Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

PEST MEGYE - MEGELŐZŐEN PEST-PILIS-SOLTKISKUN VÁRMEGYE - FEJLŐDÉSE ÉS TERÜLETI ALAKULÁSA A vármegye-rendszer, az ún. Királyi vármegye, a magyar államalapításkor szorosan véve uradalmi intézőség jellegével bírt. Szent István felosztotta az országot 45 királyi uradalomra, s mindegyiknek középpontul egy fönnmaradt földvárat vagy más megerősített helyet rendelt. Az ilyen uradalmak határát kezdetben mezsgyének — megyének nevezgették, s ezt a nevet a központnak vagy az uradalom élére állított ispánnak a nevével hozták kapcsolatba. így pl. Visegrád megye, utóbb Pilis megye Visegrád váráról és a pilisi hegyről, Pest megye a pesti várról, Solt megye a Soltok utódjaitól kapta nevét. Minden uradalom vagy megye legfőbb ura a király volt, ki a maga képviseletében egy ispánt nevezett ki a vármegye élére. Ez teljhatalommal kormányozta az uradalmat, s szolgálatai fejében a jövedelemnek egyharmad részét élvezte, kétharmadát azonban köteles volt beszolgáltatni a királynak. Ebből a szervezetből, a királyi megyéből alakult ki utóbb a nemesi vármegye, az alkotmányos önkormányzat legerősebb bástyája. Szent István, megyénk területén két vármegyét, a pilisit és a pestit alakította, míg az akkor Pest megyének Taksonytól délre fekvő dunamelléki részét Fejér megyéhez csatolta, s csak a tiszamelléki helyeket hagyta meg Pest vármegyében. Utóbb mikor a megyék száma 72-re emelkedett, beszéltek már külön Csepel megyéről és külön Kecskemét megyéről is. A Szent István féle felosztás teljesen megfelelt a földrajzi és a felületi alakulásnak. Eszerint a vármegye területén: 1, Visegrád v. Pilis vármegye, mely az egykori Buda, Óbuda területét, a későbbi pomázi és biai járást foglalta magában és kiterjedt Fejér megye egykori bicskei járásának néhány északon fekvő, Esztergom megye esztergomi járásának egynémely déli fekvésű helységére is. Pilis megye keletkezését Botka Tivadar, IV. Bélának a vatikáni levéltárból napfényre hozott okmánya alapján, a következően írja le: „A tatár dúlás megújulásának akadályozására alkalmas vádpontokon várakat rendelvén emeltetni a király, feltámadt a királynéban is azon vágy, hogy a dunaszigeti apáca zárdának, mintegy százra szaporodott szüzei — kik közé saját szülöttje Margit is tartozott — számára, valamint a királyné pártfogása alatt álló özvegyek és árvák oltalmára alkalmas menhelyet alkosson. E célra tehát a pilisi erdőben kiemeltetett egy hegyfokot, alkalmasat várépítésre , és annak költséges előállítására magán kincseit fordítá. így támadt a pilisi vár." 2. Pest vármegye, mely kiterjed a későbbi váci járásra, olyképpen azonban, hogy Vác és a tőle északra eső rész már Visedrádhoz tartozott; továbbá a gödöllői járásra, mely Hatvanon is túlterjedt; a monori és nagykátai járásra; az alsódabasi járásnak az Ó-Dunaágtól egyes keletre fekvő részére; a kiskunfélegyházi járásra, Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös területére. A kunszentmiklósi, kiskőrösi járás keleti részei, meg Kunhalas, Kecel vidéke, ez a kezdetben néptelen terület nem volt ugyan szorosan beosztva, de természetszerűleg Pest megye legdélibb nyúlványát alkotta. Ez a megye még az Árpád- és Szent Istvánokon első megyék közül való. Nevét Pest várostól, annak hajdani várától - mely Buda volt - vette. A pesti vár a magyarok bejövetelekor már fennállott, sőt Pest vár és Pest város még Attilától s a hunoktól származik, és a Duna mindkét partjára kiterjedt. 3. Fejér vármegye területe átnyúlt a Dunán és magába foglalta a Csepel szigetet, az alsódabasi járásnak az Ó-Dunaágtól nyugatra eső részeit, az egész ráckevei, dunavecsei és kalocsai járásokat, vagyis az ún.solti széket. Pilis vármegyének külön szervezete és külön területi hatósága volt. Azonban már jó korán találunk történelmében olyan mozzanatokat, melyek arra vallanak, hogy Pest megyével közös intézményeik is voltak. A XVI. században I. Lajos király egyesítette Pest megyét Pilis megyével, mely IV. Bélától kapott önálló törvényhatóságot. Nevét a Pilis hegyen épült vártól kapta. Solt vármegye 1526-tól kezdve mint solti szék, állandóan önálló vármegyeként szerepelt. Mikor a vármegye területe egészen török kézre került, az 1569-es országgyűlés 52. cikke elrendelte, hogy mivel Solt vármegyének ezidő szerint nincsenek alispánjai és szolgabírái, és mivel a vármegye területén számos megvizsgálandó ügy halmozódott fel, ezentúl az igazság24