Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A Hidrológiai Közlöny nyelvművelő rovata: Szaknyelvünk fejlődéséért

Jegyzőköny Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Ilf9 amelyet az 1949. évinek 192°/o-ára kellett fejleszteni. Természeti adottságaink folytán a nehézipar nagymértékű fejlesztése fokozott víz-problémákkal járt együtt. A gyors iparfejlesztés megkövetelte a helyi lakosság hirtelen megduzzasztását, amivel együtt járt a vidéken amúgy sem kielégítő vízellátási helyzet rosszabbodása. A mannyiségi és minőségi hiányok felszámolására hatalmas beruházásokkal új vízművek létesültek. Ezek sok helyen enyhítették vagy megoldották a vízellátási problémákat. Azonban a gyors ütemű fejlesztés, a beruházásokra rendelkezésre álló összegek lejáratának záros határideje, nem eléggé átgondolt és főként hidrogeológiailag nagyon kevéssé előkészített tervezéshez vezetett. A mind nagyobb mennyiséggel jelentkező problémák sürgős megoldása elvonta szakembereinket a tudományos kutatástól, ami a későbbi napi feladatok helyes és gazdaságos megoldásának alapvető feltétele lett volna. Iparunk hirtelen fejlesztése mellett vízgazdálkodásunk széttagoltsága is hozzájárult ahhoz, hogy gyáraink, üzemeink tervezésénél a vízbeszerzést mellékes feladatként kezeltük. Nehézipari üzemeink zömben olyan helyen épültek, ahofl kis vízfolyásaink, de még a nagyobbak sem alkalmasak nagymértékű tisztítatlan szennyvíz befogadására. Egyes iparvidékeink vízfolyásai megengedhetetlen mértékben szennyezettek és sokszor olyan ipari kemikáliákkal, amelyek semlegesítését a vízfolyás öntisztító képességeitől hiába is várjuk. ötéves tervünk előírta, hogy energiatermelésünket 5 milliárd kWó-ra kell emelni. Energiatermelésünk hatalmas ütemben fejlődött. Űj hőerőművek építése, új bányák megnyitása vált szükségessé. A bányák legnagyobb része karsztos hegyeink közelében, azok vizétől állandóan fenyegetve, teljesíti kötelességét. Sok fejtésünk inkább vízmű, mint szénbánya. Nem egyszer egy tonna szén felszínre emeléséhez 16—20-szor annyi vizet kell kiemelni a bányából. Sok helyütt ezeknek a vizeknek felhasználása enyhítette volna a vízhiányt, de egységes vízgazdálkodási terv hiányában ennek alapos megvizsgálására alig néhány esetben került sor. Így fordult elő, hogy amíg a bánya a sok víz miatt majd elfulladt, addig a bányatelepülés vízhiánnyal küzdött. Hőerőművek mellett 5 éves tervünk előírta több nagyjelentőségű vízerőmű tervezését és építését is. A Tiszalöki Erőművet majdnem befejeztük és előmunkálatok folynak a Dunai Vízerőművekkel kapcsolatban. Emellett a kisebb vízerőművek kiépítése is napirenden van. Iparunk fejlesztése mellett 5 éves tervünk a mezőgazdaság termelését is növelni kívánta. Elsősorban a falu szocialista szektorának megerősítése volt a célja a termelőszövetkezeteknek nyújtott kedvezmények s a gépállomások hálózatának kiépítése útján. A terméshozam növelés egyik fontos feladata az öntözés bevezetése, ezért hatalmas öntözőrendszerek berendezését kezdtük meg. A mezőgazdaság fejlesztésén belül gondot fordítottunk a halászat és a halastavak fejlesztésére is. Fejlesztettük belvízcsatorna-hálózatúinkat, új, nagyteljesítményű szivattyútelepek épültek. Néhány helyen, elsősorban a Felső Tiszán az árvédelmi töltéseket megerősítettük. ötéves tervünk az életszínvonal emelését a lakosság szociális és kulturális ellátottságával kötötte öszsze. Ennek megfelelően komoly beruházásokat irányzott elő a dolgozók gyógykezelésére. Egészségügyi intézményeink korszerűsítése, fejlesztése, nagymértékű újjászervezése természetesen a balneológia fejlődését is magával hozta. Az Országos Reuma Kórházat és az Országos Reuma, és Fürdőügyi Intézetet megfelelő kutatógárdával, orvosokkal, hidrogeológusokkal. kémikusokkal látták el. ötéves tervünk második és harmadik évében megsértettük a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét. Rövidesen kitűnt, hogy iparosításunk mellett mezőgazdaságunk korszerűsítése elmaradt a követelményektől és ennek következtében dolgozóink életszínvonala 1953-ban esett. A Magyar Dolgozók Pártja és a kormány felismerte a hibákat és júniusi programjában lefektette népgazdaságunk arányos fejlesztésének helyes irányelveit. Ez a program magával hozta az ipar fejlesztése mellett a mezőgazdaság nagyarányú megsegítését és termelésének korszerűsítését, valamint a dolgozókról való gondoskodás még nagyobb mértékű kiterjesztését. A júniusi politika megvalósítása népgazdaságunk bizonyos átállítását követelte meg, amelyet azonban sok helyen idegenül néznek és így majdnem egy évig népgazdaságunk ahelyett, hogy a júniusi program alapján elkezdte volna munkáját, egyhelyben topogott. Ennek a kérdésnek alapos megvizsgálása és tisztázása éppen napjaink fő belpolitikai kérdése. A MTESZ és ezen belül a Magyar Hidrológiai Társaság munkája legszorosabban kapcsolódott népgazdaságunk fejlődéséhez, majd a júniusi program célkitűzéseihez. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezése és feladatkörének kibővítése óta Társaságunk tudományos programját az Akadémia 5 éves tudományos terve alapján állítottuk össze. Az iparfejlesztés hatalmas programja a szakemberek minden idejét, legjobb tudását lekötötte. A sok feladat, a megoldandó égető problémák a MTESZ-t és ezen belül Társaságunkat is elvonta azoktól a tudományos problémáktól, amelyek a távolabbi gyakorlat számára előkészítésül szükségesek lettek volna -és minden erőnkkel a napi kérdések megoldására, a gyakorlati problémák felé tolódtunk, ötéves tervünk megindításával kapcsolatban a feladatok újdonsága és hatalmas méretei eleinte jelentősen rányomták bélyegüket a Magyar Hidrológiai Társaság működésére. Munkánkon sokszor a tervszerűtlenség, kapkodás és a bizonytalanság jelei mutatkoztak. Az Akadémia tudományos tervei, a MTESZ 1952-ben tartott III. közgyűlése és magának a népgazdaságnak az ötéves terv megvalósítására történt teljes ráállása 1952. nyarára már azt eredményezte, hogy Társaságunk a megnövekedett feladatokat nagyrészt rendszeresen, szisztematikusan dolgozta fel. Az elmúlt közgyűlés idejében Társaságunknak három szakosztálya volt: a Limnológiai, a Hidraulikai és Vízellátási Szakosztály, ötéves tervünk megnövekedett feladataival együtt Társaságunk szakosztályainak száma még hárommal szaporodott, a Balneológiai. a Hidrogeológiai és a Szennyvíz Szakosztályokkal. Társaságunkra az iparfejlesztés, a mezőgazdaság fejlesztése és népünk szociális viszonyainak javítása terén egyaránt komoly feladatok hárultak. Szakembereink, akik a Társaságot évtizedek óta ismerték és becsülték, egyszerre nagy számban kezdtek Társaságunkban működni. Amíg az előző közgyűlé-s sen 700 tagja volt Társaságunknak, addig 1952. II. félévében, tehát egy félév múlva Budapesten mintegy 50 fővel többet tartottunk nyilván, vidéken pedig négy csoportunk megalakítása 300 embert toborzott a Hidrológiai Társaságba. 1953-ban azután még újabb 300 főnyi szaporodással elértük az 1300-as létszámot. Társaságunk a Földtani Társulat alig 100 fős szakosztályából a MTESZ egyik számottevő tudományos egyesületévé növekedett. Jelenleg 6 szakosztályunk. 4 vidéki csoportunk működik több mint ezres taglétszámmal.