Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
5. szám - Bélteky Lajos: Magyarország területének geotermikus viszonyai a legújabb vízfeltáró fúrások adatai alapján
402 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Bélteky L.: Magyarország geotermikus viszonyai bocsátott maximum hőmérőket a furat beomlásának veszélye miatt néhány óránál tovább nem merték lent hagyni, áttértek arra, hogy a béléscsövek beépítése utáni természetes gammaszelvényezés alkalmával mérjék a talphőmérsékletet, amikor már nem kellett tartani a furat, beomlásától és a furatban levő folyadék már biztosan átvette a környező kőzet hőmérsékletét. A kutak legnagyobb részénél azonban a tisztítószivattyúzás befejezésével, tehát legalább 150—300 órai folyamatos termelés után a mélységi vízmintavétellel egyidejűleg végezték el a talphőmérsékletmérést. A két művelet ily módon való összekapcsolása részint költségcsökkentés szempontjából volt igen előnyös, részint mivel a külszínen és a fakadási szintben egyidejűleg lehetett mérni a víz hőmérsékletét. A mérések egy részénél túlfolyó, forrasztás nélküli, nyitott higanyos hőmérőt használtak, a legtöbb mérésnél azonban egyszerű maximum hőmérőket, melyekből 2—3 darabot bocsátottak le a furatba s a leolvasott hőfokok középarányosában állapították meg a talphőmérsékletet. A rendelkezésre álló mérési anyagot az 1. táblázatban foglaltam össze. A fúrási műveletek befejezése és a talphőmérsékletmérés közötti, tehát a hőegyensúly beállására rendelkezésre álló időt órákban pontosan nem jegyezték fel, a kialakult műveleti sorrendet és munkaidőt tekintve annyi azonban határozottan állítható, hogy — néhány kút kivételével a kérdéses időszak meghaladta a 120 órát. A valóságos geotermikus gradiensei a talphőmérséklet, a felszíni évi középhőmérséklet és a fúrás mélységének ismeretében a 99 Ttalp Tkdz, képlet segítségével számítottam ki, a látszólagos gg számításánál pedig a képletbe a közepes fakadási szint mélységét és a kifolyó víznek a külszínen mórt hőmérsékletét helyettesítettem be. A felszíni évi középhőmérsékletet dr. Bacsó Nándor által összeállított [8] az évi i zotermákat..ífcJA'Árttéio térképről vettem (1. ábra). Jffi 6,0 Cokiit S.O - 7,0 tt - 8,0 8,0 - 8,5 8.S - 9.0 9,0 - 9,5 9,5-10,0 10,0-10,5 10,5 rte'et 1. ábra. Felszíni évi középhőmérséklet (dr. Bacsó Nándor nyomán) Abb. 1. Oberjláchen- und mittlere Temperatur Fig. 1. Annual mean surface temperature A kutak vízföldtani tájegységenkénti csoportosításával a gg és a földtani szerkezet közötti összefüggés vizsgálatát kívántam elősegíteni. A tájegység-térképet, mely a hasonló földtani felépítésű és vízszerzési lehetőséggel rendelkező területeket tünteti fel, a Magyar Ali. Földtani Intézet vízföldtani osztálya szerkesztette [ 11 ]. A geotermikus gradiens értékét befolyásoló tényezők Az összeállításban szereplő 179 víztermelő kútban és 5 nagymélységű furatban végzett talphőmérsékletmérés alapján a valóságos geotermikus gradiens, röviden : gg, hazánk területére országos átlagban 18 m-nak adódik. Az ország nagy területegységei szerint az adatok és az átlagos gg értékek így oszlanak meg : Dunántúl 30 db átlagos gg 16,6 m Duna-Tisza köze s a Tiszántúl E-ra 70 db átlagos gg 18,1 m Tiszántúl 84 db átlagos gg 18,4 m A 18 m-es geotermikus mélységlépcső-átlag a környező országokban végzett mérések alapján megállapított gradiens értékekhez viszonyítva, feltűnően alacsony. Tekintettel arra, hogy a 184 gg érték 84%-a 14 és 24 m/C° közé esik, az anomália a magyar medencére regionálisnak tekinthető, helvi zónális eltérések is azonban számos helyen vannak A magyar medence különleges hőháztartási viszonyai természetesen felkeltették geotermikus kutatóink érdeklődését. Scheffer Viktor térképet állított össze [9], melyen a geotermikus mélységlépcső regionális értékeit tünteti fel Kárpátmedencék területén. A térkép jól íjartátja, hogy az Alpok, az északnyugati és az északkeleti Kárpátok külső előteréből, továbbá^ ^ Erdélyi medencéből kiindulva a magyar mecténce közepe felé a gradiens lépcsők mintegy JM m-es regionális csökkenést mutatnak. / Scha, fjer, továbbá Stegena Lajos [9, 10J is fogj^Aíozott azzal a kerdéssel, hogy miért ilyen alacsony a magyar medencében a geotermikus gradiens. Véleményük szerint ezt a hőfluxus anomalisztikusan magas értéke okozza, azonkívül aa is közrejátszhatok, hogy a medencét kitöltő laza üledéknek rossz a hővezető képessége. A hőfluxus-einomália magyarázható azzal, hogy a Kárpátmeden^ék centrális részében a földkéreg jelentősen elvékonyodik s míg Európában a Mohorovicié felület átlagos mélysége 30—35 km, addig Magyarországon — a szeizmikus mérések megállapítása szerint — csak &0—25 km. A zónális eltérések résaJetes vizsgálata során a hazai kutatók közül töblben foglalkoztak a geotermikus gradiens és a földtani felépítés közötti összefüggéssel. Stegena abból indul ki, hogy á gg a hőfluxus nagyságától és azoknak a kőzeteknek a hővezető képességétől függ, amelyeken keresztül áramolva, a hőmérséklet gradiens létre jön. Szerinte a fiatal üledékek és az alaphegység hövezetölépe^ség ' özött nagy különbség van, az előbbinek 3,10~ 3;. a . istá
