Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - FINÁLY LAJOS: A Budapest-Angyalföldi szennyvízderítő telep tervezésével kapcsolatban felmerülő kérdésekről

egész víztömegével. Ez a pesti Dunaág szempontjából ugyan kedvezőtlen, végeredményben azonban elősegíti a nagy Dunában való jobb elkeveredést. Az I. és II. táblázatban a szennyvízre és a dunavízre vonatkozó fontosabb adatokat állítottuk össze. Az átlagos szennyvízmennyiséget a Dunaág kisvíznél 180-szorosan, középvíznél 700szorosan bigítja fel. A nagy Dunában később bekövetkező további hígítás 430-szoros, illetve 1600szoros. A pesti Dunaágra vonatkozó vízhozammérések a táblázatban jelölt kisvízi és középvízi vízállások közé eső és a Margit-híd roncsai által erősen befolyásolt vízállásoknál történtek s a táblázat adatait extrapolálással határoztuk meg ezekből a mérésekből. Ma a Dunaág vízhozama ugyanolyan vízállás mellett valószínűleg valamivel nagyobb volna. Ezeknek az adatoknak a birtokában az első felmerülő kérdés, hogy a szennyvíz beömlése következtében mi történik a nagy Dunában. Ez a kérdés három főszempontból, éspedig: egészségügyi, b) esztétikai és c) biológiai szempontból vizsgálható. Ellőször vizsgáljuk az egészségügyi szempontot, mert a Dunában alig néhány kilométerrel a szenny vízibeöanlés alatt már nyári szabadfürdők vannak üzemben. A rákosvölgyi fűgyü.itő Újpest vizeivel együtt fővárosi adatok szerint mintegy 600.000 főnyi lakosság után igen nagy számú és igen sokféle betegséget okozó csirát visz a Dunába. A bakteriológiai vizsgálatoknál a fertőzöttség mértékének megállapítására a coli csoporthoz tartozó, 'egyszóval: coliform baktériumok számát szokták vizsgálni. Streeter adatai szerint egy ember után a csatoraavíziben 200—250 imfilliárd oolifoirlm baktériumot lehet iszlám ítianii naponként, Ezeik szerint a főgyűjtőből teljes üzem esetén naiponkint mintegy 120.000 billió ilyen csíra jut a Dunába, ami a nagy-Duna kisvízi hozamában egyenletesen elosztva 100 cm'-kint 230.000 darabot, a 6000 m

3-es árvízben is még 23.000 darabot ad. Ezzel szemlben a Washington State Depart,Imént of Health 1945-ben kiadott feltételei szerint egészséges élővízben legfeljebb 5000 drb100 om

3 engedhető meg. Fürdésre használt vízben a felső határ 1000 drb./lOO cm'-ben szabható meg. Sajnos a Dunáira nincsenek vizsgálati adatok amra vonatkozólag, hogy a belekerült foaktériurnolk száma az idő, vagy máskép a megtett út III. TÁBLÁZAT — TABLE 111. A koliform baktériumok számának változása az Ohió folyón végzett vizsgálat alapján — Changes In the Numbcr of the Coliforms according to Ohió-lnvestigations. U 50 101) 200 300 Távolság 1 m/sec folyási sebesség esetén km. Distance run b/j 1 m. p. s. flow in kilometers Megmaradt baktériumok Percenlnge ami Count of Remaining Bacteria télen | nyáron in the Winter in the Sumwer o/ j db/cm' o/ 1 db/cm* ! Count p.c.c. | Count p.c.c. 0 180 360 720 1080 1-5 2300 230 115 411 34 100 6 1'5 0"2 0-1 | 2300 140 34 hosszának függvényében miképpen változik. Ezért, hogy a kérdésről némi felvilágosítást kapjunk, kénytelenek vagyunlk az amerikai Ohio folyón Cincinatti város szennyvízbeömlése alatt végzett vizsgálatok adataihoz folyamodni, bár jól tudjuik, hogy ilyen adatokat egyik folyóról a másikra átvinni nem szabad. Ezzel az előítélettel kelil tehát a III. táblázatiban (közölt adatokat néznünk, ahol a eolifoiim csírák számának az Ohio folyón tapasz'alt százalékos csökkenését a Dunáiba jutó baktériumok számával és a Duna folyása sebességével hoztuk kapcsolatba. A táblázat adatai alapján mégis feltételezhetjük, hogy a Duna vizének kis víz esetén imég nyáron is 5—600 km-t kell befutnia, amíg fürdésire alkalmassá válik, annál is inkább, mert hiszen néhány klm-aiel a rákosvölgyi főgyűjtő ikitorkolása alatt a soroksári-úti főgyűjtőn át újabb nagy baktérium tömeg- fertőzi meg. Minthogy ülepítéssel a lebegő hordalék mennyisége kb. felére csökkenthető, fel szokás tételezni, hogy ugyanennyivel csökken a kifolyó víziben foglalt baktériumok száma is. Ülepítés után tehát a Duna vize — eltekintve a soroksáriúti betöTtkolástól — még mindig legalább 200 km-t kell hogy megtegyen, amíg fürdésre alkalmassá válik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy némeit források szerint az emiberbő] származó coli-csirák száma lényegesen toiseblb az előbbi adatoknál, éspedig anniaik mintegy 1/20-ad része. Ügy látszik tehát, hogy az ülepített víz fertőtlenítésétől nem lehet eltekinteni. Erre a kérdésre a későbbiekben visszatérünk. Azonban már itt rámutatunk arra, hogy az ülepítés nélkül, csupán fertőtlenítő eljárással, éspedig a ma alkalmazott fertőtlenítő eljárásokkal eredmény nem várható, mert ezek az eljárások az ülepítéssel eltávolítható fertőzött anyagok belsejében levő csírákat nem pusztítják el. A továbbiakban az esztétikai szempontokat soroljuk fel- Reinhold megállapítja, hogy a tiilnyomóan házi eredetű szennyvizeknek nagyobb folyóba való bevezetésénél rendszerint az esztétikai szempont a döntő, a biológiaival szemben. Az elöl említett víziogi hatósági előírásnál is elsősorban egészségvédelmi és esztétikai meggondolások szerepeltek. A szennyvíz durva hordalékának elég jelentős része áll a víznél könnyebb, tehát a víz színére felúszó anyagokból (zsírok, olajok, növényi, konyhai hulladékok már a csatornában megindult bomlás termelte gázok miatt feliíszó egyéb szennyek), amelyek még nagy vízfelületen is szembetűnnek és sértik az esztétikai érzéket- ha pedig partra sodródnak és ott fennakadnak. különösen kellemetlenné válnak. Ez a jelenség a főváros belterületén át folyó folyamon és annak partján semmi esetre sem engedhető megIsmeretes, hogy a soroksári-úti csatornakitorkolás következtében a Csepel-sziget felső csúcsa közelében milyen tűrhetetlen állapotok vannak. Esztétikai szempontból általában mondható, hogy nem aggályos a bevezetés, ha a folyó lebegő anyagtartalma nem emelkedik töbibe'l, mint 1 mg/l-reil. Ebből a feltételből, házi szennyvizek bevezetésére vonatkozólag, a következő higítási feltétel adódik: H L X150 <1 ahol H a hígítást, L a szennyvíz lebegő anyagtartalmát mg/l-ben és q a lakosság átlagos fejenkénti és naponkénti vízfogyasztását jelenti liter .186