Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

II. Zala vármegye középkori úthálózata - 3. Hidak Zalában

Móróczhely (Móriczhely) 1360-ból egy perhalasztás ügyben említik az útvámját. Nagybak (Bak) Pölöske várához tartozott (útvám). Nedelic (Drávavásárhely) Muraközben harmincadhely volt 1498-ban. Perlak A Dráván át főrévvel, Mátyás király innen keltezte 1480-ban okleveleit. Pölöske 1430-ban említik vámját. Ráczkanizsa A Stájer-határ közelében mint fiókharmincadhelyet említik 1498-ban. Szabar (Zalaszabar) Mocsaras vidéken feküdt a Zala kiöntéseihez közel, ahol számos hidat és töltést kellett építeni, hogy a közlekedést lehetővé tegyék Zalavár, Hídvég és a Balaton felé. Rév-vámjáról már 1359-ből egy dézsmapör irataiból van értesülésünk. Szemenye (Muraszemenye) A Mura mellett 1394-ben út- ós réwámja volt. Szentgrót (Zalaszentgrót) A Zala folyón valószínűleg hídvámja volt, Szentgróti Dénes nádor 1247-ben a türjei monostornak adta. Szentlászló (Zalaszentlászló) A Zalán 1408-ban hídvámja volt. Szentmihály (A török időben elpusztult) A Mura mellett; 1484-ben révvámja volt a Murán. Szerdahely (Muraszerdahely) Mivel Lendva vár tartozékai közt említik 1469-ben, rév vám jávai együtt, valószínű, hogy Muraszerdahellyel azonos. Szombathely Helyét meghatározni nem tudjuk. A kanizsai uradalom 1493-i urbáriumában olvassuk, hogy vámja volt. Tornaj (Cserszegtonxaj) Vámj áról 1400-ban olvasunk. Véged (Zalavég) II. Ulászló a vármegye közönségének kérésére engedte meg, hogy — mivel a határban levő mocsárban nagy költséggel töltést építettek, s ezzel a megye érdekeit is szolgálták •— ott vámot szedhessenek. A Bánfi uradalom nagy urbáriumában, amely 1524-ben készült, a Mura vidékén két rév volt, az egyik Bisztrice, a másik Melinice. Fontos átkelőhely volt a varasdi rév, amelyen a Csáktornyáról és Nedelicéről jövő fontos útvonal haladt át. Mind Csáktornya, mind Nedelice harmincadhely volt. 1516. január 22-én II. Lajos király engedélyt adott Batthány Ferencnek, hogy Torony nevű birtoka táján a Murán révet állíthasson fel. Hidak Zalában Zala megyének nem voltak nagy folyói — a határfolyó Drávát leszámítva —, s mégis sok révje, kompátkelőhelye volt és ezenkívül néhány nagyobb hídról is van írásos hagyatékunk már a római és az Árpád-korból is. A jelenlegi megyében: is 385 db különböző építésű és méretű híd segíti elő a forgalom lebonyolítását. A Zala folyó megyénkben — a Vas megyei határtól Zalaegerszegen, Zalabéren és Hídvégen át — a folyó szabályozásáig a Kisbalatonba ömlött. A másik jelentős víz a Mura folyó volt, amelyik Deklésin (Murahely) határában ért megyénk területére és egy darabon a határt alkotta megyénk és Stájerország között, míg délkeleti irányban Légrád fölött a Drávába ömlött. A harmadik a Kerka, amely Vas megyében ered és Dobraföld határában lép megyénk területére és Kerkaszentkirály határában a Lendva folyóval egyesülve a Murába ömlik. • A fentiek részletezésére azért tértem ki, mert a megyének ez a három főbb élő vízfolyása a szabályozások előtt igen sok akadályt okozott a közlekedésben, mivel sok mocsár kísérte. Már a rómaiaknak volt hídja Zalalövőnél a Zala folyón és Muraszerdahelynél a Murán. A honfoglalás utáni időben 1232-ből, II. Endre uralkodásának idejéből van értesülésünk egy Zala folyón levő hídról. Amikor a köznemesség, a királyi szolgák, a serviensek sorsa nehézre fordult, azt kérték a királytól, engedje meg nekik, hogy a jog_ talán elnyomást szenvedők ügyében — amelyet a meggazdagodott birtokarisztokrácia gyakorolt — ők maguk bíráskodhassanak. A király engedélyének elnyerése után összegyűltek Ketüdön (Kehidá), amely jól megközelíthető volt a Zala mindkét oldaláról, útja és hídja végett. Mivel a Zala a megyét két részre osztotta, ezért ha az egész megyét akarták megjelölni, mint például az 1355. évi közgyűlés alkalmával is, akkor a Zala mindkét felén lakó nemesség kifejezést használták. Ezt a közgyűlést Mándon tartották, amelynek „Mánhida" neve is mutatja, hogy fontos átkelőhely volt a Zalán — s a szabályozás előtt ennek nagy jelentősége volt, főképp az áradások idején. Történeti forrásainkban többször találkozhatunk, így például 1341-ben is a Zala híddal, amely a Lendva—Csesztreg—Lövő nagy úton Lövőnél délre szelte át a Zalát. Ugyanitt szerepel 1749-ben egy híd Szentgrótról is. Iványi Béla szerint (Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve 1950—1960.) Hídvégnek (Balatonhídvég) már 1330-ban a Zala folyón hídja volt vámszedő hellyel. A vámszedés joga az akkor még meglevő hídon a XV. század második felében a Marcali családé, majd Báthori Istváné volt. Kanizsa várának török kézre kerülése után — 1600. október 22. — a balatonhídvégi átkelőhely védelme igen fontos feladat volt, mert összeköttetése ez volt Zalavárnak és a környező vidéknek a mögöttes országrészekkel. A várat a mocsáron át 2000 lépés dorongút és híd kötötte össze a külvilággal. 1640-bol révről van értesülésünk — feltehe16