Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Egyesületi Hírek

Éber Z.: A Kárpátmedence folyóinak planktonja 6zik. Phytoplanktonjában azonban állandóan a diatomák uralkodnak, viszont a szegényes zooplanktont főleg Rotatoriák képviselik. Ennek az áramló víz az oka, amely kirostálja a zooplankton zömét s a diatomákon kívül megtizedeli a phytoplankton többi tagjait is, amelyeknek szemmelláthatóan nem felel meg az áramló vízben való sodródás. Ezért a potampplankton organizmusainak legalább 90%-a kovamoszat Tévedés volna azonban azt hinni, hogy itt csak valami passzív szelekcióról van szó, s a diatomák csak azért kerülnek előtérbe, mert kovapáncéljuk többé-kevésbé megvédi őket az áramló víz káros hatásai elől. Tévedés volna azt hinni, hogy e diatomák (a valódi planktonlények, természetesen!) csak passzív, tengődő, halálraítélt szervezetei az áramló víznek. Egyetlen pillantás a Duna remek nyári planktonjára meggyőz róla, hogy e kovamoszatok pompásan érzik magukat az áramló vízben. Ennek legszebb jele dús, erőteljes tenyészésük. A Duna nyári planktonjában számuk 1 liter vízben tízezres nagyságrendű. — Pár perces planktonozás után a formaiinnal fixált anyagot üvegcsőbe (fiolába, tubusba) töltve, vagy akár 1 liter Duna-vizet pár csepp formáimnál ellátva az üledék, a seston másnapra leülepszik. Az üvegen át szépen láthatjuk, hogy legalább 90%-a homokból, iszapból s organikus szennyből (rostok, stb.) áll. Ennek az abiosestonnak a tetejére rakódik rá a nyári félévben finom zöldes réteg alakjában a plankton, amelynek főtömege diatoma. Tucatjával együtt álló tubusok között is azonnal felismerjük a Duna nyári félévben gyűjtött planktonját erről a finom zöldes planktonrétegről. A téli félévben azonban folyóinknak nincs számottevő planktonja. (Ennek okára szintén említett Dunáról szóló cikkemben próbálok majd rávilágítani.) Egyébként éppen ez a téli hónapokban mutatkozó majdnem teljes planktonhiány bizonyítja legszebben a potamoplankton megkülönböztetésének létjogosultságát. Ugyanis a Duna — főleg alpesi mellékfolyói révén — télen is dúsan megkapja az alpesi tavak gazdag limnoplanktonját. Azonban ennek szervezetei, most már a diatomákat is beleértve, a kedvezőtlen körülmények miatt nem tudnak elszaporodni s tényleg csak tengődnek a vízben. A Duna téli planktonjában Budapesten csak hosszabb kereséssel akadunk néhány élő kovamoszatra. összefoglalva tehát: Ha nincs is külön jellemző faja a potamoplanktonnak, annál jellemzőbb összetétele a 90%-os diatomával s a gyéren bár, de állandóan előforduló Rotatóriával. Száz ismeretlen preparátum közül is biztosan kiemelhetjük ennek alapján a folyóvizek planktonját. A diatomáknák ez a túltengése bizonyos fokig emlékeztet az arktikus óceánok diatomaplanktonjára. Azonban ez a hasonlóság felületes, mert míg az arktikus tengerek diatomaplanktonjának óriási tömege valóban alapját, őstáplálékát képezi az óceánok állati életének addig a folyóvizek planktonjának ilyen szerepe alig számbavehető. Másik különbség, hogy az óceánok planktonja — Földünknek ez az összehasonlíthatatlanul legnagyobb biocönózisa — mindentől független, autonóm, évszázezredeken át stabilis életközösség. Az édesvizek planktonja, közöttük a potamoplankton is igen nagy mértékben a szárazföld függvénye s amellett többnyire rendkívül labilis is. Gondoljunk csak a komolyabb esőzésnek, szélnek, szárazságnak, stb. a tóra, folyóra s ezek planktonjára gyakorolt döntő hatására: egyik napról a másikra döntően megváltoztathatják a plankton képét, amint azt valamennyien tapasztalatból tudjuk. * Említettem már, hogy az egyes potamoplanktonok látszólag rendkívül változatosak. Hosszú évek munkájába telt, míg végre e változatosság mögött megláttam az állandó vonásokat. Bármelyik f oly ónk planktonjából kis fáradsággal akár 100 dia torna-fajt is kimutathatunk. Pl. a Dunából 217, a Turóoból 139 fajt mutattam ki eddig. Azonban ebből a hatalmas fajszámból mindössze 30 faj valódi planktonorganizmus, a többi a benthosból sodródott a planktonba. Ennek a 30 valódi planktondiatomának azonban a fele annyira ritka (bár érdekes) faj, hogy a folyók jellemzésére nem használható fel, legalább is egyelőre nem. Ezért a Kárpátmedence folyóinak jellemzésére csak a fennmaradó 10—15 gyakori planktondiatomát használtam fel. A teljesség kedvéért közlöm ugyan ezeknek a ritka planktondiatomáknak a jegyzékét is, sőt, a potamoplanktonban nem jelentős egyéb szervezeteket is, azonban a továbbiakban csak az említett 10—15 fajjal foglalkozom majd. A legfontosabb planktondiatomákat két szakaszba osztom. A) Asterionella formosa, A. gracillima, Fragilaria crotonensis, Tabellaria fenestrata var. asterionelloides, Diatoma elongatum var. tenuis, Melosira granulata var. angustissima, M. islandica, M. ambigua, M. Binderana, M. granulata, B) Cyclotella comta, Stephanodiscus Hantzschii, Synedra acus, S. a. var. angustissima, S. a. var. radians, Nitzschia acicularis. Ezek a legfontosabb planktondiatomák területünkön. Teljesség s tájékozódás kedvéért közlöm a potamoplanktonban alárendelt szerepet játszó, de rendszeresen előforduló egyéb szervezeteket is: Ritka planktondiatomák: Cyclotella chaetoceras, C. planctonica, C. socialis, C. glomerata, Stephanodiscus astraea, Rhizasolenia longiseta, R. eriensis, Attheya Zachariasi, Centronella Reichelti, Synedra cyclopum, S. berolinensis, S. actinastroides, Achycnanthes plönensis, Nitzschia holsatica. Többnyire a Dunában találtam meg őket s jórészüket eredeti preparátumokban be is mutattam Dunáról szóló valamelyik előadásomban.