Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Kallós Imre: Ombrogrammok értékelése

302Jf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. lett kifolyóvizet kapjunk, a fúrást tovább folytatni nem szabad; c) A vízjogi engedély nélküli fúrások megakadályozása érdekében előírta, hogy az építtető a szerződés bejelentéséhez köteles csatolni a vízjogi engedélyt. Ellenkező esetben a Beruházási Bank a szerződés bejelentését nem veszi tudomásul; d) A dokumentációs adatbeszolgáltatást azzal biztosította, hogy a végszámlát a Beruházási Bank csak akkor veszi tudomásul, ha a kivitelező igazolja, hogy az Állami Földtani Intézettel szemben adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett. Ugyancsak rendeletet adott ki a Földművelési Minisztérium Beruházó Hivatala március 28-án, amelyben előírja, hogyha a kisebb mélységből kapott víz mennyisége és minősége kielégítő, akkor a nagyobb mélységbe való fúrás nem engedhető meg. Minden vitás esetben az Állami Földtani Intézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság engedélyét kell kérni. A március 9-én tartott szakosztályi előadóülésen két előadás hangzott el. Az elsőt Illés György tartotta a „Borsodi iparvidék vízellátásának rendezése", a másodikat Erdélyi Mihály „A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei" címmel. Illés György a borsodi iparvidék ipari üzemeinek és lakótelepeinek vízellátására vonatkozó lehetőségeket ismertette. Kimutatta, hogy a vidék vízbeszerzés tekintetében szegény; az ipari és ivóvízellátás regionális vízművel és felszíni tározók megépítésével oldható meg. Az előadás anyaga megjelent a Hidrológiai Közlöny 1955. 5—6. számában. Erdélyi Mihály előadásában kimutatta, hogy a Dunántúl szerkezetileg a Dunavölgy területére is átnyúlik és annak határa körülbelül a Dunavölgy keleti szegélye mentén húzódik. A Dunavölgyi kavicsfeltöltések ismerete mind a vízbeszerzések, mind a további hidrológiai kutatások szempontjából nagyjelentőségű. Az előadás anyaga megjelent a Hidrológiai Közlöny 1955. 5—6. számában. Március 29-én a Balneológiai Szakosztállyal közösen rendeztünk előadóülést. Ezen Szakosztályunk részéről Illés György a hazai vízellátás 10 éves eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a háború befejezése után, imajd vázolta azt az óriási haladást, amit a vízellátásunk korszerűsítése terén elértünk. Április 13-án tartott szakosztályi előadóülésen két előadás hangzott el. Az elsőt Sürü János tartotta „Az ország szulfátos talajvíztérképe", a másodikat Lammel Kálmán „A tanyák vízellátási kérdései" címmel. Sürü János az ország különböző helyein gyűjtött talajvizek szulfáttartalmát elemezte és az ezen adatok alapján elkészített szulfátos talajvíztérképet bemutatta a Szakosztálynak. Lammel Kálmán a gyakorlatban szerzett tapasztalatai alapján ismertette a jó vízellátó berendezés feltételét üzemeltető, beruházó, tervező és kivitelező szempontjából. Április 26-án Rónay András és Fehérváry Miklós a „Részletes hidrogeológiai térképezés" címmel ismertették a jelenleg folyamatban lévő hidrogeológiai térképezéssel kapcsolatban felmerült kérdéseket. A hozzászólók a talajfizikai jellemzők részletesebb vizsgálatát javasolták. Felmerültek a hidrogeológiai térképezés módszertani kérdései is. Az előadás alapján megállapodás jött létre, amely szerint földtani térképek készülnek, azonban úgy, hogy azokat a talaj mechanikusok is használhatják. Május 11-én két előadás hangzott el. Az egyiket Kessler Hubert tartotta a „Karsztvízkutatás irányelvei", míg a másodikat Reményi K. András a „Vízföldtani megfigyelések Balinka-bányán" címmel. Kessler Hubert előadásában foglalkozott a bányavíz kiemelésének a vízgazdálkodásra gyakorolt hatásával. A vízjogi kérdések mielőbbi tisztázását sürgette, majd a további kutatásokkal kapcsolatos feladatokról beszélt. Az előadás nyomán Schmidt E. Róbert, — a Szakosztály elnöke — az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz fordult június 3-án kelt átiratában azzal a kéréssel, hogy a bányák által történő nagy vízkivételeket vízgazdálkodási szempontból vonják ellenőrzés alá. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nagymértékű bányavízkitermelés milyen súlyos következményekkel járhat az érintett vidék földalatti vízgazdálkodására, a tervszerű vízgazdálkodás lehetőségeire, a települések, létesítmények vízellására nézve. Javasolta, hogy a bányák évenként legalább egyszer készítsenek el térképek és szelvényvázlatok kapcsán megfelelő helyzetjelentést (amit az OVF-nek lenne célszerű beküldeni) a bányák által feltárt vizekről, azok jellegéről, az ezekről különböző célokra igénybevett és a felhasznált vizekről, az előidézett depresszió vízszintes és függőleges mértékéről és egyben adjanak tájékoztatást a tervbevett mélyebb művelési szintek várható nagyobbmérvű megcsapolásáról. Ezt a jelentést azután a hivatott intézmények szakértőiből alakult bizottság vizsgálná felül vízgazdálkodási szempontból. Reményi K. András előadásában ismertette, hogy Balinkabánya üzemeltetését az elmúlt két év során állandó jellegű, kisebb-nagyobb vízbetörések veszélyeztették. A felszíni, valamint a bányavizek vegyeleimzése háromféle, egymástól eltérő tulajdonságú víz jelenlétét mutatta ki. A víztípusok a különböző korú földtani képződményekhez vannak kötve. Ezekből a megállapításokból a vízbetörés várható mennyiségére, valamint a vízutánpótlás mértékére lehetett következtetni. Június 8-án „Vízszegény helyen létesített vasipari üzem vízgazdálkodási kérdései" összefoglaló cím alatt hallottunk előadásokat. Bolberícz Károly a „Jelenlegi vízgazdálkodási helyzetről", Horváth Lajos „A vidék hidrogeológiai vizsgálatáról", Sztankóczy Imre a „Vízellátás megoldásáról" és Besenyői István a „Szennyvízkezelés megoldásáról" tartott előadást. A hozzászólók tudományos szempontból bírálva az előadottakat, a jelenlegi vízgazdálkodási helyzet felülvizsgálását, a perspektivikus vízgazdálkodási helyzettel való foglalkozás szükségességét, valamint a területen található miocén települések feltárását javasolták. Június 29-én két előadás hangzott e'l. Az egyiket Csörnyei Sándor tartotta „A Balaton-felvidék forráskatasztere", a másodikat Péczely Tibor „Az esztergomi Mala-forrás hidrogeológiája" címmel. Csörnyei Sándor mérései és megfigyelései alapján a Balaton-felvidék területén lévő forrásokról átfog'képet nyújtott a forráskataszter felállításával. Szükségesnek tartja a tapolcai járás eddig feltáratlan területére is kiterjeszteni a vizsgálatokat, továbbá a forrásoknak a vidék vízellátásába való nagyobbmértékű bekapcsolását. Forráskatasztere kiindulási alapul szolgálhat a területen történő vízellátási kérdések vizsgálatánál. Péczely Tibor az esztergomi Mala-forrás geodéziai felvételének ismertetése után foglalkozott a Duna és a forráscsoport vízállásváltozásai közti korrelatív kapcsolattal. Rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a forráscsoport vízhozamának meghatározásánál adódtak. Ismertette a forráscsoport fertőződési lehetőségeit és felhívta a figyelmet azok kiküszöbölésének szükségességére. A Szakosztály május 21-én az óbudai földcsúszások megtekintésére rendezett tanulmányutat. A helyszíni tapasztalatok alapján a Szakosztály a Magyar Hidrológiai Társaság elnökségén keresztül átiratot intézett az Építésügyi Minisztériumhoz, valamint az Óbudai Téglagyár Vezetőségéhez, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a robbantással történő fejtés tovább fokozhatja az amúgy is kevésbé állékony lejtők csúszásának veszélyét. Így az ott dolgozó munkások,