Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Scheer Áron: A víz fluortartalmának közvetlen meghatározása aluminonnal
lJfO Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Scher Á.: A víz fluontartalmának közvetlen meghatározása táblázat I Hematoxilin Fellenberg Straub J. 10, 1 1 F- mg/l PbCÍF Vízminta származása Aluminon F- mg/l Papp Sz. és Dippold A. 3 F~ mg/l Fellenberg Straub J. 10, 1 1 F- mg/l Schulek E. és Rózsa P. 4 F- mg/l 1. Budapest vízvezeték 0,17 0,17 0,186 2. Szeged vízvezeték 0,15 0,08 0,155 — 3. Sátoraljaújhely vízvezeték ' 0,20 . 0,22 0,132 4. Szombathely vízvezeték, kevert víz 0,33 0,34 0,289 — 5. Szombathely vízvezeték, 10 m mély kutak és a galéria vize " 0,30 • — i — — 6. Székesfehérvár vízvezeték, kevert víz .... . 0,28 0,265 7. Székesfehérvár vízvezeték, Aszalvölgy vízmű 0,25 • 8. Székesfehérvár vízvezeték. Sóstó vízmű . . . 0,30 , 9. Székesfehérvár vízvezeték, Csóri vízmű . . . 0,20 _ 10. Bp. Széchenyi f. I. sz. Zsigmondy f 2,90 2,80 5,14 és 2,80 — 11. Bp. Széchenyi f. II. sz., István f 2,90 4,31 3,34 12. Bp. Rudas f., Attila f 2,60 -— 2,60 2,389 13. Bp. Rudas f., Juventus f 2,40 — — 2,869 14. Bp. Rudas f., Hungária f 2,50 — 2,75 2,27 lő. Bp. Lukács f., Lukács f 2,50 —; 3.13 —' 16. Bp. Császár f., János f •• 1 2,70 3,40 — értékből. A SiO^ mutat legnagyobb befolyást a meghatározásra, az összehasonlító sorozathoz hozzáadott NaCl azonban ezt a hatást is kiegyenlíti. Ugyanis a NaCl mennyiségének megállapításánál a SiO^ hatását is figyelembe vettem. (SiO^ ammóniummolibdáttal kolorimetriásan gyorsan meghatározható.) Nagyobb mennyiségű pl. 100mg NO^/l már enyhén oxidálja a kémszert, ennek azonban nincs jelentősége, mert a vízben legfeljebb néhány mg/l-nyi mennyiségben fordul elő. Tehát az aluminonos eljárás alkalmas arra, hogy segítségével a víz fluor-tartalmát desztillálás nélkül meghatározzuk, ha a vasat előbb aszkorbinsavval kétvegyértékűvé redukáltuk. Az elkövethető hiba 0,05 mg/l F . Az Al 3^ tartalmú ásványvizek fluor-tartalmát le kell desztillálni a vizsgálat előtt. A magyarországi ásott és fúrott kutak vize nem tartalmaz aluminonnal kimutatható menynyiségű Al 3H r-t. Egyszerű és gyors módszer kidolgozása érdekében arra törekedtem, hogy a vizsgálandó anyaghoz minél kisebb számú oldatot kelljen hozzáadni. Ezért a HCl-CH 3COONH 4 puffer tartalmazza az Al-aluminon lakk képződéséhez szükséges Al 3 -ot és a megfelelő sókoncentrációt biztosító NaCl-ot. A szilárd állapotban hozzáadott aszkorbinsavon kívül még aluminon-oldat szükséges a F meghatározásához. A F és Fe- egy beméi'ésből történő vizsgálatánál azonban nem alkalmazható az említett puffer, mert a NaCl és rií sCOONH 4 zavarná a vas meghatározását. Ez esetben Al 3 f tartalmú HC1és KSCN-oldat hozzáadása után aszkorbinsavval elszíntelenített anyaghoz adom hozzá a NaCltartalmú CH 3COONH4ot. Az ismert fluor elemzési eljárásokkal való összehasonlítás céljából aluminonos módszerrel megvizsgáltam oly vizeket, melyek fluor-tartalma az irodalomból ismert. A 2. táblázat első oszlopa tartalmazza a vízminta származását, a második oszlop pedig az aluminonos eljárással talált fluorkoncentrációt A harmadik oszlop Papp Sz. és Dippold A. (3) -— Jendrassik A. és Papp Sz. (5) hematoxilines módszerével nyert adatait tünteti fel. (Budapest, Széchenyi f. I. sz. Zsigmondy-forrás adatait még nem közölték.) A negyedik oszlop tartalmazza Straub J. (10) Fellenbery-módszerrel kapott eredményeit. (A Széchenyi f. I. számú Zsigmondyforrásra vonatkozó második helyen levő adat „Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele" c. monográfiában található. (11)) Az ötödik oszlop Schulek E. és Rózsa P. (4) PbCÍF módszerrel kapott eredményeit tünteti fel. a) Az eljárások leírása A víz fluortartalmának meghatározása Kis összehasonlító hengerbe bemérünk 50 ml vizsgálandó vizet. Hozzáadunk 4.0 ml Al 3 -tartalmú pufferoldatot és késhegynyi szilárd aszkorbinsavat. Elkeverés után 2,5 ml aluminon kémszert mérünk hozzá. A leolvasás 30' múlva történik a hasonlóképpen elkészített összehasonlító sorozat segítségével. Amennyiben a fluortartalom 1,2 mg/l-nél nagyobb, kevesebb vizsgálandó vízből megismételjük a meghatározást. b) A fluor- és vastartalom kolorimetriás meghatározása egy bemérésből Kis színösszehasonlító hengerbe bemérünk 50 ml vizsgálandó vizet és 1,0 ml Al 3 + tartalmú 3 n HCl, 2—3 csepp koncentrált KMnO, és 2,0 ml 20%-os KSCN hozzáadása után a szokott módon kolorimetriásan meghatározzuk a vastartalmat. Ezután késhegynyi szilárd aszkorbinsavat adunk a vizsgálandó vízhez. Összerázás után az oldat gyorsan elszíntelenedik és közvetlenül alkalmas a fluor-meghatározásra. (Nagyobb vastartalom esetében Erdey—Bodor (12) módszerével KSCN mellett aszkorbinometriásan megtitrált és utána pufferolt oldat szintén felhasználható a fluor meghatározására.)
