Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

Jegyzőkönyvi kivonat a Hidrológiai Szakosztály 1948. évi évzáró üléséről

JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLYÁNAK 1948. FEBRUÁR 4-ÉN TARTOTT 31. ÉVZÁRÓ ÜLÉSÉRŐL Az évzáró ülést Vitális Sándor dr. elnök az alábbi gondolatokkal nyitotta meg. Magyarország vízgazdálkodásának 100 éve Magyarország szabadságharcának 100. évfordulóját mi, magyar hidrológusok azt hiszem a legméltóbban azzal ünnepelhetjük meg. ha visszatekintünk országunk vízgazdálkodásának 100 év e kitti állapotára, a 100 év alatt elért hatalmas eredményekre s rámutatunk a jövőben elvégzendő vízgazdálkodási feladatokra. 100 évvel ezelőtt, a magyar szabadságharc éveben egységes vízgazdálkodásról országunkban még szó sem lehetett. Ámbár Széchenyi István lángelméje és Vásárhelyi Pál mérnöki zsenialitása nemcsak meglátta, megtervezte vagy megterveztette már a szabadságharc előtt a legégetőbb és legfontosabb vízügyi feladatokat, a nagy álmodók zseniális meglátásainak, terveinek megvalósítása csak a szabadságharc, illetve a kiegyezés után, 1867-ben indulhatott meg. 100 évvel ezelőtt országunk területén folyóink még legnagyobbrészt szabadon, zabolátlanul folytak s öntöttek el árvizeikkel évről-évre sok-sok millió katasztrális hold termőföldet. Országunk, főleg Alföldünk nagy részét állandóan vagy az év nagy részében belvíz. mocsár borította. A kezdetleges árvíz és belvíz elleni védekezés lehetetlenné tette az Alföld nagy részén a rendszeres mezőgazdasági művelést s a megművelt területek termése, városok, falvak és emberi életek estek áldozatul évről-évre az árvizeknek. Folyószabályozás, folyócsatornázás, kikötők hiányában vízi közlekedésünk (mely akkor az egyetlen közlekedési léhetőség volt) bizonytalan, nehézkes az év nagy részében szinte lehetetlen volt. A Dunán pl. 155—190 napon át évente szünetelt a hajózás. Rendszeres folyószabályozás, árvízvédelem, patakrendezés, vízmosáskötő munkálatok, belvízrendezés, lecsapolás. öntözés, talajjavítás (alagcsövezés), ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, artézi kutalk stb. egyszóval rendszeres és egységes vízgazdálkodásról még szó sem volt, néhány helyi kezdeményezésen a kisebb vízmunkálatokon kívül. Ma már szinte elképzelhetetlen 100 év előtti vízgazdálkodási állapotunk ecsetelésére Eötvös Józsif és Jókai Mór regényírói tollára lenne szükségem. Legyen szabad a következőkben röviden vázolnom az elmúlt 100 év előtt elért vízgazdálkodási eredményeket s a jövő feladatait. Az egységes vízgazdálkodás első feladata a vizák káros hatásai elleni védekezés, a vízvédelem: folyók, patakok szabályozása, árvizek szűk határok közé szorítása, folyók hajózhatóvá tétele, belvizek levezetése, lecsapolás stb. Széchenyi lángelméje jól látta és megjelölte az elsősorban elvégzendő vízi feladatokat. Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Sajó Elemér és munkatársaik mérnöki zsenialitása és szaktudása a kijelölt feladatokat kitűnően megoldotta, elvégezte. Vessünk egy rövid visszapillantást az elvégzett vízi munkálatokra. A Duna szabályozása, a fővárosi szakasz rendezése, soroksári Dunaág szabályozása. Felső Duna szabályozása, Vaskapu szabályozása Al-Duna szabályozása, Közép-Duna szabályozása, dunai kikötők építése tették lehetővé, hogy országunk a Dunán csaknem egész éven át hajóúttal rendelkezik egészen á tengerig. A Duna megismétlődő árvizei csaknem teljesen megszűntek, illetve igen kis területre szorítkoznak. A Tisza szabályozása a maga idejében a világ legnagyobb ilyen irányú vízi építkezése volt. Jellemzésül felemlítem a közismert adatokat: az alföldi Tisza-szakaszon 112 átvágással, a folyó 1200 km-es hossza 760 km-re, 38°/o-kal rövidült meg a Szamos torkolat és Szeged között. Az esés 2,8 cm/km-ről ez által 4,6 cm km-re növekedett, s így az árvíz levonulása lényegesen meggyorsult. A Tisza és mellékfolyói mentén 4000 km töltés, védőgát készült (ezzel szemben a Pó völgyében pl. csak 2400 km, az alsó Mississippi mellett csak 3000 km). A szabályozással kapcsolatos, illetve azt követő belvízlevezetés céljából 17 800 km csatorna épült, 114 állandó és 263 szállítható szivattyúval, kereken 300 m

3/sec. vízemelőképességgel, ami megfelel a Duna kisvízi vízhozama felének. A Tisza-szabályozás által 3,5 millió kat. hold árterület lett mezőgazdaságilag művelhető, szemben Hollandia 2,4 millió kat. hold ilyen területével, ahol pedig már régen külön vízépítési minisztérium van. Hogy nemzetgazdasági szempontból mit jelentett a vízszabályozás, 1—2 számadattal igazolom. A 100 év alatt elvégzett folyószabályozások,, belvízrendezések s egyéb vízi munkálatok révén 6,5 millió kat. hold termőföldet ármentesítettek, amiből a mai ország területére 5,7 millió kat. hold esik. Hogy mit jelent ez a szám, legjobban kitűnik akkor, ha megemlítem. hogy országunkban 1946-ban a megművelt szántóföld 9,6 millió kat. hold volt. A mai Magyarország területének több mint 1/3-ával növekedett a termőterülete. A folyószabályozásokra a múlt világháború kitöréséig a magyar állam kereken 340 millió aranykoronát 24