Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Schréter Zoltán dr.: A Borsod–Heves vármegyei miocén barnakőszén-medencék hidrogeológiai viszonyai

kihajtásakor t. i. a táró nyílásától 1000 méterre egy vetődés harántolásakor kisebb vízbetörést kaptak. Délebbre, a Kazinci völgy felsőbb részén levő Billa-tárókhan, ahol a III. barnakőszéntelepet tárták fel, számbavehető víz nem jelentkezett. Ugyancsak nem mutatkozik számításba vehető víz a Haricavölgyi bányában sem, ahol a II. és III. telepet fejtik. Nem jelentkezett víz a Kondói bányában sem, ahol a II., és IV. széntelepet fejtették. Nyugatabbra haladva, a Bán völgye felé, azt tapasztaljuk, hogy ugyanúgy, mint északabbra, a Rákosi-akna, a szuhakállói és sajókazai bányamezők területén, itt, a Sajó völgyétől délre is fellép a IV. és V. barnakőszéntelep között a vizet tartalmazó homokréteg. Nevezetesen : Sajóivánkán az 1920-as években az V. telep felkutatására irányuló kutatőakna mélyítésekor a IV. telep alatt 12 m-nyire fekvő, 2 m vastag kavicsrétegből kisebb mennyiségű vizet fakasztottak, és pedig 12 óra alatt 600—800 liternyit. Nagybarcátói E-ra, az egykori Bornemissza-féle lejtősaknának az V. telep felkutatására irányuló részének lehajtását a felfakadó víz megakadályozta. A víz mennyiségéről nincs adat. A bánfalvai V. számú lejtősaknában a IV. és V. számú barnakőszéntelep között körülbelül a középen vízben dús homokréteg van, amelyből bőven jut víz a bányába, 1949 augusztusában kb. 1000 liter vizet szivattyúztak ki percenként. Az 1920-as években a IV. számú akna kb. 30 m-es hossz kihajtása után folyós homokbetörés következtében befulladt. A Bánfalvától délre levő egykori Chorin telepi három üzemben 1924-ben összesen 400 1 víz gyűlt össze percenként : a víz főleg az I. sz. lejtősakna felsőbb részén, a vetődésen túl feltárt fekvő homokrétegből, a IV. telep alól gyűlt össze. Megemlékszem még itten a medence déli részén lemélyített egyik fúrás vizéről is. Dédes községtől KÉK-re, kb. 1 km távolságra, a D. 1. ázámú 1948-ban mélyített szénkutató fúrás a Bánvölgv egyik kis mellékvölgyében a felszín fölé felszökő vizet fakasztott. A fúrólyuk mélysége 87.50 m, a víz eredési helye azonban ismeretlen. Annak ellenére, hogy a fúrást eltömték, a víz ina (1949 VIII.) is kifolyik a fúrólyukból. Ebben a fúrólyukban széntelepet nem harántoltak, tehát nem tudjuk pontosan, hogy melyik színtájbeli a vizet adó homokréteg. Valószínű, hogy egyik legalsó víztartó szintről van szó, miután a fúrás feneke a karbonképződményekre jutott. Nagyobb jelentőségűek végül a sajóvölgyi medence délkeleti részén ismeretessé vált víztartó szintek, ahol a szénbányászat eddig is működött, és ezután is jelentős mértékben hivatott kifejlődni. Már eleve számolni kell avval a körülménnyel, hogy a szénbányászatot az itt, felhalmozódott jelentős tömegű víz hátráltatni fogja s vele a szénbányászatnak még nehéz küzdelme lesz. Különösen a IV. és a II. barnakőszéntelep között levő vizet tartalmazó homokréteg nagy fontosságú. Meg kell itt jegyeznem, hogy a III. barnakőszéntelep ezen a tájon nem fejlődött ki. Az egykori perecesi úgynevezett »Űj akná«-ban vált első ízben ez a vizet tartalmazó homokréteg és annak veszélyessége ismeretessé. Az »Uj akná«-ban a IV. barnakőszéntelep fölött kb. 60 méterre, 32 méter vastag, vízben dús homokréteg van, amelyen igen nehezen tudtak áthatolni az akna mélyítése alkalmával, később az akna oldalainak omlását, majd utóbb az akna teljes beszüntetését idézte elő. Ugyanezt a vízben dús homokréteget 1909-ben, a Radostyán határában lehajtott négy fúrólyuk mindegyikében áthatolták, a feljegyzések szerint 40 méternyire a IV. széntelep fölött. Sajnos, nincs arról adat, hogy a víztartó réteg milyen vastagságú. A IV. széntelepet ezekben a fúrásokban a feljegyzések szerint a külszín alatt 200 m-nél mélyebben hatolták át, csak a 2. számú hatolt át rajta 163 m mélységben. Az újabb keletű lyukóvölgvi fúrások közül a 4. számú fúrás és a mellette lemélyített lyukóvölgyi függélyes akna adatai azt mutatják, hogy a vízben dús homokréteg ide is áthúzódik és kétségtelen, hogy a tovább keletre és délre eső, még meg nem kutatott területek felé is tovább tart. A 302 m aknamélységben fekvő IV. telep fölött az akna szelvénye szerint 246—262 m, 231—243 m, és 226—229 m aknamélységek között vannak vizet tartalmazó homokrétegek. Főleg a 231—243 m között levő homokréteg olyan bőven tartalmazta a vizet, hogy az akna lemélyítését igen erősen akadályozta, végül is csak fagyasztással sikerült 1943ban a veszélyes homokrétegen áthatolni. A többi lyukóvölgyi és erenyővölgyi fúrásokról nincsenek adataim, de valószínűnek tartom, hogy ezek egy réseében szintén áthatoltak a szóbanforgó víztartalmú homokrétegen. Mint már említettem, ez a vizet tartalmazó homokréteg tekintélyes vízszintes kiterjedésű. Délés kelet felé nagyobb kiterjedésű, de Sajóbábony határában, a Királykút mellett lemélyített fúrásban már nem mutatták ki jelenlétét. Perecestől észak felé, a Baross-akna irányában gyorsan elvész. Az új Baross lejtősakna vágatai már szárazak. Ezen a területen a felsőbb barnakőszéntelepek kíséretében szintén találkozunk vízben dús homokrétegekkel. így az egykori radostyáni-akna által feltárt II. barnakőszéntelep fedőjében, 1.80 m vastag agyagréteg fölött, 4 m vastag, vizet tartalmazó homokréteg jelenlétét állapították meg. Viszont a Baross-akna közelében, a II. telepre hajtott Pálinkás-táró vágatai teljesen szárazak, szinte porzanak (1949). Az ugyancsak a II. telepet feltáró Finkey-táró vágatai szintén szárazak. A magasabb rétegek víztartalmára vonatkozólag fontos adatokat szolgáltatott a már említett lyukóvölgyi függélyes és lejtős akna. A 4. sz. fúrólyuk és a függélyes akna szelvénye szerint 199.00—209.5 m, 97.30—98.20 m, 67.8—76.10 m, és ezenkívül 46.30—50.30 m, 36.30—39.50 m között hatoltak át homokrétegeken, amelyek egy része vizet tartalmazott. Sajnos, nem tudtam adatokat kapni arra vonatkozólag, hogy melyek ezek közül a víztartó szintek. » A függélyes akna 186.6 m aknamélységében harántolták a II. barnakőszéntelepet. Itt a következőket jegyezhetem meg : a függélyes akna mellett létesítették az I. telep feltárására irányuló lejtősaknát, amelyet 400 m ferdehosszban hajtottak le az 358