Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - ZILAHI-SEBESS GÉZA dr.: Adatok a parajdi sósvizek mikroszkópos állatvilágának ismeretéhez

E kérdésekkel korábban Smankevics, Florentin, Gruber stb., nálunk pedig id. Entz foglalkoztak és megállapították, hogy a belföldi sósvizekben élő rákok,, pókok, rovarok, csigák és gerincesek vagy azonosak a közeli édesvizek állataival, vagy ha Fig. 1. ábra. Halosalda laterális Fig. 2. ábra. Halosalda lateralis Fali. f. fallax Verh. <J. 9/1. Fali. f. concolór Put. <J. 9/1. specializálódtak is a knnyhasósvízhez, azokból származtathatók le. A férgek és véglények körében már nem egészen ezt a helyzetet állapították meg, mert e csoportoknál az édesvízi eredetű állatokkal szemben jelentékeny számú valódi tengerlakót is mutattak ki. Újabban A. Thienemann, R. Schmidt és a szovjetorosz W. M. Rylov foglalkoztak a konyhasósvizek hidrobiológiájával. Ők foglalták össze és rendszerezték az idevonatkozó ismereteket. A westphaliai sósvizek állatai között ők megkülönböztetnek haloxen, halophil és halobionta fajokat. A haloxen szervezetek tulajdonképpen édesvíziek, melyek alacsonyabb sókoncentraciójú vizekben (5—6%-ig) is megélnek. A halophil állatok inkább sósvíziek, de édesvízbe is átmennek. A sókoncentrációnak aránylag széles skáláját kibírják (12—16%-ig); euryhalin szervezetek. A halobionták az igazi sósvíz-lakók. Édesvizekben legfeljebb kivételesen fordulnak elő. A magasabb sókoncentrációjú vizek állatai és 16%-osnál koncentráltabb sósvizekben csak ezek találhatók. Többnyire stenohalin-szervezetek. Az itt ismertetett csoportosításnak megfelelően kiénéxelve az általam Parajdon gyűjtött állatokat, a következő eredményre jutunk : Kizárólag sós vizekből ismeretesek az Artemia salina, az Ephydra macellaria és a Sigara fussii. Ide vehetjük még a vízparton szaladgáló Halosalda lateralis különböző formáit is. Inkább sósvízi fajok a Berosus spinosus, Philydrus bicolor és a Culex annulipes. Inkább édesvízi fajoknak mondható : a többi mind. Érdekes, hogy a kizárólag sósvízi fajok közül a rovarok imagói, bár repülésre képesek, mégsem hagyják el a sós vizek környé^éc, még táplálékszerzés \ égett sem. Lagalábbis eddig édesvízi területekről 11.ég nem ismeretesek. Ugyancsak nem ismeretesek másfajta sósvizekből (pl. sziksósvizekből) sem. A többi csoportok állatai már nem ragaszkodnak ennyire a konyhasós vizekhez. A halophilfajok például gyakran találhatók sziksós vizekben is és úgy látszik, nem nagyon tesznek különbséget a konyhasós és sziksós vizek között. Az inkább édesvízi, vendégfajok csak alkalmilag mennek a sósvízbe. Az elmondottakból következik, hogy a belföldi sósvizek benépesedése — az egyhangúság ellenére — nem lehet egyforma. Különbségeket kell okozzon a nem mindenütt egyforma sókoncentráció. Az erdélyi sósvizek faunáját ismertető és részemre hozzáférhető irodalomban ilyen irányban vajmi kevés adatot találtam. A parajdi sós pocsolyáknál azonban határozottan észlelhető volt a különböző koncentrációjú vizek faunája közötti különbség. Kitűnik ez akkor, ha a begyűjtött állatokat a gyűjtőhelyeik szerint tekintjük át. így a kép a következő : I. A bányatelepen, egy sószikla alól kiszivárgó vízben állatokat ugyan nem találtam, de a fenékiszapban valamely rovar mászási nyomai élesen felismerhetők voltak. E víz annyira telített sóoldat, hogy a széléi igen erős sókivirágzás van, a vízből pedig a fenékre kisebb-nagyobb sókristályok rakódnak le. II. A gyérvizü forrástól elfolyó víz néhány méterrel távolabb egy mélyedésben meggyülemiik és itt már nagymennyiségű Ephydra-lárva él benne. E kis tócsa vize már kevésbbé sós, mert az ide folydogáló víz útközben sok sót leadott. III. A fürdő vizében, amely mint említettem, a tárnából eltávozó, kissé felhígított sósvizet tartalmazza, a nagymennyiségű Ephydra-lárván kívül sok Artemia salinat is találtam. Ugyancsak e vízből gyűjtöttem a Haliplus fluvi^tilist, Hygrotus inaequalist, Bidessus geminust, Laccophilus obscurust, Philydrusbicolort és Sigara fussiit. Ugyanezen víz partjáról kerültek elő a Halosalda- és Saldulafajok. Fejlődő állapotban itt csak az Artemiát és az Ephydrát találtam. E víz nagymennyiségű mikroszkópos halophil növényi szervezetnek is otthont nyújt, mert otttartózkodásom idején egészen zöld volt. IV. A bányatelepen, az egyik kis tócsában Ephydra-lárvák mellett szintén nagymennyiségű Artemia él, de ugyanebből a vízből már sok Culexlárva és báb is került elő. Ugyaninnen gyűjtöttem még a következő rovarok imagóit: Berosus spinosus, Philydrus bicolor, Helmis Maugei v. megerlei, Sigara hyeroglyphica és Sigara fussii; partjáról pedig a Bembidion varium és a Phosphuga atrata ab. brunnea került elő. Megjegyzem, hogy a bányatelepi tócsák közül csak ebben az egyben találtam Artemiat. A fürdő és a pocsolya vize is még sok sót tartalmaz. Partjukon sókivirágzás van, az ember bőrét pedig csípi a só. Sótartalmuk azonban határozottan kisebb az előttük említettekénél. A két artemiás víz közül a bányatelepi víz sótartalma a kisebb. 102