Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Galli L.: Vízháztartási vizsgálatok alkalmazása Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 107 folyamatok adataiból visszaszámítva, a hidraulikai vizsgálatok részére nyerjünk kiinduló adatokat. Például mindjárt az 1. ábra szerint a parti sávból a folyó felé szivárgó víz mennyiségéből, a rétegződés vízvezetőképességének a számszerű nagyságára következtethetünk. De lehetővé teszik a vízháztartási vizsgálatok azt is — és itt van a legnagyobb jelentőségük •—, hogy a beszivárgás és a tározódás, valamint a párolgás hatását, mint igen jelentős hidrológiai tényezőt, a vizsgált folyamatok megítélésénél és a hidraulikai vizsgálatoknál figyelembe vegyük. A vízháztartási vizsgálatok tehát ma már sem a hidrogeológiai, sem a hidraulikai vizsgálatoknál nem nélkülözhetők. Nem szabad azonban a vízháztartás módszereinek az alkalmazásával véleményem szerint odáig elmenni, hogy a hidrogeológiai adottságokat és a hidraulikai alaptörvényeket esetleg elhanyagolva, a vízháztartásban való minden aktív beavatkozás hatását, szinte kizárólag vízháztartási alapon akarjuk megállapítani. nPHMEHEHHE HCCJlEJtOBAHMÍÍ BOflHOrO EAJIAHCA B THZíPOrEOJlOrHM 77. raAAU B CTATBE PAECMATPHBAIOTCH ycjiOBiisi BO3MO>KHOCTII npiiMenemifl HCCJieflOBaHHÜ no BOAHOMY öajiaHcy. npii IICCJIEAOBAHUH ecTecTBeimoro PABHOBECHÍI BOAnoro öajraHca OCUMHO npeHeöperaioT paBcucTBOM OOKOBoro npuTOKa H orroKa. TSKHM 0Öpa30M MOWHO onpeflejiHTb no H3MeHeHHK) rpyHTOBbix Boa ocTajibHbie flBa ij)aKTopa : KOAunecmeo iiHtpiiAbmpaiiuonHbix eod U3 ocadKoe u eeAunuHy ucnapenun. Heci<ojibi<o pa3 BO3HMK Bonpoc o TOM, MTOöbi ncn0Jib30BaTb 3Tii /jBa flaHHbie fljiH onpefleJTCHUM npHTOKOB K KOJIOflUaM, HJIH K RPYHNAM KOJIOFLUBB. OdnaKO no aemopy uccAedoeanue ecmecmeeHHoeo paenoeecuH eodHozo öaAanca CÜMO no ceöe eufe ne docmamonHO ÖAÍI onpedeAemm eenuHunu npumoKoe. floa fleiíCTBHGM K0Ji0flueB, HJIII flenpeccnn, c03flaHH0Ü HMH, yBejumHBaeTC5i pa3H0CTb noTeHiuiajioB. TaKHM 0öpa30M H3MeH5ieTCÍI pacxofl ripiITOKOB II OTTOKOB Ha flaHHOÍÍ TeppHTOpHH, Tai<>Ke H BejiiiMiiHa HHFJIHJIBTPAUIIH H iicnapeHiiíí 3a cieT H3MeHeHH5i r0pH30HT0B BOflbi. B pe3yAbmame dmozo Hoeoe ypaeHeHue eodHoeo őaAama MOMCHO nanucamb m0AbK0 Ha ocHoeaHuu eudpoeeoAoeiiiecKUX daHHbix u eudpaeAmecKux ycAoeuii. 3TO ypaBHemie Tpy«H0 HanncaTb OCO6CHHO Tor^a, Koraa BO«a Haxo/uiTCH no/i HanopoM II TaK MeCTO HHL})HJIbTpaUHH HeH3BeCTH0. ABTOPOM npHBOAHTCH npwwepbi «ji5i flOKa3aTejibCTBa Bbimeyi<a3aHHbix (0ue. 1—3.). B 3aKJiK)HeHiiH «aeTCH BbiBO/i, imo ÖAH onpedeAenua deöuma KOAOdifee uccAedoeanun no eoönoMy öaAancy CÜMU no ceöe oöwmo He Mozym öbimb npuMemubi. Ho ara iiccJieflOBaHiiíi npuroflHbi «JIH Toro, MTOöbi no HIIM Morjni npHMeHHTb TaKtie Ba>KHbie rHflpojioriiMecKHe (JiaKTOpw, KaK fleftCTBue HH({)HJII>TpauHH, 3anacemiíi n ncnapemiH npn niAporeonoriiHeCKHX H riIflpaBJIHieCKHX HCCJieAOBaHHJIX. The Application of Waterhousehold Investigations in Hydrogeology By L. Galli An attempt is made in the paper to outline the criteria for the application of waterhousehold investigations. When eonsidering the natural waterhousehold balance, the volumes of lateral inflow and outflow are taken as equal, and are usually negleeted. The remaining two main faetors, namely infiltration jrom precipitation and evaporation volume, can hereafter be determined from variations in the groundwater table. Several endeavours have already been made to determine the amount of recharge at wells or a group of wells on the basis of these two data. llowever, in the opinion of the author, the study of the waterhousehold balance in the natural state alone is unsuited for dctermining the supply recharged. As a result of the drawdown created by the well, or wells, the potential difference is increased. Consequently, there will be changes in the water volumes entering to, and departing from the area, as well as — owing to the modified water table -— in those infiltrating and evaporating. Therefore the ensuing new water balance can be established only on the basis of hydrogeological data and hydraulic investigations. The formulation of the water-balance equation becomes especially difficult, where the water is under artesian pressure, i. e., where the point of entrance is unknown. To support the above considerations examples are given in Figs. 1. to 3. In eonclusion it is stated that waterhousehold investigations alone are usually insufficient for determining the discharging capacity of wells. Yet these investigations are useful for exploring the effects of infiltration and storage, and thus permit the inclusion of these significant hydrological faetors in hydrogeological and hydraulic investigations. HAJÓZÁSTUDOMÁNYI EGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG alakult A hajóipari és a hajózási ankétok és kongresszusok állandóan visszatérő vitaanyaga volt azoknak a kérdéseknek rendezése, melyek egy hajózástudományi kutatóintézet, vagy más hajózási szerv hiánya miatt merültek fel. A hajóipar, a víziutak ós a hajózás hármas ágazatában ugyanis a műszaki fejlesztés szolgálata és a legmagasabb technikák alkalmazása csak i'igy valósítható meg, ha a három ágazat tudományos dolgozói a legszorosabb együttműködésben munkálkodnak. A tudományos kérdések komplex jellegűek, ezek vizsgálata ós tanulmányozása az említett három ágazat számára közös együttműködésben, az elmúlt évek során megindított pályázatok eredményeinek tanulsága szerint igen előnyösnek bizonyult. Ezek a felismerósek indították arra a Gépipari Tudományos Egyesület, a Magyar Hidrológiai Társaság ós a Köziekedóstudományi Egyesület keretébe tömörült hajóipari, vízimórnöki ós hajóközlekedési szakembereket, hogy a kutatóintézet hiányában egyelőre csupán társadalmi síkon „HAJÓZÁSTUDOMÁNYI EGYÜTTMŰKÖDÉSI BIZOTTSÁG" címen állandó komplex műszaki tudományos szervet hozzanak létre. A Műszaki ós Természettudományi Egyesületek Szövetségének 1961. szeptember 18-i elnökségi ülésén dr. Vallcó Endre főtitkár ismertette a kérdést, melynek során a megindult vitában dr. Földvári László miniszterhelyettes, Dégen Imre országos vízügyi főigazgató, dr. Bélay József MAHART vezérigazgató, Szenkovits Mihály, a Hajóipari Igazgatóság főmérnöke, továbbá Bözsöny Dénes a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára, dr. Varga József a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke és Prockl László, annak főtitkárhelyettese szóltak a kérdéshez. A hajózástudományi Együttműködési Bizottság elsőnek emlékirat formájában a hajóipar helyzetét tárja fel, majd a Duna-—tengeri hajózás népgazdasági hatására irányítja a közfigyelmet. Foglalkozik a csepeli kikötő fejlesztési kérdéseivel, ezzel kapcsolatban hajójavító műhely létesítővel. Kidolgozza a műszaki fejlesztés vonalán elérendő legmagasabb technikák alkalmazásának lehetőségeit a hajógyártásban foglalkoztatott 260 szakma számára. A Hajózástudományi Együttműködési Bizottság a műszaki fejlesztés szolgálatában Kádas Kálmán egyetemi tanár vezetésével megkezdte működését. A titkári teendőket a Gépipari Tudományos Egyesület látja el. Tóth Lajos i