Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - A MTESZ III. közgyűlése

A MTESz III. közgyűlése A 7 Fpítők Szakszervezetének gyönyörűen feldíszített székházában zajlott le június 21., és 22-én a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének harmadik közgyű­lésié. Tudományos életünk hatalmas megmozdu­lásán a MTESz 25 tagegyesületéből mintegy 1200 küldött és meghívott, tudományos és mű­Kaki életünk legkiválóbbjai, tudományos kuta­tók, egyetemi tanárok, mérnökök, legjobb szta­hanovistáink és a kiváló dolgozók vettek részt. A közgyűlés résztvevői hatalmas lelkesedéssel fogadták az elnökségben megjelent Gerö hmö miniszter elvtársat. Megjelent kormányzati veze­tőink üdvözlése után Osztrovszky György elv­társ a Tervhivatal alelnöke, a MTESz elnöke tartotta meg beszámolóját. Beszéde elején rámutatott a második közgyű­lés óta eltelt időben a gazdiasági és politikai élet­ben elért fejlődésére és arra, hogy ehhez hogyan járult hozzá a MTESz. A következőkben kijelölte azokat a szempontodat, amelyek szerint a köz­gyűlés két napján az előadók és hozzászólók a MTESz eddigi munkáját elemezni fogják. Ezek a szempontok: a technológia fejlesztése, az elméletnek, a tudomáuyos eredményeiknek alkalmazása a ter­melésben, a szovjet tudományos eredmények és tapasz­talatok hazai alkalmazásának kérdései, az üzemek vezetésének és szervezésének kér­dései, az ütemes termelés megvalósításával /kap­csolatban, a műszaki káderképzés és a mérnöktovább­képzés problémái, műszaki értelmiségünk feladatai a sztalianov mozgalom fejlesztésében. Osztrovszky elvtárs a következőkben rámu­tatott arra, hogy népgazdasági tervünk végre­hajtása szempontjából igen fontos anyagtakaré­kossági mozgalomból majdnem minden tag­egyesület igen eredményesen kivette a részét. Ugyanakikor azonban hazai nyersanyagbázisunk kiszélesítése terén nem értünk el egyáltalán meglelelő eredményt, amelynek oka egyrészt a nem megfelelő munkaterv, másrészt pedig az, hogy az ipari és tudományos egyesületek között nincs megfelelő kapcsolat. Rátérve energiagazdálkodásunk kérdésére kiemelte, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság eredményes működését. Osztrovszky elvtárs itt hosszasan foglalkozott Társaságunkkal, rámu­tatott arra. hogy az elmúlt két évben eredményes jó munkát végeztünk a dunai és tiszai vízerő­gazdálkodás, valamint a törpe vízerőművek el méleti és tervezési kérdéseinek megoldásában és súlyának megfelelően foglalkoztunk a gyógyvi­zek kérdésével. Hiba volt azonban az, mondotta Osztrovszki elvtárs, hogy nem foglalkoztunk eléggé az ipari víz és az ipari szennyvíz kérdé­sével. A mi egyesületünk munkájában hiba az, hogy a komple.i problémákkal nem foglalkoz­tunk átfogóan és ezért az öntözés, az ivóvíz és az energiatermelés problémáit olyan eseteikben is külön külön tárgyaljuk, amikor azok egymás­nak szoros függvényei. A jövőben Társaságunk­nak, mint ahogy ezt már Tiszalök példája is mulatja, a vízgazdállkodlási kérdésekkel mindig komplex módon kell foglalkoznia. Az energiatermelés után áttért gépiparunk kérdésére és kijelentette, hogy a fizikai munka gépedtése terén eredményeink nem kielégítőek. Az a baj, hogy nem képezünk súlypontot, ha­nem erőinket szétforgácsoljuk. A fizikai munka gépesítésének jelen körülmények között leghe­lyesebb megoldása az. ha a súlyponti, döntő építkezések gépesítései maradéktalanul megold­juk és a gépesítést fokozatosan terjesztjük ki a többi munkahelyre is. Az új technika kérdésével foglalkozva Osz­trovszky elvtárs rámutatott arra, hogy ezen a téren is hatalmas feladataink vannak. Az új technika minél bátrabb és nagyobb méretű al­kalmazása megmutatja, hogy mi az egyesületi tagok viszonya az újhoz, a Szovjetunió hatalmas technikai eredményeihez. Ezen a téren vannak egészen gyenge eredményeink is, amelyeknek egyik oka az egyéni felelősségvállalás hiánya. Nagyon sok helyen tapasztalhatjuk, hogy vala­mely új, merész munkamódszer bevezetése csak azon dől meg. hogy nincs akli a munkamódszer bevezetéséért felelősséget merne vállalni. A másak gát, amelyet már bizonyos mértékig az ellenség kezének is tekinthetünk, az a „csalhatatlan szak­emberek" elutasító véleménye. Ezek az emberek, akik üzemükben, vagy iparágukban hírnévre tettek szert régebben, ma ezt a hírnevüket sok­szor arra használják fel, hogy a munka termelé­kenységét jelentősen fokozó új munkamódsze­rek bevezetését akadályozzák. Egyesületeink

Next

/
Oldalképek
Tartalom