Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Szakosztályi ügyek - Évzáró ülések és szakülések 1924., 1925. és 1926-ban

92 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Csak a lakosság gyarapodása, valamint az 1866-ban dühöngött kolerajárvány bírták a főváros hatóságát 1867-ben arra, hogy a balparton is egy önálló vízmű létesítését elhatározza. Tekintettel a sürgősségre, először is egy ideiglenes vízmű kiépítését határozták el LINDLEY VILMOS londoni vízműszakértő tervei szerint, amely a Margit-híd alatti baloldali Dunapart mentén elterülő kavics rétegben az ú. n. hajóhivatali telken 3 kútból és 2 szivatytyúból állott. Később még egy negyedik kúttal is bővült ezen mű. Minthogy ez a telep a fokozódó vízszükségletet nem elégítette ki, 1872-ben a főváros WEIN JÁNOS vízműigazgató javaslata alapján ennek az ideiglenes vízműnek kibővítését határozta el. Ez abból állott, hogy WEIN 1878—79-ben a négy szívókúttal kapcsolatban a Dunapart mentén elterülő kavics rétegben 497 m hosszú viszintes szűrőcsövet helyezett el, 4-5 m-nyire a Duna 0-pont alatt, amivel a telep termelő képességét napi 20.000 m

3-re emelte. Az új Országház építkezése folytán ezen négy kút közül hármat be kellett tömetni, a szivattyútelepet pedig a Markó-utca végére áthelyezni (1886). Az eltömött kutak pótlása céljából, 1886—7-ben a vízszintes szívócsövet 450 méterrel meghosszabbították. Miután THAN K., SZABÓ J-, BALLÓM, SZILY K, KLIMEN M. és LECHNER L. már előzőleg is a természetes szűrés mellett nyilatkoztak, végre 1887-ben LECHNER L. középítési igazgató a WEIN K.- féle terv végrehajtását javasolta. A fővárosi Közmunkák Tanácsa azonban megtagadta ezen határozatához való hozzájárulását, amennyiben kétségbe vonta az ilyen módon kitermelő víz mennyiségét. Ez a tagadó átirat újból LECHNER LAJOS középíiési igazgató véleményezése alá bocsájtatott, aki az eltérő vélemények tisztázása céljából próbakutak létesítését és ezeknek hosszabb időn át való szivattyúztatását javasolta. Kútrendszert célirányosabbnak tartotta, mert egy függélyes akna inkább képes a szűrőréteg mélységéhez alkalmazkodni, mint egy vízszintes gyűjtőcsatorna. Ezt a középútat elfogadta azután a Közmunkák Tanácsa is, de azon kikötéssel, hogy a próbaszivattyúzások SALBACH BERNÁRD, drezdai építészeti tanácsos európai hírű szakértő utasításai szerint történjék. SALBACH ezen felhatalmazásra 3 kutat sülyesztetett, — s ezek tanúsága szerint teljes vízművet részint az újpest-dunakeszi parton, részint a rákospalotai szigeten 5050 m partvonalon létesítendő 29 kúttal és napi 223.000 m

3 vízhozammal irányozta volt elő. A végleges vízmű elfogadott tervét, SALBACH kísérleteinek és a szűrőrétegre vonatkozó propozicióinak figyelembe vételével LECHNER LAJOS közép. ig. megbízásából KAJLINOER MIHÁLY készítette, kit a Szfv. tanácsa 1894-ben egyszersmind az iroda és a mű vezetésével megbízott. A különböző kutakból a víz átemelés által vagy közvetlenül a városi főcsövekbe vagy távolabbról egy a part hosszában elvonuló csatornába emeltetett, amelyben természetes eséssel a vízmű alsó végén épített szívó medencébe került, ahonnan azután két egymástól független géppel kiemelve, a vízvezetéki csatornákba jutott. E gépek külön-külön napi 120.000 m

3 víz kiemelésére lettek konstruálva. Teljesen beleélvén magát ebbe az új munkakörébe KAJLINGER M., már 1895-ben rámutatott, de még határozottabban 1897-ben állapította meg, hogy SALBACH az 5050 m partvonalon 29 kútból remélt vízmennyisége tetemesen elmarad a valóság mögött, — hanem hogy 240.000 m

3 víz biztosítására kereken 13.000 m hosszú partvonalra leend szükség, valamint sokkal több kútra is, — ami a káposztásmegyeri vízmű későbbi kiépítése alkalmából szórói-szóra valónak is bizonyult. A partoknak nagyobb hosszban való lefoglalása és kihasználása, valamint a szigeti kutak vízének a közlekedő edények törvényének alapján, három a Duna feneke alá épített betonalagút formájában KAJLINGER eszméje volt. Úgyszintén módosítani kellett a SALBACH-féle gyűjtökutak szelvényét is. A régi kicsinyes eljárásokkal szemben KAJLINGER a megoldandó nagy feladathoz méltóan választotta meg a berendezést és a méreteket, tehát fején találta a szöget. Megépítette továbbá KAJLINGER a magas vízmedencéket Kőbányán és a