Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
1-2. szám - Értekezések - SÁMSONI ZOLTÁN dr.:A haragosi kristályos palahegység északnyugati oldalán lévő ásványosvízű források
szaporításához a talajvíz is kétségkívül hozzájárul. A forrás az alsó oligeiéért liójai rétegéből fakad. 3. Szurduk-Kápolnok-tól nyugatra, a Bor kút völeyben, annak a Kapnik völgyébe való betorkollása fölött kb. 200 m-re egy betongyűrűvel kiépített kút van a völgy fenekén, a patak mellett- A kút 1.7 m mély; a víz tükre a külszín alatt 0.6 m mélyen van, tehát a vízoszlop 1.1 m magas volt hosszú ideig tartó szárazság után. A kút vize tiszta, átlátszó, kénhidrogén szagú, gyengén konyhasós ízü és naey mértékben széndioxid tartamú. Igen kellemes ivóvíz. Vizét nemcsak a helybeliek isszák, hanem a szomszédos községekbe is szállítják. A kút víziének hőmérsékletét 9.5 C°-nak s ugyanakkor a levegő hőmérsékletét +2 C"-nak mértem. A kút a középső oligocén csokmányí rétegekből nyeri a vizét, de tekintve azt, hogy a kút felső része a völgyfenék alluviális hordalékán hatol keresztül, valószínű, hogy a talajvíz is beszivárog a kút vizébe s némileg felhígítja azt. Ezt az ásványos vizű kutat a helybeli román lakosság is „borkút"-nak nevezi. 4. Kiskörtvélyes község közepén, a templom mellett, tőle kb. 50 méterre délre, konyhasós vizű, rendesen karbantartott gémeskút van. Vize tiszta, átlátszó, szagtalan. A kút a helybeli lakosság bemondása szerint 8 m mély. Vizét valószínűleg a feltalaj alatt lévő tortonai rétegekből nyeri, de feltételezhető, hogy a patak alluviális hordalékának átszűrődő vize is táplálja. A kút vizét a szurduk-kápolnokihoz hasonlóan. az egész község issza- A víz hőmérsékletét 10 C"-nak, a levegő hőmérsékletének pedig ugyanakor +2 C°-nak mértem. A megvizsgált ásványosvízű kutak közül a két töményebb vizűnek vélt kút vizéből mintát vettem vegyi elemzés céljára, nevezetesen a szurduk-kápolnokiból és a kis-körtvélyesiből. A szurduk kápolnoki „borkút" és a kis-körtvélyesi községi közkút vizének vegyi elemzése a következő eredményt szolgáltatta: A szokásos módon sókká csoportosítva: Sznrdnk kápolnoki Kiskörtvélycsi „Borkút" községi közkiit Ionos Egvenérték % Ionos Egyenérték % összetétel Egvenérték % összetétel Egyenérték % Ca" mg/1 109.55.84 30.6 0.43 Mg'' mg/l 11.8 1.02 12.7 0.29 Na' mg/l 998.3 90.38 4,049.2 96.4! K- mg/l 49.7 2.60 202.3 2.85 Fe" mg/l 1.5 0.00 nyomok HCOj\, ing/I 1,510.6 42.62 4,185.1 39.67 SO,' mg/l 12.1 0.22 1,987.1 6.41 Cl mg/l 1.190.9 57.06 3,294.5 51.71 Br' mg/I 5.8 0.12 29.2 0.21 J' mg/I 9.3 0.00 1.8 0.00 SiOj mg/l 7.1 — 25.2 A víz hőfoka 9.5 C° 111.0 C° P H.Ía ii.81 7.96° Lngossági foka Lnnge szerint 18.79° 46.13° Redukál íképessége Winkler fokokban S.5° 14.7° Összes keménysége német fokokban 18.02® 7.20° Calcinmkeménysége német fokokban 15.31° 4.28° Só Sznrdnkkápolnoki „Borkút" Kiskörtvélyesi községi közkút KC1 46.0 mg/l 186.0 mg/l KBr 4.2 mg/l 21.1 mg/l KJ 0.4 mg/1 2.4 mg/l KHCOs 62.8 mg/l 249.8 mg/l N. Cl 1 Í747.7 mg/l 5,273.4 mg/l . Nalir 3.9 mg/l 19.3 mg/l NaHCO, 1,542.2 mg/l 5,441.4 mg/l Na 2SO« 8.9 mg/l 1,5*6.4 mg/l C a/IICOí/j 421.8 mg/l 61.9 mg/l CaSO, 3.9 mg/l 52.0 mg/l Mg/HCOj'z 60.4 mg/I ;;8.3 mg/l MgSa, 3.2 mg/l 31.5 mg/l Fe/HCOs/i 4.9 mg/l —< SiOa 7.2 mg/l 25.2 mg/l összesen 3,917-6 mg/l 12.917-7 mg 1 A fenti egyenérték % adatokból kiolvashatjuk, hogy ezek az ásványvizek a sós-savanyú jellegű vizek közé tartoznak. Az ásványvizek kémiai analitikai vizsgálatát az Országos Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Intézet vegyi laboratóriumában, Maucha könyvei 1 0, 1 1 és útmutatásai alapján végeztem. IRODALOM. Ifj. Sámsoni-Schréter Zoltán: A szatmármegyei Kovás község környékének földtani viszonyai. — Föld tani Közlöny. LXXVI. k. 1946. Id. Schréler Zol án: A Lápos-hegység ÉNy-i része, *tb. — Földtani Közlöny. LXXVII. k. 1947. Czekélius D.: Über Vej-breitung der Salzqusllen uml des Steinsalzes in Siebenbtirgen. — Vei-hand.unge-n und Mittheilungen des siebenbüi-g. Vereins für Naturwiss. zu Harmannstíidt. V. Jahrg. 1854: Bernáth J.: Erdély konyha.sós vizei. Die Kochsalzvvasser in Siebanbürgen. — Földtani Közlöny. X. k. 1880. Bielz A.: Die Mineralqüellen und Heilbader Síbenbürgens. — Jahrgb. der Sibenbiirg. Ka rpathen vereins. II. Jahrg. Hsrmannstadt. 1882. Fischer Samu: Magyarország konyhasós vizei. Die Salzquellen TJngarns. — Földtani Közlöny. XVII. k. 1887. Boleman /.: Magyar fürdők és ásványos vizek. — A Magyar Balneológiai Egyesület kiadása. Budapest. 1896. Posei>n// F.: tj-eol. Verhaltnisse des mittleren Lápos Oebietes. — Jahrbuch der k. k. geol. Ilcichsanfctalit. Wien. Bd. XII.. 1862. F. Hauer und G. Stache: G-eologie Sibenbiirgens. Wien. 1863. Maucha Rezső: Winkler Lajos vízvizsgáló módszereinek alkalmazása a limnológiában. — Az Orsz. Halászati Egyesület kiadása. 1929. M ucha Rezső: Hydroehemisolie Method n in der Limnologio mit besonderer Berüeksichtigung dér Ver fahren von L. Winkler. — Stuttgart. 1932.
