Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Balatonnak és környezetének változásai az ember tevékenysége következtében

222 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Erdélyi M.: A Balatonnak és környezetének változásai a felszínre, a tőzeg meg a kotu elpusztulásával vagy átalakulásával, a szikesedés is megindulhat. Ezt látjuk ma a Velencei tó dinnyési öblében. A berkek peremén sok mocsárerdő volt még két évszázaddal ezelőtt is. Ennek ma már nyoma is alig van. A legújabb idők lápgazdasági hasznosítása sok helyen a kedvezőtlen talaj és a nem sikerült vízrendezés miatt sem járhatott igazi sikerrel. A berkek csatornázásával a halak természetes ivó-helyei területileg igen összezsugorodtak. Az eddigi kutatások áttekintése Ma már egyre inkább gondolnunk kell a Balatonra. Megközelítettük ugyanis azt az állapotot, amikor ,,a feltöltődés ütemében a vízmélységek csökkenését kísérő biológiai folyamatok folytán viszonylag rövid idő alatt ugrásszerű növekedés is beállhat" [23., 45. old.). Ezt mutatja a három mederfelmérés (1895, 1930 és 1955) eredményeinek egybevetése, mely szerint az utolsó évezred évi 0,6—0,8 mm-es átlagos feltöltődésével szemben az 1955. év előtti 60 éves időszakra már évi 7 mm jut [23., 44. old.]. E 60 év nagyobb részében a berkek és a Zala már csatornázva voltak. Hozzá kell tennem, a kevés kutatási adat miatt ma még eléggé nem ismerjük a Balatonba torkolló vízfolyások szilárd és oldott hordalékának vízfolyásonkénti mennyiségét és így pontos szerepét a tó medrének feltöltésében. A Balaton súlyos helyzetét már évtizedekkel ezelőtt felismerték. Id. Lóczy Lajos a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként 1891-ben életre hívta a Balaton Bizottságot. A Bizottság megalapításának gondolata id. Lóczy szerint a balatoni hínárkérdés, a Balaton fenyegető elhínárosodásának kapcsán merült fel. A Balaton Bizottság irányításával a kutató munka 1920-ig folyt. E tudományos munka eredményét a ,,Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című 34 kötetes monográfiában hozták nyilvánosságra. A maga idejében korszerű feldolgozás, ma is nélkülözhetetlen forrásmunka. Az 1920—30-as években a kutatás esetleges és szórványos volt, kivéve a Tihanyi Biológiai Intézet munkásságát. Különösen sajnálatos, hogy földtani és földrajzi kutatás alig folyt. Inkább csak a legutóbbi években élénkült meg ismét a Balaton tudományos vizsgálata. A Balaton-kutatás eddigi eredményeit, a helyzet teljes felmérését és a követendő kutatások irányát Szesztay Károly foglalta össze [23]. Ez a tanulmány késztetett arra, hogy a hidrológus szemlélete és munkamódszere mellett a geológuséval is hozájáruljak a Balaton mai állapotának felderítéséhez. A Balaton kialakulásának és későbbi fejlődésének földtani kutatására vonatkozó tanulmányomban [8] ugyanis még nem foglalkoztam a tó holoeén történetének földtani magyarázatával, BiZclZ £L közelmúlt és a jelen felmérésével. Javaslatok Mit kell tenni — véleményem szerint — a Balaton megmentésére ? Legfontosabb a kutatások még részletesebb és összefogottabb folytatása, hogy az eddig elért minőségi eredményeken túl, mennyiségileg is biztos és részterületekre is érvényes adatokhoz jussunk. Ezekre támaszkodva lehet az egész Balatonra vonatkozó műszaki terveket készíteni. A természeti táj ma már nem állítható vissza. A korszerű mezőgazdaság a kultúrtájban a talajeróziót annyira csökkentheti, hogy az a természeti tájét majdnem eléri. A talajerózióval fenyegetett, vagy már súlyosan károsodott részletek erdősítésével, a füves területek védelmével a talaj vízháztartása ismét kedvezővé tehető. A berkek eredeti szerepe ma már visszahozhatatlan. Elérhető azonban az, hogy a berkek egy része ismét a Balatonba ömlő folyók vizének derítő medencéje és mészkicsapó helye legyen. Itt elsősorban a berkek mezőgazdaságilag nem, vagy alig hasznosítható nagyobb részére gondolok, amely ma rossz legelő, belvizes pocsolyás terület, holnapra talán már szikesedő lápos. A szabályozott vízgazdálkodású berkek haszna sokféle lehet: 1. A Balaton feltöltődését nagyban csökkenthetjük azzal, ha a berkekben fogjuk fel a folyóvizek hordalékát és a vizükben oldott meszet is ott csapatjuk ki. 2. A silány legelők helyett hasznos nádas, esetleg jó kaszálók lennének. 3. A Balaton visszanyerné a halak jó ívóhelyeit. Halnevelő telepeket lehetne berendezni. Tudomásom szerint már eddig is számos intézkedés történt ezen a téren. A somogyi kisebb berkek halastavai hasznos vállalkozásnak bizonyultak. 4. A szabályozható vízi világ kiterjesztésével ismét tömegesen lelnének otthonra berkeinkben a vízi szárnyasok. A természetvédelmi területek további fenntartásával Európa egyik legkeresettebb vízi vadászterületévé lehet a Balaton környéke. Ennek kettős haszna lenne. Egyrészt gazdaságosabbá tenné a vendéglátó ipart azzal, hogy az idényt meghosszabbítaná. Másrészt tőzegvagyonát is megőrizhetjük, megakadályozhatjuk kiégését, kedvezőtlen átalakulását. A szabályozott vízgazdálkodás pedig lehetővé tenné, hogy a tőzeg bármikor kitermelhető legyen. 7. A berkek saját vízgyűjtőjük lefolyó vizének tározói lehetnének. A Balatont berkek védenék. Gondoskodnunk kell azonban a berkek védelméről is, hogy minél hosszabb ideig lehessenek a Balaton „őrei". A berkekbe ömlő folyók messze terjedő völgyeinek tavasításával hosszabbíthatjuk meg a berkek és ezáltal a Balaton életét. Ezek a tavak lennének a berkek derítő és tisztító medencéi. Itt ismét az egész Balaton-vidék védelmének szükségét látjuk. Nem elég csak a berkek környékén megakadályozni a talajeróziót, hanem ugyanúgy a vízválasztóval határolt egész területen is, nehogy a völgyek tavai idő előtt feltöltődjenek (ahogy a dunántúli völgyek középkori és újkori halastavai). 8. A visszahozott vízi világ leghasznosabb házi szárnyasa lenne a kacsa. Haszna kettős. Egyrészt igen kevés takarmánnyal felnevelhető, másrészt életmódjával, táplálékszerzésével megakadályozza, vagy erősen csökkenti a maláriaveszélyt [17].