Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
1. szám - Rónai András: Magyarország talajvizeinek vegyi jellege
IfJf Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Rónai A.: Magyarország talajvizeinek vegyi jellege denütt uralkodó. Kevéssé ásványosodott víz ez kicsiny oldott sótartalommal (általában 300— 500 mg/l). A hegylábakon és csapadékos területek völgyeiben általános ott, ahol a talajvíz jó érintkezést tart a felszíni vizekkel és a csapadékkal. Ez a víz a földkéregben rendszerint durvább homokos, kavicsos üledékben mozog, szintje függőleges irányban nagy ingadozást nem végez, áramlása viszonylag gyors. Ott, ahol helyi medencékben áramlása lassul, finomabb üledékanyagba kerül és a felszínhez közelebb jut, az összes oldott sók súlya megnövekszik és a helyi viszonyoktól függően nő magnéziumszullát, magnéziumhidrokarbonát és nátriumhidrokarbonát tartalma. Ez azonban kivételes állapot. A szabályszerű az, liogy a kalciumhidrokarbonát mellett a többi ionok kevés súlyt és arányt képviselnek. A víz tehát „tiszta" típust mutat. Az uralkodó só is csak relatíve képvisel kiugró értéket, abszolút súlya igen sok esetben alig haladja meg a felszíni folyóvizek sókoncentrációjának mértékét. Egyébként a felszíni folyóvizek vegyi jellege is leggyakrabban kalciumhidrokarbonátos (Duna—Tisza). Kalciumhidrokarbonátos víz jelentkezik az Alföld keleti szélén is néhány kisebb területfolton és a Nyírség nagyobb részén. Valószínű, hogy elterjedési területe az országhatáron túl még nagyobb és a hegylábaknak ez az uralkodó talaj víztípusa keleten éppenúgy, mint a nyugati és északi hegyvidéken. Másik elterjedt talajvíztípusunk a magnéziumhidrokarbonátos víz. Ez uralkodó a Balatontól keletre a Dunáig, a Duna—Tisza köze déli szélén, valamint néhány kisebb területfolton a Duna— Tisza közén és a Dunántúl északi felén. Tulajdonképpen az Alföld Duna—Tisza; közi részén mindenütt jelentősnek találjuk a talajvízben, de a lefolyástalan, száraz, szikes Dunasíkságon a kationok közül a nátrium szerez túlsúlyt a magnézium rovására és szódás vizek alakulnak ki nagy magnéziumhidrokarbonát és magnéziumszulfát tartalommal. A magnéziumhidrokarbonátos talajvízben az összes oldott só súlya már nagyobb mint a nyugat-dunántúli kalciumhidrokarbonátos vizekben, az átlagos sómennyiség 1500 mg/l körül mozog. A magnéziumsók eredetét származtathatjuk a Duna kavicsából, a középdunántúli hegyvidék dolomitjaiból és a vastag lösztakaróból, ami a legjellegzetesebb területfoltokon a térszínre ráborul (Mezőföld, Bácska). Mindenesetre feltűnő, hogy ez a víztípus, amely a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén többezer km- kiterjedési területen uralkodó, a Tiszántúlon alig fordul elő, többszáz minta közül mindössze 2—3-ban jelenik meg, más sókat megelőző súlyarányban. A magnéziumhidrokarbonátos víz határozott, jól elkülönülő típus, ha nem is érvényesül SÖPRI f C.-V CofHCOj^ kalciumhidrokarbonátos viz kalciumszulfátos viz (gipszes) kalciumkloridos viz MgfHCOj^ magnéziumhidrokarbonátos viz , 1 MgSO^ mognéziumszulfáfos viz (keserűsós) NaHCOj nátriumhidrokarbonátos viz (szódós) Na tS0 4 notriumszulfótos viz (gloubersós) No Cl nótriumk/oridos viz (konyhasás) R^g j kevert, vegyesjeifegJ ter is kiegyenlített oldatok } | adatnélkuli terület 8. ábra. Magyarországi talaj víztípusok. A M. Áll. Földtani Intézetben gyűjtött talajvízminták alapján szerkesztette : Rónai András 1957 Abb. 8. Grundwassertypen in Ungarn auf Grund der in den Jahren 1950—56 durch die Ungarische Geologische Arístalt eingesammelten Wasserproben aus Flachland- und Hügelland-Gebieten Fig. 8. Groundwater types in Hungary on basis of samp les collected in the lowlands and hilly areas of the country by the Hungárián Geological Institute in the years 1950/56 Meret 0 50km