Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Scheer Áron: A víz fluortartalmának közvetlen meghatározása aluminonnal
Scher Á.: A víz fluontartalmának közvetlen meghatározása Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1 Jf 1 Ezután hozzáadunk 3,0 ml NaCl-tartalmú 3 n ('H.jCOONHj-t és 2,5 ml aluminon kémszert. Az összehasonlító sorozatot hasonlóképpen készítjük. Nem szükséges az összehasonlító sorozatnak vasat is tartalmaznia. c) Az alkalmazott kémszerek 1. Al 3 f-oldat : 8,7955 g KAI (S0 4) 2.12 H 20 desztillált vízben feloldva és feltöltve 1 l-re. 2. 3 n HCl-es Al 3 f oldat : 40,00 ml 1. sz. oldat 3 n. H01-el 1 l-re kiegészítve. 3. NaOl-tartalmú 3 n OH 3COOXH 4: 16,5 g XaCl feloldva 3 n CH 3COONH 4-ben és ezzel feltöltve l l-re. 4. Al 3 -tartalmú pufferoldat : 2. és 3. sz. oldatok 1 : 3 arányú elegye. 5. .Szilárd aszkorbinsav. 6. Aluminon 0,1%-os vizes oldata. 7. F -oldat: 0,1105 g NaF desztillált vízben oldva és feltöltve I l-re. Ebből használat előtt tízszeres hígítást készítünk. A hígított oldatból 1 ml= = 0,005 mg F . 8. Tömény KMn0 4-oldat. 9. 20%-os KSCN-oldat. IRODALOM 1. Comitte Report : J. A. \V. W. A. 16. 920—940 (1954). 2. F. J. Maier: J. A. W. W. A. 45, 879—888 (1953). 3. Papp Sz. és Dippold A. : Hidrológiai Közlöny 30, 301—302 (1950). 4. Sehulek E. és Rázna P. : Hidrológiai Közlöny 27, 69—79 (1947). 5. Jendassik A. és Papp Sz. : Magyar Kémiai Folyóirat 49, 137—146 (1943). 6. Jendrassik A. és Dippold A. : Magvar Kémikusok Lapja I. sz. (1946). 7. R. E. Osherovich : Zavodszkaya Lab. 7, 934—6 (1938) ; C. A. 33, 8140 (1943)! 8. M. M. Feldmann: Zavodszkaya Lab. 9, 127. (1940; C. A. 37, 6584 (1943). 9. Seher Á. : Hidrológiai Közlöny 35, 64 (1955). 10. Straub J.: Népegészségügy 22, 15—22 (1941). 1 I. Straub J. : „Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele".. Budapest—Debrecen, 1950. Magyar Állami Földtani Intézet kiadása. 12. Erdei) L. és Bodor E : Magvar Kémiai Folyóirat 56, 277—87 (1950). flPflMOE OnPEJfEJlEHHE COAEPHÍAHHH OTOPA B BOAE flPH nOMOlRM AJLLOMMHOHA (KOJIOPMMETPHMECKOE OnPEflEJlEHHE <t>TOPA M )KEJ1E3A B OFLHOH HABECKE) A. ülep AjUOMllHIieBO-aJlIOMlIHOHHblH jiaK BCJieACTBlie JIHTeHCiiBHOCTii ero ußeTa, ÖJieAHOCTii ii3íibiTKa ajnoMníiona ii CTaSn/ibHOCTii icoivinjieKca Na^AIF,. npu Min<pooiipeaejieHini tjn-opa «aer npeiiMyinecrBO no cpamieHiiio C-OCTaJlbHWMjl peaKTHBaMIl. AHajlU3 MO>KeT ÖblTb ŐbICTpO ii TÓM HO BBINOJIHEH B 6y(|)epe HCl — CH,COO NH, 6e3 aecTiiJiJiJiuiiii B 50 MA BOÁM. TpexBajieiiTHoe >Kene3o MeiuaeT onpeAejieHiuo, T. K. C peaKTiiBOM o6pa3yeT ciiJibHyio oKpacKy. 3TO Memaiomee aeiícTBiie npome II jiyime Bcero ycTpaHHeTCH npu BoccTaHOBJiemiu >Kejie3a acKopöiiHOBOH KiiCJiOTOü npu KOMHaTHOíí TeMnepaType B ABYXBANEHTHOE >KeJie3o. Pa3JiiWHbie annOHbi oKa3biBaioT TOJibKO He3HamiTeJibnoe Meuiaioinee aefícTBHe, HO HX «eöcTBne MO>KCT ßbiTb CHHweHO npu Ao6aBJieHiiii pacTBopa NaCl, oöecriemiBaiomero cooTBeicTByiomyio KOHueHipamuo COJIII. MapraHeu He MernaeT onpeaeJieHiuo. >Kejie30 II <}>Top onpeaejiaioTCH ii3 OAHOÍÍ HABECKII c /ieAviomiiM 06pa30M. flpii noMomii KSCN O S HMHUM MeTOÄOM KOJiojliiMeTpimecKii onpeAejiaeTCH >Keae30. ,EloSaBJieHiieM Heőojibworo KOJiimecTBa KyCKOBOíí acKopSnHOBOH KiicJioTbi oöecuBemiBaeTGH cMecb, BCJieacTBiie qero OH3 CT3H0BIITCH HenOCpeACTBeHHO IipiirOAHOií AJlfl onpeflejieHUH ijnopa. <t>Top onpeaeJiHeTCH B 6y<j)epe CH;ICOONH, npu noMomii a-nioMiiHueBo-aaioMiiHOHHoro jiai<a. ECJIII noBi.uueHHoe coAep>i<amie >Ke;ie3a npii iiHAiiKaTope KSCN onpeAejiae-rcH acKopßimoMeTpimecKIIM TiiTpoBaHiieM, pacTBop c 6y(|iepoM ramKe MOVKCIöbiTb ncnoAb3ÖBaH A-nfl onpeAe-iemiH cfiTopa. Unmittelbare Bestimmung des Fluorsrehaltes des Wassers mittels Aluminon (Ermittlung des Fluor- und Eisengehaltes durch eine einzige Messung) Von Á. Seher Dank seiner intensiven Farbe, der fahlen Färbung des Überschusses von Aluminon, sowie der komplexen Stabilität der Verbindung Na 3AlF 6 eignet sich der Aluminium-Aluminonlack besser als alle anderen Reagenton zur Mikrobestimmung des Fluorgehaltcs. Die Analyse kann in einer Puffer-Medie HCl — CH 3COONH 4 ohne Destillation aus 50 ml Wasser schnell und genau durchgeführt werden. Dreiwertiges Eisen wirkt sich störend aus, da es mit dem Reagenten eine starke Färbung gibt. Diese Störung lässt sich am einfachsten und wirksamsten beseitigen, wenn man das Eisen bei Zimmertemperatur durch Askorbinsäure zu zweiwertigem Eisen reduziert. Die verschiedenen Anione können nur in geringem Mass stören und auch dieses kann durch Beimischung von- NaCl-Lösung entsprechender Konzentration verringert werden. Mangangehalt beeinflusst die Bestimmung nicht. Der Eisen- und Fluorgehalt lässt sich auf folgende Weise durch eine Messung bestimmen : mittels KSCN bestimmt man den Eisengehalt auf der üblichen Weise kalorimetrisch. Durch Zugabe einer Messerspitze fester Askorbinsäure entfärbt man das Gemisch, das somit unmittelbar zur Bestimmung des Fluorgehaltes geeignet ist. Nach Pufferung mittels CH 3COOXII 4 bestimmt man den Fluorgehalt mit Aluminium-Aluminonlack. Wird bei stärkerem Eisengehalt dieser neben einem KSCN-Indikator durch askorbinometrische Titrierung ermittelt, so kann die gepufferte Lösung ebenfalls zur Fluorbestimmung herangezogen werden.
