Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
11-12. szám - Mosonyi Emil: Eljárás a hidraulika felületi érdesség meghatározására a vízugrás-távolság mérése alapján
\ HIDRAULIKA A cikkben ismertetett eljárás mind a duzzasztóművek utófenekének méretezésével kapcsolatban, mind pedig a vízépítési kisminta érdességé. nek meghatározása terén nagy gyakorlati jelentőségű. Emellett a hidromechanika elméletet és kutatási módszertanát nagy lépéssel viszi előbbreEljárás a hidraulikai felületi érdesség meghatározására a vízugrástávolság mérése alapján MOSONYI EMIL az Akadémia I. tagja Ebben a tanulmányban két hidraulikai kérdéssel foglalkozom, amelyek között szoros összefüggést lehet tajálni, Az elsőnek kitűzött feladat az volt., hogy a zsiliptábla alól kilépő vízmozgás mekkora távolságban megy át a vízugrás állapotába sík és vízszintes utófenék esetében. A feladat megoldása közben merült fel az a gondolat, hogy a vízugrástávolság mérésével és a vízugrástávolság itt levezetett képletének felhasználásával eljárást kaphatunk a hidraulikai felületi érdesség meghatározásához. (A vízugrás kezdetének távolságát a zsiliptől, illetve pontosabban a zsilip után legjobban összeszűkült átfolyási keresztmetszettől számítjuk és egyszóval vízugrástávolságnak nevezhetjük.) Az elméleti vizsgálatok és kísérletek alapján összeállított alábbi tanulmány három részre tagozódik : 1. Könnyen kezelhető képlet felállítása a vízugrástávolság meghat ározá sára. 2. A javasolt képlet használhatóságának igazolása, más elméleti eljárással és laboratóriumi kísérletek eredményeivel egybevetve. 3. Azoknak a megállapításoknak összefoglalása, amelyek szerint a sík utófenéken laboratóriumban megmért vízugrástávolság alapul szolgálhat a felületi érdesség meghatározására : a) kisminta-kísérletekhez és b) műtárgyak tervezéséhez egyaránt. A végzett kísérletek és a kapcsolatos megfontolások tehát az elméleti kutatások és a kis. mintakísérletezés továbbfejlesztéséhez járulhatnak hozzá, másfelől pedig a sík utófenék szükséges m 0°eű IM/ .....Zsukovszkij hosszának megállapításával a vízépítési műtárgyak tervezéséhez adhatnak gyakorlati útmutatást. A vízugrás jelenségével, illetve a vízugrás energetikai kérdéseivel nem foglalkozom ebben a tanulmányban, hanem felhasználom a szakirodalomból ismert és -használatos összefüggéseket, továbbá saját korábbi vizsgálataimat, amelyeket 1948-ban ismertettem a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetének tanfolyamán. Kiegészítésképpen meg kell jegyeznem, hogy a tárgyalandó anyagnak ilyen módon való megválasztását az a körülmény is indokolja, hogy amig maga a vízugrás jelensége általánosan igen alapos és kiterjedt kutatás tárgya volt, addig a vízugrástávolság kérdésének vizsgálatáról kevesebb irodalmi adat ismeretes. 1. A vízugrástávolság képlete Ha gátról lesurranó, vagy zsiliptábla alól nyomás alatt kifutó vízsugár rohanó mozgást végez, akkor a gát lábától, illetve a zsiliptáblától hosszabb-rövidebb távolságban bekövetkezik az áramló vízmozgásba való átmenet a vízugrás néven ismeretes jelenség alakjában. Meghatározott értéken felüli alvízmagasság esetében a fedőhengeres vízugrás egészen a gát lábához, illetve a zsiliptáblához szorul hátra : visszaduzzasztott vízugrás keletkezik. Az alvízmélység csökkenésével pedig távolodik a zsiliptől, változatlan vízhozamot feltételezve. A továbbiakban minden esetben zsiliptábla alóli kifolyást veszünk szemügyre — a kísérletek iím,-m B mi-mii „ " Mosonyi ~k P-0,2m Y M™- lJ?Í-JM k?-0,25m —\ru U tn'j„ AH-H,-H 2-1,Q2m « _i— o CA' J a Durva kőburkolat 7/////^./V. i_ t- 20,46 m yy//////////y< L-28,06 m 1. ábra. Vízugrás kialakulása sík utófenéken
