Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 273 rozása után a tározómedence teljes hasznos térfogatnak kiszámításakor ismernünk kell az évszakon belüli vízhozamingadozások kiegyenlítéséhez (fogyasztással való „összehangolásához") és a vízveszteségek pótlásához szükséges térfogatot is. Az éves tározás térfogatszükségletét a szovjet hidrológiai gyakorlatban többnyiig „a hidrológiai év fázisainak vizsgálatán" alapuló módszerrel határozzák meg. Minden vízfolyás-típusnál megállapíthatjuk a hidrológiai év jellegzetes vízjárási időszakait (fázisait), amelyek minden évben ismétlődnek csak bekövetkezésük időpontja és ingadozásuk erőssége lesz minden évben más és más. így például a vegyes táplálású síkvidéki vízfolyásoknál rendszerint négy jellemző időszakot (fázist) különböztethetünk meg: 1. tavaszi hóolvadásos árvíz, 2. nyári kisvíz, 3. az őszi esőzésekből származó árvíz és 4. téli kisvíz.

8 Az éves tározótérfogat meghatározásához a mértékadó hidrográf görbét az egyes vízjárási évek fázisainak adataiból úgy kapjuk meg, hogy a vizsgált fázis bekövetkezésének időpontját és szélső értékét (jellemző vízhozamát) az egyes évek adataiból kiírva statisztikai sort állítunk össze. Az adatsorokból meghatározzuk a megkívánt biztonságnak (p %) megfelelő „legkedvezőtlenebb" időpontokat és mennyiségi jellemzőket, amelyek alapján ábrázolhatjuk a mértékadó hidrográf görbe jellegzetes tető- és mélypontjait. Az így kapott pontok összekötésénél (az egyes évek hidrográf görbéinek áttekintése után) a leggyakoribb hidrográf görbetípust vehetjük alapul. Észlelési adatok teljes hiánya esetében az éves tározótérszükséglet méretezéséhez az előzőekben hivatkozott közvetett eljárásokkal meghatározzuk a vízfolyás hidrológiai paramétereit M

a Qo F l/sec" km

2 sokéves fajlagos vízszállítást, C„ variációs tényezőt, C, asszimetria tényezőt és a Foster-/íí^/cm-táblázat segítségével kiszámítjuk a megkívánt biztonságnak (p %) megfelelő évi összegezett vízszállítást. Ezután valamely hasonló hidrológiai viszonyok között lévő vízfolyás észlelési adataiból az előzőek szerint meghatározzuk a hidrográf görbét. A kiszámítolt évi összegezett vízszállítás és a hidrológiai analógia szerint átvett' jelleggörbe alapján meg tudjuk szerkeszteni a vizsgált vízfolyás mértékadó hidrográf görbéjét. Rá kell mutatnunk arra, hogy lényegileg ilyen meggondolások szerint határozott meg „mértékadó hidrográf görbét" dr. Mosonyi Emil fentebb már hivatkozott tanulmányában, amikor Kárpátalja és Észak-Erdély vízjárási viszonyainak jellemzésére 17 vízmérceállomás több8 Magyarországi vízfolyások ilyen értelmű vízjárási vizsgálatával foglalkozott dr. Lászlóffy Waldemár: „A dunaii és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága" c. tanulmányában (Hidrológiai Közlöny, 1949/5—6. és 7—8. számok). 2 évtizedes adatainak vizsgálatából mértékadó vízhozam idősort állapított meg az éves tározótér szükséglet meghatározása céljából. Észlelési adatok hiánya esetére ő is a közvetett úton meghatározott évi összegezett vízszállításból indul ki és az éves tározómedence hidrológiai méretezésekor a fenti tájegységre jellemzőnek talált (hatodfokú parabolával kifejezett) hidrográf görbét használja fel. * A tanulmányban a vízgazdálkodási számításoknál alkalmazott statisztikai módszerek ismertetésekor csak az állandó és egyenletes vízfogyasztás esetével foglalkoztunk. Meg kell jegyeznünk, hogy statisztikai módszerekkel méretezhetünk változó értékű ós időszakos vízfogyasztás esetében is. Ilyen feladatoknál a fogyasztást is három statisztikai paraméterrel (a

0 középérték; C

Va variációs tényező; C,

a asszimetria tényező) jellemezzük. A méretezési eljárás során a vízkészlet és a fogyasztás vízhozam szorzóinak összehasonlításakor az egyenletes fogyasztásnál tárgyalt módszerekkel lényegében azonos meggondolásokat követünk. Meg kell említenünk továbbá, hogy a tanulmány során csak a vízgazdálkodási számítások alapfeladatával, a szükséges tározótérfogat meghatározásával foglalkoztunk. A statisztikai módszerek alkalmazásával természetesen választ adhatunk a vízgazdálkodási vizsgálatok további részletkérdéseire is, mint például a tározómedencéből túlfolyó vízmennyiségek időbeli eloszlása, a medence különböző teltségének tartóssága stb. * A tanulmány anyagát befejezve, mégegyszer rá akarunk mutatni a statisztikai módszerek alkalmazásának két nagy előnyére: 1. A feladatok megoldása rendkívül gyors és egyszerű. Ha a statisztikai paraméterek (vagy ezek izometrikus vonalait tartalmazó hidrológiai térképek) és a P/esAou-grafikonok rendelkezésünkre állanak, a tanulmányban közölt első példát, vagyis egy tározási lehetőség hidrológiai méretezésének összefoglaló vizsgálatát 20—30 perces munkával elvégezhetjük. 2. A statisztikai eljárások (a paraméterek közvetett úton vagy térképről történő meghatározásával) észlelési adatok teljes hiányában is alkalmazhatók. A tanulmányban ismertetett statisztikai módszerek pontosságára, megbízhatóságára vonatkozóan a szovjet vízépítési gyakorlatban az a tapasztalat alakult ki, hogy (ha a paraméterek értékét gondosan, megbízhatóan állapítjuk meg) ilyen eljárásokat használhatunk nemcsak vázlattervi, hanem végleges méretezési feladatoknál is. IRODALOM: Potapov M. V.: Szocsinenija (Válogatott művek) Szeljhozgiz, Moszkva, 1951, III. kötet. Ogievszkij A. V.: Gidrológia szusi (A szárazföld hidrológiája) Szeljhozgiz, Moszkva, 1951.