Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

A Szabadságharctól az első világháborúig

Szombathely fejlődése Szombathely történetében az egymást követő hadjáratok, háborús pusz­tulások azt eredményezték, hogy a hajdani többezer lakosú római Sava­riából, a XVIII. század elejére 175 házból álló, ezer lakosú kis mező­város lett. A következő békés évtizedekben lassú fejlődésnek indult, 1815-ben 3600, 1857-ben már 8585 lakosa volt. A város utcáit kavics­terítéssel tették járhatóvá. Ez kötelessége is volt a városnak, mert az át­vezető országutak vámját a város szedte. Sok kifogás merülhetett fel ezekkel az utakkal szemben: 1820. április 24-én a vármegyei közgyűlés is foglalkozott Szombathellyel: „Consiliarius első Ali ispány úrra biza­tik, hogy Szombathely várost az utcák flastromoztatása tellyesüésére továbban is hathatósan ösztönözze." Az igazi ösztönzést azonban a vasútvonalak kiépítése hozta meg. A szombathelyi csomópont Budapest után az ország második legnagyobb csomópontja lett. A fővonalak a fejlődő ipar anyagellátását, az osztrák tartományok és Magyarország, valamint az Adria közti forgalmat szolgálták. A sűrű helyiérdekű hálózat a mezőgazdaság termékeit szállította Bécs és a dunántúli városok, elsősorban Szombathely piacaira. Az ipar és közlekedés fejlődésével párhuzamosan nőtt a lakosság szá­ma is: 1890-ben 16 000, 1900-ban már 20 000 volt ez a szám. Igen nagy erőfeszítéseket tettek az úthálózat kiépítésére. 1880-ban az állami utak közül a Pozsony—varasdi, a Szombathely—pinkafői és a Gyár utca,a megyei utak közül a Szombathely—rumi és a Szombat­hely—győri út átkelési szakaszai voltak bazaltkaviccsal hengerelve. (Feltűnő, hogy mintha csak az egykori Savaria úthálózatát látnók!) A városi utcák nagyobb része ugyancsak bazaltkaviccsal volt hengerelve, vagy legalább is kavicsterítést kapott. Az Úri utcában gránit kockakő burkolat épült, a Belsikátorban beton lapburkolat. A járdák a legtöbb utcában már akkor aszfaltból voltak. Ezek az útépítések teremtették meg a város mai útburkolatainak alapját. (1910-ben a fenntartott utak hossza már 34,4 km volt. Ebből gránitkocka 948, bazaltkocka 1130, aszfalt 410, makadám burkolat 9944 és hengerelt folyamkavics pálya 12 027 fm. (összehasonlításként: a város országos és tanácsi közút­hálózata ma összesen mintegy 200 km.) Szombathely városa jó érzékkel előre felkészült erre a dinamikus fejlődésre. Dobrovits Ferenc mérnök és Hötzl József építész már 1865­ben elkészítette a város rendezési tervét, mely 1924-ig érvényben volt, és jól szolgálta a századvégi fellendülés igényeit. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom