43. Hídmérnöki konferencia. Szekszárd, 2002.

Tartalomjegyzék

lemeket szintbe, tengelybe állították, és a vágást párhuzamosan átjelölték. A vágás elvégzése után a követő hídelemet 4 db 100 t-ás sajtóval ~ teflon-párok közbeiktatásával ~ megemelték és nekihúzták az előzőnek. A 4 db helyszíni illesztés gerinc- és fenékhevedereitől eltekintve minden keresztmetszeti illesztés hegesztett, ezeket fenék-pálya-gerinc-belső merevítések sorrendben meghegesztették, illetve a visszamaradó tag esetében kifúrták. A visszamaradó tagok mozgatása néha a hosszú szakaszhoz csuklósan vagy mereven kapcsolva, néha különállóan ~ egyetlen "I" gerendán kiegyensúlyozva — történt, sőt az egyiket meg is kellett forgatni, hiszen az összeszerelés tájolása nem lehetett egy féle: a visszamaradó tagnak kellett mindig a telepen maradni. A forgatás daru nélkül, szinte kézi erővel könnyedén (15. kép), a súlypont alatt elhelyezett és elcsúszás ellen határolókkal ellátott teflon-szendvicsen történt. Előzetesen az alsó és felső kereszttartót bebordázták és dúccal összekötötték, elbillenés ellen pedig biztonságból 90 fokonként laza támasztógörgőket helyeztek el a fenéklemez alatt. 21. kép. Hídrészek kapcsolása 22. és 23. kép. A helyszíni illesztéshez készült gurulóállványok 4. A mederhíd helyszíni szerelése Nagy hídrészeket levegőben, alátámasztások nélkül egymással összekapcsolni Tiszaug után most másodszor iparkodunk (21. kép). Az elv most is ugyanaz: 1. Az illesztés nyomatéki 0pont közeiébe essen. 2. Ha a beúsztatott új hídrész egyik vége pillérre kerül, először oda kell 24. kép. Beúsztatás előtt a mederhíd 120 m-es szakasza 2002. augusztus 31-én 73