Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Böhm Woldemár: Az Ipolymedence árvizi helyzete

144 Böhm Woldemár zata is rontja. A nagy vízkapacitású kőzetek, különösen a lösz, hamar telítődnek vízzel s így a további csapadék legnagyobb részében lefolyik. S bár a lapos völgyben szétterülő árvizeknek sem magassága, sem levonulása nem torrens jellegű, mégis keletkezésük hirtelensége heves vízjárásra vall. Ehhez járul még, hogy a medence kerekded volta és a vízgyűjtő területek kedvezőtlen megoszlása a középső mederszakaszt valóságos tárolómedencévé teszik, amit a sok hordalék miatt a 30—40cm\km-es esés sem tud ellensúlyozni. A folyó kisvízi hozama Ipolyszakállasnál 1 nf'/sec, körül jár, legnagyobb megmért vízmennyisége 205 m

3/sec, abszolút maximuma becsléssel 300 m

3/sec-ra tehető. A kisvíz és max. árvíz viszonya, a vízjárás természetére jellemző mérőszám tehát kb. 1/300, ami szintén a vízjárás hevessége mellett szól. Legnagyobb árvizeit a tavaszi hóolvadás okozza, de nagyobb esőzések is gyakran okoznak kiöntést a völgyben. A vízfolyás vízrajzi adatait főleg a balassagyarmati és ipolyszakállasi vízmércék szolgáltatják. Előbbi 1902-től 17-ig és újabban 1927-től észlel, utóbbiról az 1892—1918 közti időre magyar, 1922-től cseh adataink vannak. (A prágai nemzeti hidrologiai intézet havi jelentéseiből.) Ezekhez járulnak a m. kir. Földmívelésügyi minisztérium Vízrajzi Osztálya által 1897 — 1907 közt az ipolyszakállasi szelvényben végzett víztömegmérések eredményei, melyekhez a pozsonyi csehszlovák vízrajzi osztály által rendelkezésre bocsátott és ugyanezen szelvényre vonatkozó 1921—30 évi mérési adatok csatlakoznak. Részletes helyszínrajzunk vagy hosszelvényünk sem a folyóról, sem mellékvölgyeiről nincsen. Mindezek a nagyértékű adatok a besztercebányai m. kir. kultúrmérnöki hivatallal cseh kézbe kerültek. Újabb felvételek magán az Ipolyon nem végezhetők, mert a meder alkotja a trianoni határt. Meteorológiai anyagunk 1918-ig részletes és a csonkaország területére folytatólag is rendelkezésre áll. A ma cseh uralom alatt álló részről csupán Losonc adatait közlik (1922-től) a cseh havi füzetek. A vízgyűjtőterület többi állomásáról kimerítő anyagot nyújtanak a prágai intézetnek eddig csupán az 1923., 24. és 25. évről megjelent csapadék évkönyvei, de mivel a balassagyarmati vízmércén 1917—27 közt a vízállásokat nem jegyezték, ezen adatokat nem használhattam fel. A folyó évi február csapadékainak kimutatását kérésünkre kéziratban küldték meg a csehek. Erdőtörzskönyveink az erdők kiterjedését megyénként és községenként tartják nyílván, de anyaguknak vízgyűjtőterületenkint való csoportosítása roppant fáradságos lett volna és csak a világháború előtti állapotot tüntetné fel. A szintén közigazgatási alapon vezetett kopártörzskönyvek adatai pedig hidrológiai szempontból aligha használhatók. Itt egy 1911-ben