Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Ismertetések - Rohringer Sándor: A Duna–Tisza csatorna. Ismerteti: Szilágyi Gyula
ISMERTETÉSEK 133 A Duna-Tisza csatorna. Irta: R OHRINGER SÁNDOR. ROHRINGER SÁNDOR műegyetemi ny. r. tanárnak érdekes tanulmánya jelent meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1929. évi márciusáprilis havi 3—4. számában „A Duna-Tisza csatorna" címmel, amely a kérdésnek történeti áttekintésén, műszaki és közgazdasági vonatkozásainak tömör megvilágításán kívül új gondolatokkal is gazdagította a csatorna eszmekörét. A csatorna eszméje legutóbbi fellobanása után ma pihenni látszik ugyan, de azért tekintettel ennek a tárgynak sokágú és egyebek közt hidrologiai vonatkozására is, nem látszik érdektelennek a kérdés komplexumnak az idézett tanulmány kivonata alakjában való rövid ismertetése. A tanulmány a csatorna történeti előzményeinek áttekintésével kezdődik és ennek során rámutat arra a feltűnő jelenségre, hogy amíg Magyarország bámulatos rövid idő alatt hatalmas alkotásokat hívott létre a vízszabályozások, lecsapolások, vasúti hálózatunk megteremtése terén és a gazdasági élet számos más terrénumán, addig ezt a kérdést nem oldotta meg. Ennek okát abban látja, hogy a csatornaépítés mint gazdasági szükségesség csak a vízszabályozások által a mezőgazdasági kultúra megalapozása és vasúthálózatunk kiépítése után következhetett, másfelől abban a körülményben, hogy a csatorna ügye nem magában álló kérdés, hanem szorosan összefügg a tápláló területén levő víziutaknak, úgymint a Tisza és mellékfolyóinak, elsősorban a Körösnek és Marosnak hajózhatóvá tételével, ami nagyobb és költségesebb feladat, mint maga a csatornaépítés. A csatorna történetének legjelentősebb mozzanata az 1905-évben megjelent „Adatok a Duna-Tisza csatorna kérdéséhez" című terjedelmes műben testesült meg. Az ebben ismertetett tervek három típusban foglalhatók össze, úgymint 1. a budapest—szolnoki magasvezetésű vonal, 2. a budapest—csongrádi magasvezetésű vonal, amelynek a dunai kezdetet illetőleg haraszti-, dömsödi-, hartai kiindulással, továbbá Kecskemét érintésével, sőt egy szegedi elágazással többféle variánsa van és 3. a budapest—csongrádi mélybevágású vonal. Ezeknek főbb adatai a következők: 1. A budapest—szolnoki vonal: hossza 108 km, legyőzendő magasság különbség a Duna fölött 40 m, a Tisza fölött 57 m, tervezett kamarazsilipek száma 21, építési költség — a drágulás figyelmbevételével — 76"1 millió pengő. Előnye: mai határaink között a Tiszát közepén találja, Szolnok vasúti gócpont, magasabb kultúrájú vidéket szel át. Hátránya: a sok zsilip, a bögék vize sok helyen töltések között a talaj felett van. 2. A budapest—csongrádi magasvezetésű vonal: a hartai variánsnak hossza 141 km, magasság különbség a Duna fölött 12'5 m, a Tisza fölött 32 75 m, kamarazsilipek száma 10, mai építési költség 803 millió pengő. Előnye: kevesebb zsilip, a bögék vize nem emelkedik a talajszín fölé, régi határaink között a
