzemeknek. Még 1892-ben javaslatot tett arra, hogy a vízellátást és a villamosvilágítást egyesítsék és házi kezelésbe vegyék: „Bármely közérdek szolgálatára hivatott berendezés a közérdekeknek úgy és akkor felelhet a legtökéletesebben meg, ha annak kezelését a magánérdek kizárásával a hivatott hatóság veszi kézbe ..." írta Nagy Dezső javaslatában. Temetésén, 1916. március 21-én, Bánki Donát tanártársa búcsúztatta. Méltán mondotta: „...számos közérdekű mérnöki kérdés elbírálásában, nagyobb műszaki alkotások tervezésében hathatósan közreműködtél hogy egyebet ne említsünk, a főváros minden ízében sikerült vízműveinek és egyéb nagy telepeinek tervezésében . . ." Vedres Lipót* " (A közelmúltban elhunyt szerző hagyatékából.)