Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Láng Sándor: A Duna alpesi vízgyűjtúterületének felszíne

S8Jf Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz, Láng S.: A Duna alpesi vízgyűjtőterülete A nagy jobbparti mellékfolyók itt az erdő­határ fölé emelkedő, gneiszből álló Kor Alpe­röl jönnek le (2100 m), míg a medencetérszí­nen a pliocénvégi-pleisztocén terraszok fölé a gráci öblözet pliocénkavicsos dombsorai emel­kednek. Itt a harmadkor végén tengeröböl töl­tődött fel. A Mura legalsó szakasza, mely DK felé haladva végül a magyar határ mellé simul, a Vend dombok (Slovenske gorice) és a Stájer és a Nyugatmagyarországi dombvidék rögei közé bemélyiilő tektonikus árok, mely a Mura­szombati medencében és a Muraközben — ahol a torkolata is van — medenceszerűen szélesül ki. Itt alacsony és fiatal folyóterraszok még előfordulnak. A Gráci medence elhagyása után a Mura a Stájer és a zalai dombvidékről kapja a hosszal>b mellékfolyókat (pl. Magyarországon a Kerka), míg a SlovensJce Gorice felől ezek aránylag rövidek. A felszínt sok helyen borítja vizet áteresztő kavicstakaró, azonban' az im­permtábilis glaciális vályog is gyakori. 2. A Dráva völgye és mellékvölgyei. A Dráva a Keleti Alpok legbővebb vizű folyója. Vízgyűjtője nagyrészt Ausztriához tartozik. Kisebb részein Magyarország és Jugo­szlávia, osztozik, egy csekély töredék pedig Olaszországhoz tartozik. Azon a fontos szer­kezeti vonalon ered és alakult ki a Dráva leg­felső völgye, amely a Keleti Alpok központi kristályos övét a déli mészkőzónától elválasztja. Legfelső völgye a Pustertal, amelynek köze­pén Dobbiaeónál (Toblach) völgyi vízválasztón ered a folyó 1160 m magasságban. Innen Ny-ra az Adige-Isarco egyik mellékfolyója, a Rienz folyik le. A Dráva vízgyűjtőterületének délnyugati kii szöglete a déltiroli Dolomitokra nyúlik, kb. a Drei Zinnen (Tre Citoie di Lavaredo, 3003 m) csúcsáig. A triászkori dolomit rétegek vannak nagy mértékben kifejlődve e festői tájon. A Dráva legelső jobbparti mellékpatakjai innen erednek. A legmagasabb pont itt 3182 m. To­vább azonban egészen VUlachig, a főleg triász­kori mészkőből, vagy kevés palából és dolomit­ból álló Gailvölgyi Alpok területéről, — me­lyek szorosan a felső Drávavölgy jobbpartján húzódnak keskeny gerincként. — csak nagyon kicsiny mellékpatakokat vesz fel a folyó. A legnagyobb jobboldali mellékfolyóját csak a Gailvölgyi Alpok elhagyása után, Villachnál veszi fel a Dráva. Ez a Ga.il folyó, amely a Keleti Alpok és szerkezetileg már a Dinari­dákhoz tartozó Karni Alpok—Juli Alpok kö­zött vágódott be. A Karni Alpok gailvölgyi szárnyán keskeny nyugat-keleti pásztában so­rakoznak a kambriumi és szilurkori palák, 'majd délebbre ezektől a karbon-permkori üle­dékes rétegsor, végül a triászkori mészkő, né­hol a dolomit hatalmas kiterjedésű, 2700 m-ig emelkedő fennsíkjai, szintén Ny—K-i pásztá­ban. Az utóbbi rétegek kevéssé zavartak és igen jól karsztosodnak J>ővizű patakok völgyei mélyre vágódtak beléjük. Az egyik ilyen mély bevágást még a hajdani gleccserek nyitották ki az itáliai Lombardiai alföldre lefutóTaglia­mento völgye felé. Ez a híres Tarvisiói átjáró csak 800 m magas. Föléje a Juli Alpok ha­talmas,^ egykori eljegesedések formáitól cakko­zott mészkőtáblái emelkednek, pl. a Juli Alpok egyik legmagasabb csúcsa, a Mangart (2678 m), mely egyben a vízválasztó is az Adria felé. Itt ered a Száva is, a tömb K-i lejtőjén, egészen közel a Drávavölgyhöz. A Gail-völgy alsó fele széles, mocsaras tektonikus árok, ahol régi hegyomlás okozhatott duzzasztást a folyón. A Villach feletti felső Drávavölgy bal­parti vízgyűjtője a jobbparttal szemben' széle­sen kiterjeszkedik a Hohe Tauern déli lejtő­jére és az ennek előterében levő alacsonyabb tönkökre. Ez az egész terület csillámpalából, vagy gneiszből épül fel. Itt is tekintélyes, je­lenleg is eljegesedett területek adják íe vizü­ket bővizű gleccserpatakok formájában. Egészen a Hohe Tauern nyugati végéig, a Venediger csoportig terjeszkedik előre a drávai vízgyűjtőterület. Innen zuhog le a Deferegger és Tauern patakkal bővülő Tsel folyó, az első nagy balparti mellékfolyó. A hegységnek az tsel és a Dráva zugába eső részét nevezik Deferegger hegységnek, amely valamivel ala­csonyabb tönk, mint a Tauern és DK felé lejt. Ny-i vége még 3440 m magas (Riesenferner csoport). Itt még vannak kisebb gleccserek, az­után azonban hamarosan 3000 m alá süllyed és elmaradnak a gleccserek is. A Lienznél torkolló Isél sokkal bővizűbb, mint a főfolyó, a sok jégolvadékvíz miatt. Igen sok törmeléket szállít s szerteágazó, el­fajult medre van ennek is, mint minden ha­sonló alpesi folyónak. Ugyanilyen bővizű a Hohe Tauern keleti részének vizeit összegyűjtő Moll folyó, amely Spittal közelében torkoll a Drávába. A Gross Glockner, Iíochschober (3250 m) és az Ankogel (3263 m) főleg délre lefolyó gleccserpatakjait szedi össze. Mind a Drávának Lienznél és Spittal—Villach között, mind pedig egyes sza­kaszokon az Iselnek és a Möilnek jobban ki­szélesedő, frissen feltöltődő, terraszos völgye van. Az utolsó, nagy, bővizű balparti mellék­folyó, amely még sők gleccserolvadékvizet is szállít a Drávába, a Spittalnál torkolló Lieser, amely a Tlohe Tauern, a Niedere Tauern és az utóbbihoz csatlakozó, a Murától D-re szét­ágazó s csak 2441 m-ig emelkedő Stang Alpok kristályos tönkjei közé vágódott be. Egyúttal a fjordos jellegű Millstatti tó vizét is levezeti. Ugyancsak a Stang Alpokban, a legmaga­sabb részeken ered a Gurk, amely szintén még

Next

/
Oldalképek
Tartalom