Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Rónai András: Újabb adatok a Duna–Tisza közi talajvizekről

Rónai A.: A Duna—Tisza közi talajvizek Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 223 ban majdnem minden igényt kielégítő hálózat lenne. 2. A vízmélységből a vízbőségre való következtelés bizonytalanságot rejt magában. A nagyobb vízmélységű kút abszolút vízadó képessége ugyan valószínűleg nagyobb, mint a kisebb vízmélységűé, de ez nem jelenti az egységnyi vastagságú vízadóréteg nagyobb vízbőséget, hanem ellenkezőleg, a kút nagyobb mélyítését éppen a vízadó réteg kisebb vízadóképessége teszi szükségessé sok esetben. Az előadó által ismertetett igazán nagyszabású és úttörő vízmegfigyelési munkánál feltétlenül hasznos lenne 1—2 hordozható szivattyú alkalmazása és a fentiekben javasolt kb. 1000 kút egy részénél rövid ideig tartó próbaszivattyúzás végzése. Ezek a mérések szintén az eddigi mérési eredmények jobb értékelését tennék lehetővé. A próbaszivattyúzás egyben módot adna annak meghatározására is, hogy az egyes kutak milyen rétegekből táplálkoznak. 3. A megfigyelési munka során a hőmérsékletmérések nem vezettek eredményre. A hőmérsékletek „unalmasan" egyformák voltak. Ez az eredmény tulajdonképpen arra világít rá, hogy a vizsgált talajvíz a Duna-Tisza köz legnagyobb részén azonos származású, vagy ha nem is az, akkor is olyan hosszú ideig tart, míg a víz a kivétel helyéig eljut, hogy alkalmazkodnia kell teljes mértékben a kb. 2—10 m mély talajréteg viszonylag állandó hőmérsékletéhez. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hosszú időn át végzett szabatos hőmérsékletmérések igen érdekes törvények megállapítására vezethetnek, mint arra Németh Endre professzor mutatott szép példát. Megemlíthetjük még, hogy hegységeinkben a hőmérsékletméréseknek nagyobb jelentőségük van. Befejezésül kiemeljük, hogy a Duna-Tisza közének talajvízviszonyait vizsgálva, elsősorban azokat az ismeretlen tényezőket kell meghatároznunk, amelyek világosságot vethetnek a Duna-Tisza köz mélyének áramlási viszonyaira. Ennek a nehéz kutatási feladatnak megoldásánál haszonnal alkalmazhatjuk a korrelációszámítást, aminek elméletét és gyakorlatát Bogárdi János foglalta össze az Akadémiai Kiadó-nál nemrég megjelent könyvében. A korrelációk vizsgálatával, a korrelációs tényezők megállapításával a hosszabb megfigyelési sorozatú vízrajzi kutaknál a legtöbb esetben megállapíthatók a vízszintingadozás okai. Megismerve ezeket az okokat száz és száz helyen a Duna-Tisza közén, a felszín alatt mélyebben lejátszódó jelenségek is könnyebben megismerhetőkké válnak. Az utóbbi kutatási feladatokra vonatkozó elgondolásaink azonban már nem tartoznak ezen hozzászólás keretébe, azokra más alkalommal térünk vissza. Salamin Pál * Maurer Gyula: Talajvízháztartási vizsgálatok új módszere és szemléltető ábrázolása A talajvízszint változásainak vizsgálata, a talajvíz származásának, gyarapodásának és fogyásának, valamint horizontális áramlásainak kutatása során mind gyakrabban fordul elő a talaj vízkészletet szaporító és csökkentő tényezők quantitatív összehasonlítása is. Ezen a téren azonban nincs egységes fogalommeghatározási és ábrázolási mód kialakulva. Erre jellemző példa Bónai András egyébként igen kiváló tanulmánya, melyben az alföldi talajvízmegfigvelések eredményeit foglalja össze részletes ismertetés keretében. Az egyes fogalmak tartalmi pontatlansága, illetőieg meg nem felelő használata következtében könnyen juthatunk helytelen következtetésekre. így például Rónai tanulmányának 5. ábrája és a hozzáfűzött szöveg a kutak vízbőségét azonos fogalomnak veszi a kutakban található vízoszlopmagassággal. Ez természetesen tévedés, mert a vízoszlopmagasság csak az igen rövid idő alatt történő, nagy intenzitású vízkivétel szempontjából határozza meg a vízböséget — akkor is csak az egyenlő átmérőjű kutaknál — míg a normális, lassú ütemű (folyamatos vagy szakaszos) víznyerés szempontjából a kutak állandó vízadóképessége a fontos, amit a létesíthető depresszió nagysága, a kút hasznos palástfelülete és a környező talaj vízáteresztőképessége határoz meg. A talajvízkutatással kapcsolatos kérdések grafikus ábrázolásában is sok ellentmondás tapasztalható. így például Bónai András a Hidrológiai Társaság előadóülésén, valamint cikkének 10. ábrájában is szembeállította a havi csapadékösszegek ábráját a tahíjvízingadozások ábrájával, tehát az egyik változóból a havi mennyiségek oszlopai, a másikból pedig a gyarapodások és csökkenések összegeződésének eredményét mutató vonal került összehasonlításra. Ilyen helytelen összehasonlításból nyilvánvalóan nem lehet helyes eredményeket, illetve .következtetéseket levonni. Ezért a következőkben megkísérlem módszertani javaslatot tenni olyan ábrázolási módra, mely szemléltető módon érzékelteti a talajvízháztartást befolyásoló tényezőket és lehetővé teszi helyes következtetések levonását. Mindenekelőtt megállapodunk abban, hogy a talajvízszint magassági változását mmben adjuk meg és ábrázoljuk, akárcsak a csapadékmennyiségeket. A kettő tehát azonos méretarányban van, csak azt kell még tekintetbe venni, hogy a talajvíz nem összefüggő tömör víztömeg, hanem csupán a talajpórusokat tölti ki és így a teljes talaj felületet elborító 1 mm-es vízréteg a talajba jutva sokkal több, mint 1 mm-es talaj vízréteget fog képezni. A talaj hézagtérfogatandk (porozitásának) értékével osztva a tömör vízmagasságot, kapjuk az abból keletkező talajvízréteg magasságának