Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
5. szám - Kozák Miklós–Sváb János: Tört alaprajzú bukók laboratóriumi vizsgálata
376 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. Tört alaprajzú bukók laboratóriumi vizsgálata DB. KOZÁK MIKLÓS a műszaki tudományok kandidátusa és SVÁB JÁNOS Bevezetés Vízszintszabályozás céljából, továbbá felesleges vízhozamok levezetésére gyakran terveznek bukógátakat. Egyes esetekben olyan feladatokkal állunk szemben, hogy alapvető követelmény a Qmin — Qmax vízhozamintervallumhoz tartozó ^mm — A ma x átbukási magasságkülönbség csökkentése. Ez általában a bukógát hosszának és a vízhozamtényező nagyságának növelésével érhető el. Ezek a megoldások azonban jelentősen megnövelhetik a műtárgy méreteit, illetve létesítési költségét, amit oly módon lehet elkerülni, hogy a bukó alaprajzát nem egyenes, hanem tört vonaloc b c n=i 0=0; b= 108; 0=2,5; m=0 B-108c m (const.) o n=2 \ r o=8,33cm; bfl9, Bem; m=3 n=3 O U ULT a=8,33; b=9,7; m=5 'V 1. —L 1. n=<t \J \J \J VJ \J YJ 0=8,39; b=B; m=7 n=5 UUUUUUULTI n=B 0=8,33; b=4;m=9 "-V 1, Vu u a=18,6;b= 16,6^ m =3 fínruu 0=16,6; b-9,7; m=5 P=8 V C=2,5cm (const) n=2-13 jelű bukótipu: ra 1. ábra. Törtalaprajzú bukó m — 5 db jog beépítése esetén 0ue. 1. nAomuna c WKAOHHbiM otepmanueM e riAane npu HUCAe 3yőbee m = 5. Fig. 1. Weir having a broken axis in plan, with m = 5 dents installed zással (fogazással) képezzük ki (1. ábra). Ilyen kialakítással azonos átbukási magasság mellett, jelentősen növelhető a műtárgy egységnyi hoszszúságán levezethető fajlagos vízhozam. A műtárgy egységnyi hosszúságán, adott átbukási magasság (h 0) mellett levezethető maximális vízhozam (Q ma x) nyilvánvalóan jelentős mértékben függ a bukó fogazásának jellegétől, cLZctZ 9; fogak hosszától (a), szélességétől (b) stb. Természetes, hogy adott h 0 esetén célunk nem a Qmax levezetésének biztosítása, hanem a műszakilag leggazdaságosabb alaprajzi vonalzás megkeresése. Minthogy a kérdésnek szabatos elmélete nincs, a szerzők laboratóriumi kísérletet folytattak 12 különböző alaprajzi elrendezésű bukóval (2. ábra), melyek eredményeit jelen tanulmányban közlik. A tanulmányban közölt adatok alkalmasak egy gazdaságos kialakítású tört alaprajzú bukógát megtervezésére. A modell A modell alapja 120x70 méretű 5 mm vastag horganylemez volt (1. ábra), melynek egyik oldalán 5 mm vastag celluloid lemezekből * A tanulmány az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékén készült. ÍUUUUUUUUI a =16,6; b=4; m=9 n=11 -V V TJTTl n=12 n=13 o=25 ; b= 9,7; m =5 V \ — v uuuuuui mmm\ 0=25; b=6; m=7 V v2. ábra. Laboratóriumi kísérlettel vizsgált 13 db bukó alaprajzi elrendezése és adatai n = a bukó jele; a = a fog hossza: 6 = a fog szélessége; m = fogak száma 0ue. 2. KoMnanoeKa 13-u nAomuH e nAüHe, uccAedoeanHbix e Aaőpamopuu u ux daimbie n = O6O3HAIIEHNE IIJIOTHH ; a = FLJIHHA 3Y6BA ; b = UWPHHA 3Y6BH ; M = MHCJIO 3y6beB Fig. 2. Layout and data of the 13 weirs investigated at the laboratory n = notation of the weir ; a = length of dent; b = width of dent ^ m = number of dents ragasztással kerültek beépítésre a 2. ábrán vázoltbukók. Az alaplemez hátsó részén 0 20 cm-esnyílás volt az átbukó víz elvezetésére. A bukó x — x metszetét az n =1 l-es jelű beépítésnél az 1. ábra tünteti fel (1. kép). A bukó falának felső széle szögletes volt, 1 mm-es sarok lemetszéssel. Az egyes bukók főbb adatait [fogszám (m), az egyes fogak hosszúsága (a), szélessége (6)] a 2. ábra tünteti fel. A kísérlet eredményei A 2. ábrán vázolt 12 különböző bukógáttal végzett kísérletek eredményeit a 3. ábrán összegeztük. Az n = 1—13 jelű vízhozamgörbéknek egymáshoz viszonyított elhelyezkedéséből megállapíthatjuk, hogy mikor célszerű a bukó fogainak
