Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne
J t6 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Láng S.: A Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszíne még tovább mehetünk és e terület felén, kb. a Malacky-Znojmo-Brno háromszögön már csak 550 mm, míg a Bfeclav-Oslovany (Brünntől Ny-ra) közötti kis sávon még az 500 mm-t sem éri el. Csak a határhegységek gerincének keskeny pásztáin magasabb az összeg: a Cseh— Morva medence vízválasztóján 700—800, a Kis Kárpátokban és a Morva-Kárpátokban 900— 1300, a Hanna platón 700—750, a Jesenikben pedig, igen keskeny területen, 1000 m magasság felett 1000—1600 mm. Ennek megfelelően az aránylag kiterjedt Morva-vízhálózat vízszállítása viszonylag csekély, különösen, ha az alpi folyókéhoz hasonlítjuk. Ugyanis a lefolyástényező 20%. 1 2. A Vág és a többi nyugatszlovákiai folyó vízgyűjtőterülete Az Északnyugati Kárpátoknak Szlovákia területén a Vág (Váh) a legnagyobb folyója. 390 km hosszú. Két ágból ered: a Fehér Vág a Magas Tátrából, a Fekete Vág pedig az Alacsony Tátrából. Vízgyűjtőterülete — s ez a Vágón kívül a Nyitrára, a Garamra és az Ipolyra is igen jellemző — hosszú, keskeny pászitában nyúlik el a Kárpátok szintén hosszú, keskeny láncai között, ugyanis a folyók a fiatalon kiemelkedő láncok közé egyidejűleg besüllyedő kisebb-nagyobb völgy tágulatokat, vagy medencéket fűzték fel. Ennek köszönhető, hogy a főf oly ókhoz képest a mellékfolyók aránylag rövidek, de a csapadékos magas-, vagy középhegységi eredetük miatt elég bővízűek. A Vág forráspatakjai a főként gránitból, gneiszből álló Tátra hegységeket elhagyva, a szép terraszokkal szegélyezett Liptói-medencében egyesülnek. E medence térszínét délről az Alacsony Tátra (Niéké Tatry) kristályos kőzetű és mészkőből álló felszínéről, északról pedig a Liptói havasak (Liptovské hole) és a Prosecno hasonló felépítésű területéről eredő bővizű patakok völgyei szabdalják fel. Ruéomberoknál (Rózsahegy) a Vág az Alacsony Tátra felől jövő, igen bővizű Revuca felvétele után a Liptói medencéből kilépve egykori laposan kanyargó völgyét bevágta a közben fiatalon kiemelkedő Nagy Fátra (Velká Fatra) kristályos és főleg üledékes kőz-etű tönkjébe s a főfolyó bevágódását szintén elég lapos és 2—300 m-re mélyített kanyarulataival az Orava (Árva), a Vág legnagyobb mellékfolyójának bevágódása is követte. Az Árva a Kárpátok legkívül helyet foglaló homokkőövében ered, a Babia Gora (1725 m)- D-i oldalán s a széles Árvai-NovyTargi medence nyugati szárnyának is a lecsapolója. Bővizű ez is, mert vízgyűjtőterülete elég magas és kaviccsal bélelt térszín. 1 A Morvának és a többi szlovákiai folyónak vízgyűjtőterületére vonatkozó lefolvási tényezők értéke O. Dubnák az irodalom jegyzékében 3. szám alatt felsorolt könyvéből átvett adat. A Vág az Árva felvétele után a Turóci (Turiec)-medence lapos mélyedésébe ér. Ezt a fiatal besüllyedést részben a Vág és a kis medence hosszanti tengelyében futó mellékfolyó, a Turóc hordaléka töltötte fel. A medenceperemen északról a Kriván-Fátra (M. Kriván) gránit- és mészkőhegysége (1711 m), nyugatról a hasonló felépítésű Veterna Hola (Velká Luka 1477 m), D és K felől pedig a Nagy Fátra kristályos és főleg mészköves maghegysége (1591 m) sorakozik. A már csak 400 m-en fekvő medencefelszínen a Vág és a Turóc terraszai pannon-pontusi alapzatra települve jól előtűnnek. A Turóci-medence alsó kijárata a teraszos és antecedens Streénoi szoros. Ezután a teraszos Zsolnai (Zilinai)-medencébe ér, ahol két kisebb, de bővizű mellékfolyót, délről a Rajcankát, északról pedig a Kysucát veszi fel, utóbbi homokkő térszinről (Nyugati Beszkidek, Beskydy, 1250 m), az előbbi pedig a Kis Fátra (Malá Fatra) kismértékben gránit- és nagyrészt triászjura-eocén mészkő- és márgatérszínéről (1214 m) jön le. Itt is, akár a Kriván Fátra, a Nagy Fátra és az Alacsony Tátra gránitmagjához tapadó igen erősen gyűrt és áttolt triász (esetleg kevés jura) mészkőtérszínekben sok a karsztjelenség (Demanovai cseppkövesbarlang, Sul'óvska völgy, Vrátna völgy). Különösen a Kis Fátra északi részében van sok merész mészköves forma. Zsolna alatt a Vág abban a tektonikus árkos völgyben folyik végig, amely a kárpáti homokkőlánc (Bilé Karpaty, Morva Kárpátok) és a Kis Fátra gránitból álló és üledékes takaróval is befedett maghegysége között alakult ki. A homokkőlánc 900—1017 m-ig, a maghegység D-en az Inovecben 1042, északon 1214 m-ig (Strazo) emelkedik. Itt hosszú, keskeny a Vághoz tartozó vízgyűjtőterület is, egészen Pöstyénig (Piest'ány), ahol a jól megnövekedett folyó már a Kis Alföldre lép ki. A völgy hol jobban összeszűkül, mert antecedenciával, több kanyarral átvágott egy-egy fiatalon kiemelkedő homokkőrögöt, vagy mészkőszirtet, pl. Vágbesztercénél (Bystrica n/V) alatt ^máshol pedig völgymedencévé tágul ki, pl. Nagybiccsénél (Velká Bica), Hőlaknál (Trencianská Teplá) vagy Trencsén (Trencin)-Vágújhely (Nővé Mesto n/V) között. Pöstyéntől kezdve a kiszélesedő kisalföldi öblözetbe vágta teraszos völgyét és lapos törmelékkúpot is épített. Ez a Mátyus-földje. Majdnem egész vízgyűtőterülete nagyon bővelkedik csapadékban. Az átlag a kis medencékben ugyancsak 700—800 mm között van. sőt Trencséntől lefelé a kisalföldi öblözetben még ennyi sincs, de annál több a köztes tönkhegységekben. A Kis Kárpátokban (mindenütt a legmagasabb részeken) az évi összeg 900— 1000 mm, a Morva-Kárpátokban 1000—1200 mm, a Kysuca vízgyűjtőterületén — a magasságtól függően 900—1400 mm, a Kis és a Kriván Fátrában ugyanígy 800—1400 mm, a Nagy
