Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az útfenntartás és üzemeltetés eszközei

lapodások alapján a lánctalpas traktorokra kétszárnyú hóekét szereltek fel. A motorizáció fejlődésével, a nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttével a közúti közlekedés iránt megnőtt az igény, téli időszakban sem lehetett szüneteltetni. A lófogat helyett traktor kezdte vontatni a fa hóekét, majd az ezek mintájára a KÖZGÉP által gyártott vontatható vas hóekéket. Az 1957. év elején az Útfenntartó Vállalatok 4—4 db CS-800 típusú lánctalpas katonai vontatót kaptak, amelyekre a KÖZGÉP szerelt nagyméretű kétszárnyas hóekéket. Ezeket az eszközöket átvették a megalakuló Közúti Igazgatóságok és kb. 1963—64-ig üzemeltették azokat. Általános gyakorlat volt, hogy minden olyan járművet, munkagépet el kell látni hóekével, amely hóeltakarításra alkalmazható. A Közúti Igazgatóságok 1964. évben kaptak első ízben terepjáró, 3 tengely meghajtású (ZIL—157 típusú) tehergépkocsikat, amelyek kétszárnyú hóekével felszerelve hatásos hóeltakarító eszközök voltak. A hómarógépek (ZIL-470) 1968. évben kerültek a KÖZGÉP-től a Közúti Igazgatóságokhoz. Az egy tengely meghajtású tehergépjárművekre pedig egyszárnyú, gumilapos, könnyű hóekék lettek szerelve. A szabad hóekéknek bérlet útján biztosítottak hordozójárműveket a TEFU vállalatoknál, KÉV-nél, mezőgazdasági üzemeknél és egyéb vállalatoknál. Az 1969-70-es tél fordulópontot hozott. Heteken át, több hullámban támadva tornyozta sok méteresre a hótorlaszokat, megbénítva nemcsak Vas megye, de az egész ország közlekedését. Ezt követően jelentősen bővült a hómarógépek száma, ZIL-D— 470-es és UNIMOG— 406 típusú gépekből. Az UNIMOG-ok száma a 70-es évek közepére országosan elérte az üzemmérnökségek számát. A 80-as évek elejétől kezdve az igazgatóságok gépjárműparkja nagy teljesítményű TATRA, SKODA ÉS CSEPEL-UNICAR járművekkel egészült ki, melyek hatékonyan alkalmazhatók a hóeltakarításban is. A könnyű, egyszárnyú guniilapos (IFA) hóekék darabszáma is jelentősen megnövekedett. A síkosság elleni védekezés gépei A síkosság elleni védekezés az 50-es évek elejétől számítható. Emelkedőknél, éles ívekben, kis prizmákban szóróanyagot helyeztek el, melyet a szakaszos útőr (esetleg járművezető) hintett a pályára. A motorizáció fejlődésével a biztonságosabb közlekedés megköve91