Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Rónai András: A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajviszonyai

HIDROGEOLOGIA Szerző második beszámolója lapunkban a Földtani Intézetben folyó talajvíztérképező munkáról és az országos kútkataszter adatairól. Az 1953. évi első beszámoló a Duna—-Tisza közének talaj vízviszonyairól élénk vitára vezetett. Nem kevésbé érdekes a most bemutatott terület. A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajvízviszonyai Dr. RÓNAI ANDRÁS Az ország összes ásott talajvízkútjának számbavétele és a talajvíz szintjének térképezése eddig a legérdekesebb eredményeket a Duna—Tisza közén adta. Az Áll. Földtani Intézet 1950-ben indította el ezt a nagyszabású felvételt és az indulás évében került sor az alföldi viszonylatban igen változatos domborzatú területrész adatainak begyűjtésére. Az eredményekről a Hidrológiai Közlöny 1953. 5—6. számában, majd a M. Áll. Földtani Intézet 1950. és 1952. Évi Jelentésében (193— 208. és 127—134. old.) beszámoltam. 1951. és 1952-ben a Kisalföld és Dunántúl területén folyt a munka, Összefüggő talajvíztérképet a Kisalföldről szerkesztettünk. (M. Á. F. I. Évi Jel. 1951.) 1953-ban a Tiszántúl északi része, a Nyírség, Hajdúság és a Tisza jelenkori nagy árterei kerültek földtani és ezzel párhuzamosan talajvíztérképezésre. Ez a terület gazdasági tervezéseink homlokterében áll, mezőgazdasági fejlesztési programunk, jónéhány vízépítkezésünk és egyéb építkezéseink a talajvízviszonyok részletes ismeretét fontossá teszi. Igen fontos ez a terület a Duna—Tisza közén jelentkezett általános problémák további tanulmányozásának szempontjából is. A Duna— Tisza köze északon érintkezik a monor-irsai pannóniai hátsággal és csak a terület déli fele emelkedik ki szigetként a két folyó völgyéből. A Nyírség területe mindenfelől tisztán körülhatárolt, a talajvízviszonyok alakulásának tanulmányozására különösen alkalmas. A Duna—Tisza közi, kisalföldi és észak-tiszántúli talajvíztérképek a magyar medence talaj vízviszonyaira sokoldalú és összehasonlításokra alkalmas tájékoztatást nyújtanak. Az Észak-Tiszántúl területe ebből az együttesből is kiválik változatosságával és földtani, valamint hidrológiai tanulságaival. Domborzati és földtani viszonyok A Nyírség homokszigete a Tiszántúl síkjából 30—40 m magasra emelkedik ki. Hullámos, nagyjából észak-déli keskeny völgyekkel tagolt felszín. Legmagasabb része Nyírbátor és Nyíradony között van, ahol eléri a 180 m t. sz. f. magasságot. A homokot a pleisztocén korszak folyói hordták ide, nagyobbrészt északról, de az erdélyi hegyekből is. Most egyedül délkeleten érintkezik a homok idősebb felszíni képződményekkel, lösszel és vörösagyaggal fedett pannóniai dombokkal ; egyebütt egészen fiatal pleisztocén-végi és holocén üledékek veszik körül. így tudtuk eddig. A továbbiakban látni fogjuk, hogy éppen a talaj vízviszonyok új megvilágításban mutatják a Hajdúság szerkezeti helyzetét. A homokfelszin pereme egyoldalon, a keletül meredek és magas. Itt határolja a legfiatalabb süllyedék, az Ecsedi láp. A Kraszna és Szamos folyó 110-120 m t. sz. f. magasságban fekvő síkjából hirtelen emelkedik a térszín 140—150 m magasra és a hosszú észak-déli peremfalat csak egészen friss és rövid völgyek és vízmosások csipkézik ki. A Felső-Tisza, Szamos és Kraszna síkja keletről-nyugatra lejtő nagy kavics- és homokmező, amelyre keletről-nyugatra és északról-délre vastagodó finomabb ártéri üledékek, iszap és agyag telepedtek. E síkságtól délre és délnyugatra az Ér völgye különíti el a Nyírséget az erdélyi domboktól. Ez az árok 100—110 m magasan fekszik a tenger szintje felett. A Nyírség homokszigete észak és dél felé menedékesen lejt. Itt hosszabb idejű erózió véste ki a völgyeket, egyrészt a Tisza és a Bodrog, másrészt a Körösök felé. E völgyek sűrűn behálózzák a Nyírséget, hosszú és merev vonalakban elnyúlnak a Hajdúböszörménytől kelet-északkelet felé húzódó, keskeny vízválasztóig. Az észak felé tartó völgyek megegyeznek nagyjából a régi pleisztocén ' völgy irány okkal. Ma ezekben a völgyekben állandó vízfolyás alig van. Nagyobbrészt elhalt völgyek, keskeny, iszapos, tőzeges folyosók, mésziszapos, gyepvasérces kiválásokkal. A homokdombok anyaga gömbölyített szemű futóhomok, de csak foltokban laza és ma is mozgó. Sokkal nagyobb területeket foglal el a kötött homok. A Nyírség mélyén sok a vaskiválásos, humuszos kötött savanyú homok,'a széleken mindenütt jelentkezik a lösz is, mint kötőanyag. A futóhomok vastagsága néhány métertől néhányszor 10 méterig terjed. Alatta folyami homokot találunk, iszap- és agyagrétegekkel elég sűrűn váltakozva néhányszáz méter mélységig. Merev a homokhatár vonala nyugat felé is, de nincs kiemelkedő domborzati határ. A homoksziget peremére itt lösz telepszik rá és elsimítja a térszínkülönbségeket. A domborzati lépcső a lösztábla nyugati szélén jelentkezik, a Tisza jelenkori ártere felé ; Hajdúböszörmény és Debrecen között elég meredeken, ettől a szakasztól északra és délre menedékesen, sok szigettel, félszigettel.