Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - JACZÓ IMRE dr.: Parazitológiai jegyzetek

tehető, hogy a Diplostomum cuticola a Heinisto­mumok közé tartozó métely lárvaalakjának felel meg, a kifejlett métely azonban, legnagyobb való­színűség szerint nem azonos a jégmadárban elő Hem istomuin denticulatum mal Fig. 5. ábra. Diplostomum cutieola (Nord.) cystája. Eredeti. Cysta of Diplostomum cu­tieola (Nordm.), originál. (Cca. 80X.) Fig. 6. ábra. Cystálból kiibújt Dipiostomium euticola (Nordm.). A Diplostomum Cutieola just crept out off the Cysta. (Cca. 80X.) Fig. 4. ábra. Balatoni Blicca björkna a Diplostomum outleola (Nordm.) lárváival. ISlicca björkna from Laké Balaton with larvae of Diplostomum cutieola (Nordm.). Jászfalusi szíws szóbeli közléséből tudom, hogy ő a Kötelendi patalk (a Szamos mellékpa­takja Erdélyiben) vörösszárnyú koncérjait és vágó csíkjait találta 1943 év augusztusában erősen fer­tőzötteknek ezzel a mételylárvával. Lühé-nek a végsőgazdára vonatkozó adatát erősíteni lát­szik az a tény, hogy a Kötelendi patak mentén sok jégmadár volt. Maucha a tatai tógazdaság egyik ívató tavá­ban kikelt zsenge pemtyivadékon találta az 1920-as évek végén. Bár az ivadékok erősen fertőzöttek voltak, halpusztulás nem történt, Maucha és Unger a Balatoniból (Siófoknál) kifogott dévér keszegen figyelték meg a Diplos­tomum cuiticolát 1922-ben, de mind ez. mind az előző adat ezideig közlésre nem került. A Magyar Madártani Intézettől nyert értesülésem szerint Tata környékén igen sok a jégmadár és a Bala­ton környékén is számos helyen, különösen a zalai part szakadékosabb helyein is megfigyelték. Plehn 1 1 szerint csak igen erős fertőzés esetén veszedelmes, amikor az elsebesedett bőrt a penész­gombák és baktériumok másodlagosan tovább pusztítják. Védekezni — szerinte —, csak a végső gazdaként szereplő vízimadár távoltartásával lehet. Hogy melyik ez a madár, arra választ adni nem tud. Bogiéi" szerint a Szovjetunió területén ponty­félékből ismeretes ez a szívóféreg lárva. Szovjet szerzők az egészen fiatal halivadékokra igen ve­szedelmeseknek tartják és a pontyfélék komoly veszteségeket okozó „gyermekbetegségeként" ismerik. Végsőgazdákul kócsag és gólya-féléket tartanak, melyeket erős fertőzés esetén a halas­víztől feltétlenül távol kell tartani. Schciperclaus u szerint a Neascius cutieola v. Nordmann (= Diplostomum cuticola) komoly károkat nem okoz. Végsc^azdákul a kócsagokat tekinti. (Hasonlóan fekete pigmenttel körülvett cystá­ban foglal helyet és fordul elő a balatoni és dunai halak bőrében az Apophallus donicus (Skrjabin) nevű szívófóreg-lárva is, melyről Lissmann 0, Mőd­lingers és Prettenhoffer 1' számoltak be. Ezt köny­nyen megkülönböztethetjülk a Diplostomum cuti­cola-tól, mert a cystájiuk kisebb és ha a lárvát a cystából kipreparáljuk, a lárva alakja és szer­vezettsége azonnal felvilágosítást nyújt, hogy melyik fajjal van dolgunk.) A legközelebbi /feladatunk, hogy tömeges fer­tőzés esetén fényt derítsünk e szívóféreglárva életmódjára, gazdacseréjére, végsőgazdájára és megállapítsuk, hogy okoz-e gazdaságilag jelentős kárt és hogy a védekezést meg kell-e indítanunk. * Az idézett irodalom: 1. Aubert II., 1857;Gryporhyn­chus pusillus, ei,no freie Oestodenamme. z. wiss. Zool., '8:274—<293, 8:525—525. — 2. Dogiel, V. A., 1932: Halak élős­ködők okozta betogségei. Moszkva—Leningrád, pp. 1—151. — 3. Fuhrmann, O., 1932: Les Tenias dcs oiseaux. Slem. de l'Université de Neuchabel, 9:1—381. — 4. Jaczó, I., 1941: Pa­razitológiai jegyzetek I.: Balatoni halak néhány élősködő­jéről. Magyar Biol. Kut. Munk., 13:102-^108. — 5. Kleiner— Pútkai—Vertse, 1942:1941. évi madártani balatonkutatás fő­jelentése, Magyar Biol. Kut. Munk., 14:95—131. — 6. Liss­*nann H. W., 1933: Zum Studium der Biologie der Balaton­Fische., Magyar Biol. Kut. Munk., 6:86—92. — 7. Lühe, M„ 1909—il910: Parasitisohe Plattwürmer I—II., in Brauer's: Die Süsswassetíauna Deutschlands. Heft: 17:1—217, 10:1—153. — 8. Maucha, R., 1943: A vizek életegyensúlyának törvény­szerűségeiről. Ali. Közi., 40:11121—139- — 9. Mődlinger G„ 1934: Adatok az Apophallus donicus biológiájához. Magyar Biol. Kut. Munk., 7:60—65. — 10. Nordmann, A-, 1832: Mikro­graphisohe Beitrage zur Naturgesohiehte der wirbellosen Thiere. Heft. 1. Berlin. — 10. Plehn, M„ 1924: Praktikum der Fischkran'kiheiten, in Demoll—Meier: Handbuch der Binnenfischerei Mitteleuropas. Bd. 1:1—VIII, 301-^79. — 12. Prettenhoffer, Z., 1930: Kísérleti vizsgálatok dunai ha­lakban élősködő trematoda-lárvák hazai előfordulásáról. Közi. az összehasonlító élet és kórtan köréből, 24:1—17. — 13. Rátz, /., 1897: A halakban élősködő férgek. Bal. Tud. Tanulni. Eredm., 2:141—.150. — 14. Schüperclaus, W., 1941: Fischkrankhöiten. p. 1—296., Wetzel & Sohn, Braun­sohweig. II. Aufl. — 15. Wagener, G. R., Die Entwioklung der Cestoden, nach eigenen Űntersiucihungen., Naturk., Verh. van de Hoilandsohe Maatsehappy der Wetersch. Haar­lem. 11. Deel, p. 112. 102

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom