Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Cziráky József: Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának 1952. és 1953. években végzett vidéki gyógyforrásokkal és kutakkal kapcsolatos vízhozam és hőmérséklet méréseiről

380 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Jegyzőkönyv egyes társulásokat és jellegzetes élőhelyeket tett vizs­gálat tárgyává, melyek eredményeképpen számos érté­kes dolgozat készült a planktonról* a parti öv élővilá­gáról, a balatoni detrituszról stb. A balatoni élőlények, valamint a környezeti tényezők mélyreható tanulmá­nyozása tették lehetővé, hogy megszülessen a tó élő­világáról alkotott áttekintő, egységes képet nyújtó, modern szintézis, az Entz Gézával közösen megírt „Balaton élete". Ez a tanulmány a Balaton limnológiai kutatásában határkövet jelentett, amint a mű bírálói erre már akkor is rámutattak és később is beigazolódott. Előbb 1940-ben jelent meg magyarul, majd 1946-ban újólagos átdolgozás után németül. A munka a régi eredmények összefoglalása mellett újabb kutatások és kutatási irányok kezdetét is jelen­tette. Így dolgozta ki Sebestyén Olga a Balaton plank­tonjára, a plankton évi és évtizedes változásaira vonat­kozó kvantitatív tanulmányait, melyek a tó életében bekövetkezett biológiai változások feltárása során érté­kesen világítottak rá a tó eutrofizálódásának a gyakor­lat számára is nagy horderejű kérdésére. A Centratium hirundienella ós más Dinoflagelláta biomasszájának és évi termelésének kérdését megvilágító tanulmányai utat mutattak a balatoni szervezetek produkciósbioló­giai kutatásának szükségességére, lehetőségére és mód­szertanára. Legújabban a Balaton mint holocenoid határait túllépve a Balaton egész vízgyűjtőterülete, vagyis a tóba ömlő vizek limnobiológiai feldolgozását kezdte meg. E cél érdekében munkaközösséget szervezett, összefogva benne az ország számos limnológus kutató­ját, mely munka eredményességét a tóba ömlő egyik patakról, a Péesely-patakról éppen most nyomás alatt lévő, szinte monográfiának is beillő tanulmány fogja dokumentálni. Mindezek a munkák csak kiragadott példák abból a több mint félszáz tudományos dolgozat­ból, melyek a szerző kutatásainak eredményeit fog­lalják össze. Sebestyén Olga közel negyed évszázada végez a tihanyi intézetben fáradhatatlanul és szívvel-lélekkel a Balaton élővilága problémáinak feltárására szentelt lelkes, odaadó tudományos kutatómunkát. így szerzett óriási ismereteit önzetlenül adta át egyetemi magán­tanári előadásai alkalmával több éven keresztül nem nagyszámú, de lelkes hallgatóságának, és adja át ma is külső munkatársainak és az intézet hidrobiológiái munkájába bekapcsolódó munkatársaknak. Most, amikor kiváló és a magyar hidrobiológiái kutatást jelentékenyen előrevivő munkássága elismeré­séül a Magyar Hidrológiai Társaság nevében a Schafar­zik emlékérmet átnvujtjuk, gratulálunk eddigi kiemel­kedő eredményeihez és további munkásságához sok sikert kívánunk. Sebestyén Olga : Mélyen Tisztelt Elnök Ur, Tisztelt Közgyűlés. Szíveskedjenek megengedni, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki ezért a nagy kitüntetésért, mely nagylelkű méltatása egy szerény kutatómunká­nak. Ha valaki kedvére való területen dolgozik, olyan sok örömben van része, hogy a munka hétköznapjai is ünneppé válnak. Mégis szép, hogy vannak ilyen ünnepek is. Ebben az emelkedett hangulatban visszaemléke­zem volt mesteremre, ifj. Entz Gézára, akinek tanít­ványa ós lelkes munkatársa lehettem éveken át, aki elindított pályámon és akinek a máig is tartó tihanyi kapcsolatokat köszönhetem. Hálával fordulok a Magyar Hidrológiai Társaság felé, amely a magyar hidrobiológusok munkáját támo­gatja és erős kezekkel viszi előre. A magyar hidrobioló­gia gyökerei a fiziográfiai és biológiai tanulmányokba nyúlnak bele. Ez a két vonal nálunk már korán talál­kozott a Lóczy-féle Balaton-kutatásban, jóval megelőz­ve a modern hidrobiológia kialakulását. Ki kell emel­nünk, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság volt az, amely a magyar hidrobiológusokat összefogta közös cél érdekében. A Társaság szilárd szakmai erősségünk. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg még egy­szer a Társaságnak és a Közgyűlésnek ezt a jutalmat. Biztatást látok benne a hidrobiológusok számára, s reményt nyújt arra, hogy egyesült erővel végzett munkánk a jövőben is sikerrel fog járni. Mosonyi Emil: A ' Magyar Hidrológiai Társaság elnöksége a Bogdánfy Emlékérmet Lesenyei Józsefnek, és Sarló Károlynak ítélte oda. Sajnos mindketten bete­gek. Felkérem Csajághy Gábort, hogy Lesenyei József és Sarló Károly tudományos munkásságát ismertesse. Csajághy Gábor : Dr. Lesenyei József a szennyvíz­tisztítás területén végzett önálló kutatásaival és hatal­mas irodalmi munkásságával szerzett külföldi szak­körökben is elismert nevet. 1931. óta sűrűn jelentek meg közleményei a Városi Szemle, Városok Lapja, a Hidrológiai Köziöny, a Víz­ügyi Közlemények, a fővárosi XVI. ügyosztály Lap­szemléje, Gesundheits Ingenieur, újabban a Magyar Tudományos Akadémia műszaki osztálya közleményei­nek hasábjain. Hervadhatatlan érdemeket szerzett az első orszá­gos csatornázási és szennyvíztisztítási kongresszus meg­szervezésével, majd a kongresszus anyagának sajtó alá rendezésével. Ez az 1943-ban megjelent 300 oldalas mű (Magyarország csatornázási és szennyvízkérdései) az első hazai szennyvízszakkönyv és nem a szerkesztő­jén múlott, hogy a közegészségügyi műszaki munkála­tok terén fennállott szégyenletes elmaradottságunkon nem tudott változtatni. Mind tudományos, mind népgazdasági jelentőség szempontjából kiemelkednek a városi szennyvizek iszap­jának és a rácsszemétnek az elgázosítására és a szenny­iszap mezőgazdasági értékesítésére vonatkozó kutatásai és az ezekről bel- és külföldön közölt beszámolói. Hidrológiai vonatkozásban neki köszönjük folyó­ink szennyezettségéről készített első összefüggő felvéte­leket. Az ipari szennyvizek tisztítására vonatkozó tanul­mányát 1953-ban megjelent 220 oldalas munkájában foglalta össze. Nagyobb önálló irodalmi műveinek száma 43. Legyen ez az Emlékérem számára lelkesítő talizmán és segítse további sikeres munkára. Sarló Károly a Magyar Állami Földtani Intézet kémiai laboratóriumának kutatója hidrokémiai kutatá­sai és munkája révén a Bogdánfy Ödön Emlékérmet kapta. Sarló Károly két évtizede kizárólag hidrokémiá­val foglalkozik. Régebben mint a Gyógyhelyi Bizottság Reuma és Fürdőkutató Intézete Kémiai Osztályának vezetője kísérte állandó figyelemmel gyógyvizeink kémiai összetételének változását. Féltő gonddal őrkö­dött Fővárosunk gyógyvizeinek épsége és jó hírneve felett és nem egyszer állt ki harcosan védelmükre, amikor annak szükségét érezte. Sokszáz ellenőrző vizsgálatot végzett e munkája közben. 1950-ben került a Földtani Intézet kémiai laborató­riumába, ahol több ezer talaj vízelemzéssel segítette elő a hazai hidrogeológiai kutytást. De kivette részét a módszertani kutatásokból is. E téren kiemelkednek az ásványvizek szulfátiontartalmának meghatározására kidolgozott módszerei. Eleven és ötletes gondoklodás­módja a hidrokémiai készülékek terén is több újítás­hoz segítette. Vízmintavevő készülékei és különösen az egyszerű, de annál szellemesebb mintavevő üvegei lehetővé teszik a vegyész számára a legkényesebb, legbomlékonyabb vízminták hosszú ideig való eltar­tását is. Társaságunk életében is aktív részt vesz. Nemcsak előadóüléseink, munkabizottsági értekezleteink és an­kétjaink állandó látogatója, hanem a feliér asztal mel­letti megbeszéléseinknek is megszervezője és mindig jókedvű összefogója. Ez volt a legnehezebb időkben is, amikor még a romokat el sem takarítottuk és talán ez az ő egyik legnagyobb érdeme. Most, amikor egy súlyos operáción szerencsésen átesett, szívből kívánunk neki jó egészséget és legyen ez az érem az elismerés mellett ösztönzés is a hazai hidrokémiai kutatás terén kifejtendő további munkás­ságában. Ezután Donászy Ernő felolvassa Sarló Károlynak a Hidrológiai Társasághoz és Közgyűléshez intézett köszönő levelét. Mosonyi Emil: Most pedig átadjuk fiatalabb kutatóinknak a Vásárhelyi Pál emléklapokat szere­tettel és biztatással további munkájukhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom