Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Erdélyi, M.: Külső-Somogy vízföldtana

60 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. Erdélyi M.: Külső-Somogy vízföldtana alatti pleisztocén kitöltés is a völgyi szűkülettől távolodva mindinkább vastagabbá válik (9., 10., 13. szelvény). b) Andocstól K-re a párhuzamos harántvölgyek nagyjából K—Ny irányú sávban igen összeszűkülnek, itt oldalaik meredekek, omlóssá, helyenként suvadásossá válnak. A patak bevágódik, medre gyakran feltárja a felső-pannont, míg a szűkülettől délre és északra feltölt, a kiszélesedő völgyfenék pedig mocsaras (2. térkép). c) A nagy hosszanti völgyekben is vastagon feltöltött szakaszok váltakoznak olyan szűkebb részekkel, amelyekben a folyó bevág a pannonba. A feltöltéses, pangó vizű völgyszakaszt jelzi a kaposvári pleisztocén fauna. Ugyanezt jelzik a Kaposvölgyben a tőzeges völgyszakaszok, azaz a süllyedő mélyebb részletek. Ezekben még a tőzegvastagság is változó. A Kaposvölgyben és a többi nagy hosszanti völgyben a nagy széles tágulatok vastag fiatal kitöltése és rétiagyag talaja a tőzeghez hasonlóan a süllyedő szakaszokat jelzik. Az újabb csatornamélyítés a fiatal feltöltést jól feltárja. Vastagsága helyenként 4—5 m-t is eléri (Kaposvár K, Nagyberki, Bonnya ÉK). A Sió több kilométeres ásott medre erre a legtanulságosabb példa. Szabadhídvég és Mezőkomárom között pannóniai agyagba ásták a medrét s a csatorna partja felett 6—7 m-re van a pannon pleisztocén kaviccsal takart felszíne. DK-felé a pannon felszín a kaviccsal együtt mindjobban süllyed s vastagodik fedőjében a tőzegsáros rétiagyagos alluvium is. Mezőkomárom DK-végén már csak a mederben látható a pannon. Végül már a kavics is csak a meder fenekén látható s felette 4—5 m tőzeges alluvium helyezkedik el. A Tüskevölgy meredek déli pereme előtt néhány száz m-re ismét megjelenik a mederben a pannon, kavics fedőjével együtt. A völgyek szűkületeiben sehol sem láttam rétiagyagot. A völgyek különböző esésű szakaszai akkor különösen jól látszanának, ha valamelyik szintezését részletesen elvégeznék. d) Keresztvölgyben is tapasztaltam ezt. Somogyváron a vasútállomás közelében a felső pannóniai agyag a völgytalp vékony holocénje alatt megtalálható. Ettől a helytől 200 m-re völgymentében a kézifúrás még 6,50 m-ben is tőzeget ért, fenyőfa cölöp maradványait hozta fel s még 10,5 m mélyen sem jutott bele a felső pannóniai üledékbe. e) Már László Gábor is felismerte a fiatal mozgások és tőzeglápok szoros kapcsolatát [16] : ,,A Nagyberek Boronka és Marcali közti nyúlványában a legmélyebb a lápfenék, tehát nem fokozatosan lejt a Balaton felé, mintha egyszerű öböl volna". A lápok létrehozásában tehát a tektonika is szerepel. f) Pincehelynél a mai völgytalp alatt az országút hídja melletti szakadásban 5 m lösz tárul fel. Feküje „záporkavics" ugyanúgy, mint sok helyen másutt. g) Tabon az állomás mellett kézifúróval 5 m-re az alluvium felszíne alatt löszt értem. A hosszanti völgyek keletkezésében lényeges szerepe volt annak, hogy a pleisztocén második felében a DK-i nyomóerő csökkenése, majd csaknem teljes megszűnése következtében a rátolódások előtt egyenlőtlenül süllyedő sávok keletkeztek. A nagyobb siillyedékekből talán az utolsó interglaciális idejére kialakultak a Balaton előrnélyedései, ugyanígy a hosszanti völgyek mélyebb szakaszai. A balatoni előmélyedéseket a somogyi nagy harántvölgyek északi folytatásában kell keresnünk. Az előmélyedések közti hátak egyetlen megmaradt tanúja a Tihanyi-félsziget. A süllyedéssel mindjobban összeérő előmélyedésekben kialakult tó abráziója azután az egyes részmedencék közti hátak gerincét is messze délre tolta. Különösen erős lehetett az abrázió akkor, amikor a tó vízszintje a mainál pár m-rel magasabb volt, állítólag az óholocén egy csapadékosabb szakaszán. (1945— 46-ban a siófoki zsilip nem működött, ezért a Balaton 60—80 cm-rel magasabb vízszintje, megfigyelésem szerint egyes helyeken egy év alatt 25—30 m-rel tolta délre somogyi partját.) Később a már alacsonyabb vízszint idején turzásokkal kiegyenesedett a Balaton déli partja, öbleiből berkek keletkeztek. Ez a folyamat már elég késői, mert a turzásgátak alatt óholocén tőzeg van. Ezeknek az utóbbi eseményeknek pontosabb kormegállapítására nem térek ki, az már az ősnövénytani és geomorfológiai kutatás tárgya. A Balaton medencéje tehát nem egységes peremi süllyedék, hanem több részmedence egyesüléséből keletkezett. Ezek a részmedencék még most is jól felismerhetők, különösen, ha a Balatont a berkeivel együtt nézzük s az abráziós partokat, meg a zalai oldal beugró fokait is figyelembe vesszük. A részmedencék még pontosabban jelentkeznének, ha a tóban, hossztengelyével párhuzamosan elkészülhetett volna az utóbbi 60 évben többször tervezett fúrásokból álló szelvény. A Balaton tehát ugyanolyan eredetű, mint a vele párhuzamos somogyi völgyek, de azoknál mélyebb. A hosszanti völgyek egyes tőzeges szakaszai esetleg kisebb, nem nyíltvízű medencék lehettek, a balatoni előmélyedések megfelelői. A Balaton kialakulását vázlatosan a 4. térkép érzékelteti. A fiatal fedőképződmények térbeli helyzete, a rekonstruálható pleisztocénkori és jelenlegi vízhálózat, valamint a mai felszín elmosódottan, de felismerhetően jelzi a mélyfekü szerkezetét és annak a harmadkor végétől napjainkig tartó változó intenzitású mozgását. A mai Külső-Somogy a régi szerkezeti vonalak negyedkori megújulásával jött létre, párhuzamosan a Középhegység negyedkori kiemelkedésével. Vízföldtani összefoglalás A rétegtani és hegységszerkezeti viszonyok tárgyalásakor e munka természetének megfelelően sok utalás történt a vízföldtani jelenségekre is. Itt főleg a déli Balatonpart víznyerési lehetőségeire és egyéb gyakorlati vízföldtani kérdésre térek ki. A Balaton mellett fúrásokkal (6, 7, 12, 118, 121) feltárt kristályos palaösszlet meddő.