Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Dorin Pavel: A Duna hidrológiai adataiés vízerőkészlete

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 113 H1DROLOGIA A tanulmány 118 év vízrajzi adatainak feldolgozása alapján ismerteti a Duna és mellékfolyóin lefolyó közepes vízhozamok alakulását, továbbá a kisvízre jellemző 95% tartósságú vízhozamok adatait. Ezeknek és az esésviszonyoknak a figyelembevételével áttekintő képet ad a folyó elméleti és műszakilag hasznosítható vízerőkészletéről. A Duna hidrológiai adatai és vízerőkészlete* Prof. D r. Ing. DÓRIN PAVEL (Bukarest) I. A Duna és mellékfolyóinak vízrajzi jellemzése 1. Altalános leírás A Duna a Volga mellett Európa legfontosabb folyója. Hatalmas energiakészletének komplex hasznosítása, a hajózás, az öntözés, a halászat, valamint a vízellátás előmozdítása és a természeti kincsek (érc, szén stb.) kihasználása az összes dunai államok számára igen nagy jelentőségű. A Duna teljes hossza a Brege és Brigach forrásoktól a Fekete-tenger melletti Sulináig 2920 km, míg Donaueschingentől a tengerig 2857 km. Ulmtól lefelé egészen Sulináig 2588 km hosszú szakaszon a Duna folyami hajózásra alkalmas, azonban csak az utolsó 170 km-en (Brailától Sulináig) hajózható tengerjáró hajókkal. A folyó teljes esésmagassága a forrásoktól Sulináig 1125 m. Ez az érték a teljes hosszal osztva 0,385 m/km közepes relatív esést jelent. Donaueschingentől lefelé, clZclZ ct tulaj donképpeni Dunán határozva meg ezeket az értékeket, az esésmagasság 678 m, a relatív esés pedig 0,237 m/km. A Fekete-tengerig terjedő 817 000 km

2 vízgyűjtőterület Közép-Európa nagy részének vizeit összegyűjti és évenkint kereken 200 millió m

3-nyi vizet vezet a Fekete-tengerbe. A torkolati szelvényben a vízhozam sokévi átlaga Q

m = 6300 m

3/s. A Duna 120 fontosabb mellékfolyója közül 34 hajózható. A mellékfolyók alapjábanvéve heterogén vízrajzi jellegűek. Hasonlóképpen különböző a folyó egyes szakaszainak morfológiai és földrajzi környezete is. Mindezek alapján a Dunát három fő szakaszra oszthatjuk : Felső-, Középsőés Alsó-Dunára. 2. Felső-Duna Felső-Dunának nevezzük a folyónak a forrásoktól Devinig, a Morva folyó torkolatáig (1880 folyamkm Suliimtól) terjedő szakaszát. Itt szeli át a Duna a Keleti-Alpok és a Kis-Kárpátok gerincét. A Felső-Duna hossza L = 1040 km, az esésmagasság H = 987 m. Ebből a két adatból számítva a közepes vízszínesés I = 0,948 m/km. Donaueschingentől Devinig H = 540 m, L = 977 m és / = 0,553 m/km. A Felső-Duna S = 131 170 km vízgyűjtőterületének évi közepes vízhozama Q

m = 1979 m

3/sec (118 éves átlag), azaz közepes fajlagos vízhozama q

m = 1000 Qn = 15,1 L l s km

: A Felső-Duna mellékfolyóinak, különösen a jobboldali Illemek, Lechnek, Isarnak, Innék, Traunnak, Emisnek stb. vízrajzi jellege határozottan alpesi. Június és szeptember között vízhozamuk nagy, késő ősszel és télen viszont kicsi. A baloldali mellékfolyók : Altmühl, Naab, 'Regen, Morva stb. a Duna vízjárására nem gyakorolnak lényeges hatást. Évi vízhozamingadozásuk jellege Európa szárazföldi részének vízfolyásaira jellemző képet mutat. 3. Közép-Duna A Közép-Duna Devintől Baziasig (1072 folyamkm Sulinától) terjed. A Duna a szakasz alsó határán töri át a Kárpátoknak és az északi Balkán hegységnek a vonulatát. Bazias alatt találjuk a Greben, a Juti és a Vaskapu ismert sellős szakaszait. A középső Duna hossza L = 808 km, a közepes vízálláshoz tartozó szintkülönbség H = = 70 m, a relatív esés pedig I = 0,0866 m/km. A vízgyűjtőterület Devinnél 131170 km

2. Ez Baziasig 571 050 km

2-re növekszik. A növekmény tehát 439 880 km

2. A közepes vízhozam Baziasnál Qm = 5440 m

3/sec, amiből számítva a fajlagos lefolyás értéke q

m illetve 5440— 1979 43988

0 100

0 = 7 ,87 [ s km

2 * Németből fordította Peccol Erasmoné. a középső részleges vízgyűjtőterületre vonatkozóan. A baloldali mellékfolyók közül fontosabbak a Vah, Hron, Ipoly, Tisza, Nera. Ezeknek vízjárása, lefolyása kárpáti jellegű, azaz a nagyvizek március—június között, a kisvizek pedig január —februárban jelentkeznek. A jobboldali mellékfolyóknak (Rába, Sió, Dráva, Száva, Morava, stb.) vízjárása összetett. Közülük pl. a Rába, a Dráva és a Száva felső szakasza kelet-alpesi jellegű, míg a Száva középső és alsó szakasza számos jobboldali mellékfolyóval együtt — a dalmát, a Morava pedig a balkáni területek vízrajzi jellegét követi. 4. Alsó-Duna Az Alsó-Duna a folyónak Baziastól Sulináig a Fekete-tengeri torkolatig terjedő ' szakasza. Hossza L = 1072 km. A szintkülönbség a szakasz két végpontja között közepes vízállásnál H = = 68 m, az ebből számított relatív esés I =