Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

251} Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Salamin P.: Vízgazdálkodás a Mecsekben a hidrológiai jelenségeket teljes összeségiikben az egész vízgyűjtőterületre kiterjedően. A kutató munkához, szükséges lenne az ábrán feltüntetett helyeken: csapadékmérő állomások (részben egyszerű, részben íróműszerekkel felszerelt állomások), patakvízhozam és hordalékmérő állomások (szintén részben íróműszerekkel) és forrásvízhozammérő állomások (szintén részben íróműszerekkel) felállítása, továbbá a párolgásmérés, hósűrűségmérés, talajfagyészlelés, stb. megszervezése. Megemlítjük, hogy a bemutatott mintavízgyiijtőterv szerint az egyik mellékvölgyben a teljesen szabatos mérések és megfigyelések biztosítására a műszerhálózat sűrűbb. A kiválasztott. mintavízgyüjtoterület előnye, hogy itt igen változatos felszíni és felszínalatti jelenségeket figyelhetünk meg: A felszínen megjelenő és eltűnő, gyakran igen bő-, vizű források és patakok találhatók, vízesés is van, dolinák sorakoznak, a felszín alatt pedig gazdag karsztjelenségek mutatkoznak. Egyetlen hátránya a. kiválasztott területnek, hogy a karsztosodé mészkő nincs alul lezárva vizet át nem engedő márgás, agyagos rétegsorral, aminek következtében a mélykarszt felé, vagy a szomszédos területek felé vízveszteséggel kell számolnunk, ami — miután az elvesző víz mennyisége nem mérhető — a kutató munkában nehézségeket okoz. A mintavízgyüjtőterületen végrehajtható kutatások útján szabatosabb megállapításokat tehetnénk a tervezőmérnök számára, jobban oldhatnánk meg a Mecsekkörnyék vízellátását és végül értékes módszertani eredményeket mutathatnánk fel bármely hegységünkben megindult vízkutatás támogatására és ezzel a nehéz magyar ivó- és ipari vízellátási feladatok megoldását nagyobb mértékben segíthetnénk elő. IRODALOM Tanulmányunk hidrogeológiai adatait, példáit, a Mecsekre vonatkozóan, az alábbi szakkönyvekből és tanulmányokból vettük át: Kassai Ferenc: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módja. Hidrológiai Közlöny. 1948. Kessler Hubert: A karasztvíz feltárása. Vízügyi Közlemények. 1952. II, Láng Sándor." Karszttanulmányok a Dunántúli Középhegységben. Hidrológiai Közlöny 1948. Papp Ferenc: Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetőségei Budapesten. Hidrológiai Közlöny. 1941. Pávay-Vajna Ferenc: A „karsztvíz" és a ,.karsztvíztérképek". Hidrológiai Közlöny. 1950. Szabó Pál Zoltán: A Mecsek vízrajzi kutatása. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője. II. évf. 1951. 1—2. sz. A Mecsek-hegység vízrajzi kutatása. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője. II. évf. 1951. 7—9. sz. Szádeczky-Kardoss Elemér.- A Dunántúli Középhegység karszt víztérkepe. Hidrológiai Közlöny. 1948. Vadász Elemér: A Mecsek-hegység. Budapest, 1935. A Dunántúl karsztvizei. Hidrológiai Közlöny, 1951. Vendl Aladár: Geológia. Budapest, 1951. Wein György: A Mecsek-hegység hidrogeológiája. Földrajzi Értesítő. I. évf. 1952. 2. Víznyerési lehetőségek a Mecsek-hegységben. Kézirat. 1952. Felhasználtuk továbbá tanulmányunk hidrogeológiai részének összeállításánál Papp Ferenc, Páter János és Szabó Pál Zoltán számos szóbeli geográfiai éfe geológiai jellegű közlését, továbbá saját megfigyeléseinket. HOZZÁSZÓLÁSOK: Aujeszky László: A Meések-hegySég hidrometeorológiájával kapcsolatosan a következő tények hangsúlyozását látom különösen fontosnak: 1. Mindenekelőtt kiemelem a Mecsek-vidék csapadékklímájának azt a vonását, hogy a Mecsek hazai viszonylatban a csapadékban gazdag vidékek közé tartozik, sőt még a többi hazai hegységek közül is kitűnik csapadékböségével. Ennek jellemző példája, hogy a Mecsekben Komlón, mindössze 215 méter tengerszinfeletti magasságban, nagyobb az értéke a sokévi csapadékátlagnak mint a Mátrában a Galyatetőn 960 méteres magasságban; az újonnan készült Hajósy-féle 40 évi feldolgozásban Komló 751 mm-es csapadékátlaga elég lényegesen meghaladja a Galyatető mindössze 716 milliméteres csapadékátlagát. A Mecsek-vidéken mutatkozó vízszerzési nehézségeknek tehát távolról sem a légköri csapadék elégtelen voltában van az oka, hanem a különleges földtani és lefolyási viszonyoknak tulajdonítandó a Mecsek hidrometeorológiájának az az érdekes ellentmondása, hogy nagy. csapadékböség mellett a jelenleg kitermelésre kerülő vízkészlet igen kevés és a gazdasági fejlődés mai fokán már teljesen elégtelen. 2. A Mecsek-hegység magasabb szintjeiben a sokéves csapadékátlag kétségkívül megközelíti, vagy meg is haladja a 800 mm-t, azonban errevonatkozó közelebbi adatokkaJl sajnos még nem rendelkezünk. Mái' itt meg kell jegyeznem, hogy ennek az ismerethiánynak a pótlására ma már sürgősen szükségessé válik a Mecsek csúcsain és fennsíkszerü területein magaslati csapadékmérő hálózat létesítése, mert enélkül a hegység vízgazdálkodásába elfogadhatóan megalapozott, számszerű betekintést inem lehet nyújtani. 3. Miint harmadik lényeges mozzanatot kell megemlítenem a Mecsekben mutatkozó csapadékböségnek az éghajlati okait. Ma nem lehet vitás, hogy a Mecsek csapadékgazdagságának több éghajlati oka van és ezek két csoportba sorolhatók. Az okok egyik csoportja domborzati eredetű; a jelentékeny magasságú középhegység sziget gyanánt emelkedik ki az egyébként alacsony térszínből és így a domborzati eredetű csapadéktöbblet összes jólismert klasszikus tényeződ működésbe lépnek. Mindenekelőtt a szigethegység felett átkelő légáramlások, bármely égtáj felöl jöjjenek is, a hegységbe ütközve jelentékeny kényszeremelkedést szenvednek, ami már magábanvéve is részben csapadékkeltő, részben pedig a már meglévő csapadékfolyamatoknál csapadéknövelö hatású. Továbbá a napsütés fellé forduló lejtökön, a sugárzás kedvezőbb beesési szöge folytán a felmelegedések erősebbek és az ebből származó emelkedő légmozgások lényegesen gyakoribbak és erösebbek, mint máshol, ami szintén az esőképződés egyik fontos típ'u-