Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Fátráiban és az Alacsony Tátrában 1000—1500 mm, míg a Liptói havasokban és a Magas Tátrában 2000 mm-t érhet el. A Vág esése a Kysuca torkolata felett kb. 3—4 ezrelék, a középső szakaszon, Puchov alatt 1 ezrelék, a Kis Alföldön még kevesebb. így a Vágón a lefolyástényező a vízgyűjtőterület hegyvidéki jellege s a magas csapadékmennyiség miatt 51% (Trnovec n/V felett). Közepes vízhozam itt 124 m

3/sec. A Nyitra vízgyűjtője A Nyitra 242 km hosszú; a Kis Fátra DK-i lejtőiről gyűjti össze vizeit. Forrásai a Klaktól (1350 m) D-re vannak. Vízgyűjtőterülete a Kis Fátrában főleg a gránitból-kristályos palából álló 1000—1200 m-ig emelkedő, maghegységi területre terjeszkedik ki, de elég sok triaszkori dolomit és agyagpala is van a felszínen. A hegységből lej övet a Felsőnyitrai-medence harmadkori kitöltésű medencetérszínre ér le s innen DDNy felé húzódó széles völgye a Nagy Fátra gránitmasszívuma (Tribec, 829 m) lábához simul. Itt van az Alsó-nyitrai völgymedence. Mellékfolyói azonban az innen ÉK-ebbre levő vulkános térszínről (Pt.acnik, 1346 m) is eredhetnek. Esése a felső szakaszon 7 ezrelék, a középsőn 1,4, az alsón (Kis-Alföld) 0,3 ezrelék. Közepes vízhozama 28 m

3/sec. A Nyitrának a hegyvidéki szakaszán nagyobbfajta mellékfolyói a Bebravát kivéve nincsenek. Vízgyűjtőterülete a hegyvidéken ugyanis csak töredéke a Vágénak. A felszín is alacsonyabb, s így a csapadék is kevesebb. Vízszállítása csekélyebb, amit az alacsonyabb és melegebb vidékre érvényes alacsony, 25°/

0-os lefolyástényező is jellemez. A folyó egyetlen nagy mellékfolyója, a Zsitva (Zitava) eredetileg külön ömlött a Dunába. A Nagy Fátra DK-i lejtőiről, a Tribecs gránitlejtőiről, valamint az Üjbányai-hegység andezittakarójának Ny-i oldaláról szedi össze mellékpatakjait, mielőtt a hegységet elhagyja. Teraszos völgye a Nyitráéval együtt a hegység elhagyása után pannon-pontusi löszfedte dombvidékbe vágódik. Az évi csapadékösszeg a Nyitra felső szakaszán — azonban csak a nagyon kis kiterjedésű hegységi térszínen — 1000—1200 mm, a Felsőnyitrai medencében 800, az Alsónyitraiban 700, míg a vízgyűjtőterület nagyobb kiterjedésű kisalföld-peremi dombvidéki szakaszán csak 570—650 mm. A Garam vízgyűjtője A Garam (Hron) Közép-Szlovákiában folyik, 289 km hosszú, az Alacsony Tátra K-i végén, a Királyhegy (Králova hola, 1943 m) gneiszmasszívumának D-i lejtőjén ered és innen hosszú, nyugati irányú szerkezeti völgybe fordul be. Mellékpatakjai egészen Breznóbányáig (Brezno n/Hr) az Alacsony Tátra gneiszkristályospalás, a Murányi fennsík triász mészköves és palás és a Fabova gneiszből s andezitből álló térszínén erednek. Breznóbánya alatt a vízgyűjtő permi homokkövekre, másodkori márgákra s kevés (triász) mészkőre s elég sok kristályospalás és fiatal vulkánikus felszínre terjed ki. Északon a Gyömbér (D'umbier, 2045 m) — Prasiva gránitgerince, délen pedig a Polana (1459 m) fiatal andezit vulkáni kaldérája felől sok rövid, de bővizű patak jön le, a legnevezetesebb közülük a Ciemy Hron Kisgaramnál (Hronec). Pohorella, Breznóbánya és Zólyom (Zvolen)-Besztercebánya (Banská Bystrica) között a Garam felső völgyének kis medenceszerű tágulatai vannak szép pleisztocén teraszokkal, míg a köztes szűkebb szakaszokon a teraszok megfogyatkoznak. Zólyomnál veszi fel a Garam felső folyásának leghosszabb mellékfolyóját, a Slatinát, mely a Polanán ered és a Velká Slatinai medencét csapolja le. Majd a Garam a SelmecKörmöobányai hegység fiatal andezit-bazalt vulkanikus vonulatát fűrészeli át antecedens völgyével s Garamszentkeresztnél (Sv. kri ',) a Lutilla patak torkolatánál szép kis teraszos medencébe lép. A Selmeci (Banská Stiavnicai) és az Űjbányai (Nová Bariai) hegység (901 m) között ismét összebbészűkülő teraszos völgyrészlet következik. Tovább lefelé Léva (Levice) felett elhagyja a Garam a magasabb hegyvidéket és a kisalföldi süllyedék szélét szegélyező mediterrán rétegekből álló fiatalkorú dombvidék területére lép, ebbe több km széles pleisztocén teraszokkal szépen szegélyezett völgyet vágott. Széles alluviumán kanyarogva, még a Selmeci hegységben eredő Sikenica patakot veszi itt fel. A Garam vízterületének tekintélyes része, — ha nem is akkora rész, mint a Vágén, a nagy csapadékú közép- és magashegységi zónára jut. Ugyanis a Ptacnikban 1200, az Alacsony Tátrában 1500 és a Veporban 1000—1200 mm-t ér el a csapadék, de Selmecbányánál és i'nnen K-re a Javorjában (1044 m) is van kisebb 900—1000 mm-es csapadékú folt. A kisebb medencékben persze itt is aránylagos szárazság uralkodik a hegyvidékhez képest: Breznóbánya felett 750— 800, a Zólyomi medencében 700—800, míg az Üj bánya alatti völgyszakasz vízgyűjtőjén csak 550—-700 mm az évi összeg. Az utóbbi terület (a Kis Alföld peremi dombos öblözetek) különösen nagy. A Garam vízgyűjtőterületén a lefolyási tényező ennek megfelelően 42%. Közepes vízihozama 59 m

3/sec. Esése a felső szakaszon átlag 7.6 ezrelék, a középsőn, a kis^ alföldi kapuja felett 1,6 ezrelék, ezen alul 0,9 ezrelék. Az Ipoly vízgyűjtőterülete Az Ipoly (IpeV) Szlovákiában a Vepor lapos gneisztönkjének D-i oldalán, az 1090 m-es Ipoly hegyből ered. 254 km hosszú. D felé