Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr: A dunai ss tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága
A különböző magasságú dunai és tiszai árhullámoknak — a folyó vízjárására jellemző 'időszakaira vonatkozó — időtartamát és gyakoriságát foglalja össze az alábbi tanulmány. Eredményei az ötéves tervvel kapcsolatos nagyobb folyami építkezések munkagödör körülzárásainál, inunkaállványépítéseinél, kikötőpart falak emelésénél. kikötői rakodóterületek létesítésénél, hidak alsó élmagasságának meghatározásánál és árvédelmi töltések méretezésénél hasznosíthatók. l T. 1). C. 551. 482 . 215 . 3 : 627. 512 : 519 . 24. A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága Statisztikai tanulmány (Befejező közleményt LÁSZLÓFFY VOLDEMÁR 1) H Az ismertetett módon előkészített nyers adatokból készült a függelék A)-jelű táblázatcsoportja, amelyből megtudjuk, hogy hány, a megadott határokat elérő vagy meghaladó tetőzés fordult elő az egyes szelvényekben a vizsgált időszakban. A táblázatok utolsó oszlopában megadtuk az egyes hónapokban a tanulmányozott 30 év alatt észlelt legmagasabb vízállást is. (Ez egyes hónapokban természetesen kisebb az I. táblázatban közölt, 1876 óla előfordult maximumnál.) Ezeknek a táblázatoknak az adatait vizsgálva könnyen megállapíthatják főfolyóink vízjárásának jellegzetes időszakait. A Dunán május—júniusban vonul le a legtöbb árhullám. Ez az ú. n. zöldár. A júliusi, sőt augusztusi árhullámok magassága és nagy száma azonban arra mutat, hogy — különösen esős nyarakon — későre tolódik ki az áradás, ül. az alpesi hóolvadás vizének levonulása után egy második, esőzési árhullám is jön. Ezért a május—augusztusi négy hónapot együttesen kell vizsgálnunk. Ez a nyári árvizek jellegzetes időszaka. Feltűnő vonása a Duna vízjárásának a márciusi árvíz: a jéglevonulás kísérő jelensége. Nagyon gyakran közvetlenül nyomon követi a középhegységek hótakarójának olvadásából eredő árhullám. A március—áprilisi tavaszi árvizeket tehát nem választhatjuk külön a tárgyalásnál. Októiber—november a Duna kisvizénok időszaka. Ilyenkor ritikán árad meg a folyam és esetleges árhtíiláma viszonylag alacsony. Az őszi áradásokhoz hozzászámítottuk a szeptemberi nagyvizeket is, amivel a méretezési feladatokban a biztonságot szolgáljuk. Végül téli árhullámok néven foglalkozunk a december—februári nagyvizekkel- Erre az időszakra az instabilitás jellemző. Kemény telek idején tartósan alacsony a Duna. Enyhe télen számos kisebb és közepes árhullám vonul le rajta. Vógiil korai enyhülés esetében rendkívül magas jégtorlódásos árvizeknek lehetünk tanúi januárban és februárban is. Az elmondottaknak megfelelően négy csoportban tárgyaljuk a dunai' árhullámokat: a 3—3 lió napos őszi és téli, iá kéthónapos tavaszi, és a négyhónapos nyári időszaknak megfelelően. Még jobban simulna a vízjárás jellegzetes alakulásához a januárral kezdődő 2+2+3 +2+3 hónapos beosztás, amelyben az év három utolsó, legkisebb vizű hónapja lenne egybefogva és az öt hónapra terjedő nyári árhullámokat két csoportban vizsgálnék. De ilyen módon már nagyon széttagolnánk az anyagot, és a kéthónapos — tehát túlságosan rövid — időszakok száma három lenneA Tisza vízjárásában az évszakok hatása egészen másképpen nyilvánul meg, mint a Dunán. Ennek egyrészt az az oka. hogy a Tisza víz gyűjtőterületén nincsenek a tartós hó határán felül emelkedő hegységek, másrészt az, hogy a Tisza délnyugat felé nyitott vízgyűjtőterületének jellegzetes vonása a mediterrán eredetű későőszi csapadékjárás. Ennek megfelelően a Tiszának tavaszi (március—májusi) és kisebb, de mégis jellegzetes késöőszi (október—novemberi) áradásai között négy hónapra terjed a vízben rendesen szegény nyári időszak. A tél vízjárása a Dunáéhoz hasonlóan változékony természetű. A Tisza árhullámait tehát a 3—3 hónapos téli és tavaszi, a négyhónapos nyári és kéthónapos őszi időszaknak megfelelően foglaltuk egybe. A fentieknek megfelelő csoportosításban mutatja be a különböző magasságot meghaladó tetőzések átlagos, és egy-egy évszakban, ill. évben előfordult maximális számát a 3• ábra. A baloldali rajzokon a kényelmesebb kezelhetőség kedvéért nem a vizsgált 30 éves periódus árhullámainak átlagos számát adjuk meg, hanem a 100 év alatt várható összes árhullámét. A függelékben csatolt A) táblázat szerint pl- Budapesten május—augusztusban 30 év alatt összesen 18-szor észleltek 600 centiméternél magasabb tetőzést, aminek 100 év alatt is ,'°X100 = 60 eset felelne meg. Az átlagos viszoöU nyakat szemléltető görbében tehát ezt raktuk fel. Másként ezt úgy is mondhatjuk, hogy 100 nyár közül átlag 60-ban számíthatunk 600 cm-t meghaladó tetőzósre. Ha feltételezzük, hogy a jövőben a vízjárás teljesen úgy alakul, mint a vizsgált 30 évben, azt mondhatjuk, hogy a 100 év alatt 5, 10, 20, 33, 50-srer előfordult tetőzések megismétlődése átlag 20, 10, 5, 3, ill. 2 Durée et- fréquence des ondes de crue sur le üanube e 1 la Tisza. Par W. Lászlóffy, d p" r és sc. technique. (Rósumé p. 255.) .232
