Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Erdélyi, M.: Külső-Somogy vízföldtana

Erdélyi M.: Külső-Somogy vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 61 A karádi fúrással (76) elért karbon mészkő már reménytkeltő lehet. Nagy települési mélysége, elterjedési területének ismeretlen volta feltárásának egy ideig akadálya lehet. Az idősebb harmadkor mélyfúrásokkal feltárt képződményei fontosak lehetnek, különösen a miocén alsóbb, nagyvastagságú kavicsos szintjei. Ezekről azonban még igen hiányosak ismereteink. Vízföldtanilag legfontosabb balatonmelléki képződményünk a középső (tortonai) és felső miocén mészköve. Fonyód közelében meleg (50), Fonyódon (49) szénsavas vizet szolgáltat. Balatonföldvár és Zamárdi fúrásaiban elért felső-miocén mészkőről vízföldtani adataink hézagosak, de tudomásom szerint több fúrás (154, 156, 160), ebből nyeri jó minőségű közepes, sőt nagy mennyiségű (160) vizét. Nagy kár, hogy elterjedése a déli Balatonpart mentén nem általános, s éppen a part középső részén (Boglár és Őszöd között) és a Zamárditól Aligáig terjedő szakaszon hiányzik. Az alsó pannóniai emelet képződményei a vékony összlet hézagos elterjedése és főleg kőzetanyaga (márga) miatt nem jöhetnek számításba. Külső-Somogy fúrt kútjai s ásott kútjai nagy része is a felső pannon emelet homokrétegeiből nyeri vizét. A felső pannon vize minőségileg kifogástalan, de csak ritkán nagyobb mennyiségű (1, 24, 25, 26, 34, 40, 80, 88, 110, 137, 141, 145). A bővizű fúrások mind távol vannak a Balatontól. A Balatonpart közelében a felső pannon a Középhegység „árnyékában" túlnyomóan agyagos, homokja kevés és finomszemű, így vize a déli Balatonpart rohamosan növekvő vízigényét mind kevésbé fedezi. Csak Fonyód környékén kedvezőbb a pannonból való víznyerés lehetősége (49). A pannon feküjében levő kavicsos homok még jobb, ha elég vastag (81, 82). A pleisztocén folyami homok csak ott ad elegendő vizet, ahol az összlet elég vastag (így a Kapós környékének kisebb mélyedéseiben), nem túlságosan agyagos, nagyobb területen fordul elő és az alján levő aprókavics réteg nem túl vékony (30, 37, 38). Vize rendszerint vasas, mert e homok nagyobb vastagságban csak süllyedek területeken halmozódott fel. A vetőknek, kőzetréseknek csak a kemény feküben van Vízföldtani jelentősége (49), de ott is főleg a harántos irányúaknak, a Balatonnal párhuzamos irányúakat zártnak kell feltételezni a térrövidüléses szerkezet miatt. A laza pannóniai fedőben a kőzetrés, vető zárt, eltömődött. Csak ritkán találtam nyitott kőzetrést, de az is csak rövid távolságon át volt követhető. Az 1. térképen ábrázolt források egyharmadát a helyszínről ismerem. A többit a M. Állami Földtani Intézet 1951. évi földtani és vízföldtani térképezési munkálatainak kéziratos lapjairól és más topográfiai térképekről gyűjtöttem össze. A forrás fogalmát itt igen tág értelemben használom. Tehát nemcsak az egész éven át vizet adó forrás, de az év egy részében elapadó forrás, szivárgó, sőt nyáron és kora ősszel csak a növényzetről felismerhető vizenyős hely ugyanezen megjelölést kapta. A forrás fogalmának ilyen tág használata helyes. Pontosabb felosztáshoz éveken át tartó megfigyelés szükséges. Az éghajlaton kívül a növényzet, a művelési mód is beleszól abba, hogy a forrás igazi forrás-e, vagy sem. Tapasztalatból tudom, hogy ott, ahol 1951-ben csak vizenyős folt volt, 1958-ban még a nyár végén is forrást láttam, mert a kopár „legelő"-t azóta erdősítették. A források legnagyobb része a pannon agyagból ered. A helytelen mezőgazdasági művelés és a múlt század oktalan erdőírtása következtében a talajerózió igen megnövekedett. A forrásszinteken a szakadékok visszavágódása meggyorsult. Helybeli idős emberektől gyűjtött adataim szerint némely egyszerű vízmosás elágazott, egyik másik ága 150—200 m-t is hátrált egy emberöltő alatt. Ugyanakkor sok forrás részben, vagy egészben elapadt. A talajerózió különösen a tagosított területen nagy. Bonnya és néhány szomszédos község határának legdombosabb, legjobban tagolt részei kimaradtak a tagosításból. A tagosított határon a parcella a lejtőre merőlegesen halad, míg a dülőutak nagyjából a szintvonalak mentén. így minden barázda a talajeróziónak kedvez. A tagosítatlan határban a parcella párhuzamos a szintvonallal. A lejtőn egymás felett levő földek között 0,6— 2,0 m-es bokros füves lépcső van („Hecke"). Ide dobják a gazt, kukoricatövet, burgonyaszárat. Ezzel a lépcső állandóan növekszik, a parcella majdnem vízszintessé lett, talajerózió alig van. A terméshozam a határnak ezeken a legjobban tagolt részein jobb, mint a Kojipányon túli lapos tagosított területen, ahol a löszfeküig erodált folt lassan többségben lesz a szántáson, míg a nem tagosított, de sokkal meredekebb dombokon a nyers altalaj alig kerül a felszínre. Ugart és terméketlen földet csak a tagosított részben láttam. Kevés a forrás, kicsiny a vízhozamuk, legnagyobb részük csak szivárgó a vastag lösszel fedett területen, főleg a Kapóstól és Koppánytól északra. Ennek a kontinentálisabb klíma, a délies lejtés és a kevés erdő az oka. Itt a források egy része már a pleisztocén homokból ered. A források szerepe csak a helyi vízellátásban jelentős. így Kisbárapáti község ívóvíz szükségletét jórészt egyetlen bővizű forrásból fedezi. Mindenütt, de különösen a Kis-Koppánytól és a Koppánytól délre igen sok hajdani halastó nyomát láttam. Bedegkér mellett, Remetepusztánál egy völgyben egymás felett 6 halastó volt egykor. A felhasznált fúrások legfontosabb adatai Csak a fontosabb fúrások térképmellékleteken fel nem tüntetett és nyomtatásban meg nem jelent adatait közlöm. A fúrásoknak az 1. térképen szereplő sorszáma, majd megnevezése utáni rövidítések magyarázata a következő : A — a fúrás talpmélysége [m]. Jí = a fúrás tengerszint feletti magassága. C = a vízadó réteg vagy a szűrőzés (zárójelben) helye. D = a nyugalmi vízszint [m], E = a vízhozam [l/p], vízhőmérséklet [C°]. F = a földtani korbeosztás. Q = pleisztocén, Pl

2 = felső pannóniai, I'Z, = alsó pannóniai, M

3 = szarmata, M

2 = középső miocén, M

2t = tortonai, M

2h = helvéti.