Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Nagy Zoltán–Andrássy Katalin–Kovács Edit: Nyomelemek a tiszántúli gyógyvizekben

Nagy Z., Andrássy K.. F. Kovács E.: Nyomelemek a gyógyvizekben Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. 521 amelyek spektrálisan igen érzékenyek, mások közepesen s egy csekélyebi) résziik nem érzékeny. Megállapítható továbbá az is, hogy a nyomelemek nagyrésze kielégítő érzékenységgel vizsgálható akkor, ha koncentrációjuk eléri az 1—50 y/1 határt. Ez az 1—50 y soknak tűnik, de ez a mennyiség 1—5 g szárazmaradékban foglaltatik, aminek csak egy csekély tört része (10—50 mg) kerül közvetlen vizsgálatra, mert többet nem igen tudunk az elektromos ívben elgőzölögtetni. így kiszámítható, hogy tulajdonképpen közvetlenül csak 0,01—0,2 y tömegű fémet elémziink, ami viszont tekintélyes teljesítmény. Normális kísérleti feltételek mellett nem lehet színképi úton vizsgálni a fluort, a klórt, a brómot, a jódot, a ként, a gázokat és a nemes gázokat. Ezek meghatározására más érzékeny mikrometodikát kell alkalmazni. Az /. ábrán a kevéssé érzékeny csoportba sorolt elemek kimutatása csak akkor lehetséges a szárazmaradékból, ha az adott kimutatási határnál nagyobb koncentrációban vannak jelen a vízben. Ismeretesek azonban olyan előzetes kémiai dúsító eljárások, amelyekkel az elenmyomokat a nagymennyiségű zavaró sótömegektől el lehet választani, s ezután következhet a színképelemzésük [8, 9, 10]. A debreceni, hajdúszoboszlói és balmazújvárosi ásvány- és gyógyvizekben a fontosabb nyomelemeket ilyen (extrakciós) dúsítás után határoztuk meg. A természetes vizek fémnyomtartalmának vizsgálatára az elmúlt évek során egy általánosan használható el járást 17] dolgoztunk ki. Ennek segítségével a vizekben előforduló 10- 20-féle nyomelem egy munkamenetben kimutatható és tájékoztató mennyiségi meghatározásuk is elvégezhető színképelemzési úton. Az 1. táblázatban a Tiszántúl ásvány- és gyógyvizei közül az ott feltüntetett néhány strandés gyógyfürdő vizének, valamint az újabban feltárt hőforrásvizek nyomelemzési eredményét láthatjuk. Utóbbiak közül elsősorban azokat vizsgáltuk, ahol népfürdők létesítését vették tervbe. A mikroelemek közül elsősorban a balneológiailag hatékony fluor, bróm és jódot, az ultramikro elemek közül pedig a biológiailag fontosabb Cu, Mn, Mo, Zn, Ag és Pb-t határoztuk meg (a vas meghatározása a szokványos vízelemzés keretei között történik, ezt nem vizsgáltuk). A többi nyomelem előfordulását -j-, hiányát pedig jellel jelöltük az 7. táblázatban. Az eredmények értékelése : Mikroelemek A vizsgált tiszántúli vizek nagyrésze alkalihidrokarbonátos-kloridos típusú. Megállapítható, hogy a sok alkalia mellett nyomokban Li-ot, mikroelemként pedig Fe. Br, .J-ot tartalmaznak. A fluor: mennyisége a vizekben 0,5—2,1 mg F /I között változik. A nagy, (2 mg/l)F-tartaimú vizek állandó ivóvízkénti fogyasztása nem kívánatos. A jód: létfontosságú prevenciós faktor a golyvás megbetegedések leküzdésénél. A vizek 0,3—8 mg/l jódot tartalmaznak. Ahol a jód mennyisége több, mint 1 mg J /l, az a víz már jódos ásványvíznek minősül, amelytől gyógyhatás is elvárható. Ilyen a hajdúszoboszlói 1., II. és 111. sz., a debreceni I., II. és III. sz., a karcagbereki I.. II. sz., a kabai strand, a hajdúböszörményi, hajdúnánási és püspökladányi 1. sz. hőforrás vize. A bróm : 0,3—22 mg Br~/I koncentrációban szerepel a vizekben. 5 mg Br /I felett a brómos vizek csoportjába sorolhatjuk ezeket. Ultramikro-eleniek. Az általunk használt színképi módszerrel [71 a nyomelemek közül 14 mutatható ki a vizsgált vizekben. Ezek a következők: Ag, Al, Ba, Cd, Cr, Cu, Li, Mn, Mo, Pb, Sr, Ti, V, Zn. Előfordulásuk mennyiségét illetően az 1. táblázat tájékoztat. Látható, hogy legnagyobb mennyiségben a Zn, Mn, Cu, Al, Li szerepel és legkisebb az Ag, Cr, Mo és V koncentrációja. A táblázatban feltüntetett elemeken kívül vizsgálat történt még az Au, Be, Bi. Co, Cs, (íe, La, Ni, Bb, Sb. Th, U-ra is, de ezeket az elemeket még dúsítás után sem tudtuk kimutatni. A tnakroelemek közül a Na, K, Ca, Mg, B, Fe és >Si természetesen mindegyik víz szárazmaradekának színképében kimutatható volt. IRODALOM 1. Schulhof Ó. : Magyarország ásvány és gyógyvizei. 1957. Akadémiai Kiadó. Budapest. 2. Strauh ./. : Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele. M. Áll. Földtani Int, Évk. 1950. Bpest. Debrecen. :{. W. Weis: Wiener medizinische Wochenschrift 105. (1955). Nr. 11/12 215—2 Ki. 4. K.Scharrer: Bioohemie der Spurenelemenle. (1955). Paul Parey in Berlin u. Hamburg. 5. Bodnár J. : Orvostudományi Közlemények, 9, (1941). 1—5. (i. Bodnár •/. : Hidrológiai Közlöny. XXI., 7—12 (1941) 109—118. 7. Nagy Z., N. Pólyik l'i. : Magyar Kémiai Folyóirat, 63. (1957) 11 sz. 297—302. h. H. Ahrens: Speetrochomieal Analysis. 1954. Addison—Wesley Publishing C'ompany, Inc. Cambridge 42. Mass. 9. F. A. Pohl : Z. anal. C'hem., 139. (1954). 241. 10. O. Oorbach; F. Pohl: Mikrochemie. 38. (1951) 258, 328. 8purelemente in den Heilwassern des Tiszántúl (Gebiel östlieh der Tisza) Dr. 7J. Nagy—Dr. K. Andrássy—F. E. Kovács Es wurde in cinigen Minerál- und Heilwássern des Tiszántúl die in balneologischer Hinsieht wichtigeren, in Mikro- und Ultramikromengen vorbandenen Elemente untersucht. Das F, Br, J wurden auf mikrochemisoliem Weg, die übrigen metalliscben Spurelemente (Al, Ag, Ba, Cd, Cr. Cu, Li, Mn, Mo, Pb, Sr, Ti, V, Zn) hingegen mit Hilfe der spektroanalytisehen Methode halbquantitativ ormittelt. Die Ermittlung erfolgte teils aus dem Trockenresiduum des Wassers, teils aber nach vorhergehender Anreicherung. Wir skizzierten die Spektialempfindlichkeit der eirszelren Elemente auf das Trockenresiduum bezogen (Abb. 1). Dann beschrieben wir die vergleichende Spuranalyse der in Tabelle 1 enthaltenen Ileil- und Mineralwasger. Hinsichtlieh ihre Vorkommen legten wir Konzentrationsintervalle fest. Der überwiegende Toil dor uiiter-