Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK J MEGYEI ÚTHÁLÓZATI VONALAK 1883. 1. Karcag, Madaras, T. füred 2. Kisújszállás, Kenderes, Kunhegyes, Abádszalók 3. Madaras, Kunhegyes, Tiszaroff 4. Fegyverneki állomás-Fegyvernek, T. bő, T. roff, T. bura, T. szalók 5. Szolnok, Besenyszög, T. süly 6. Szolnok, Újszász, Alsószt. györgy, Apáti 7. Újszász, Ladány, Kisér 8. Tura-Zsámbok, Fényszaru, Árokszállás, hadászati út 9. Tápió-Bicske, Jászberény, Jákóhalma, Apáti Heves hadászati út 10. Kiss Balázs tanyától Dósa, Apáti 11. Jászberény, Felsőszentgyörgy, Monostor 12. Jászberény, Árokszállás, Gyöngyös 13. Apáti, Kisér, T. süly 14. Szolnok, T. szentmiklós, Kisújszállás, Karcag, Püspökladány 15. Kisújszállás, Ecseg, Dévaványa 16. Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Szarvas 17. Szolnok, T. földvár, Kunszentmárton 18. T. földvár, T. szentmiklós, Fegyvernek, Kunhegyes 19. K. szt. marton, Ugh 20. Dévaványa, Gyema 21. Mezőtúr, D. ványa 22. Mezőtúr, K. szentmárton, Inoka 23. Jászberény, Mihálytelek, Alattyán, A. Sz. györgy 24. Mezőtúr, T. szentmiklós 25. Karcag, Fehérgyarmat 26. Karcag, Debrecen 27. Túrkeve, D. ványa 28. Szolnok, Nagykörű, Kőtelek 29. Alattyán, Jánoshida, Boldogháza vasútállomásig, Szolnok T. vezsenyi vonal ügye függőben A vasútállomásokhoz vezető utak rendszeres építése 1885-től indult meg. A munkálatok ebben az évben Karcagon 2,5 km, Kisújszálláson 1 km és Mezőtúron 2 km út kikövezésével indultak. Az Államépítészeti Hivatal 1887ben javasolta, hogy a megyében lévő vasúti hozzájáró utak egy időben történő kiépítésére 200 ezer Ft kölcsönt vegyenek fel, és a kölcsön kamatait a vasútállomásoknál szedendő vámjövedelmekből fedezzék. A javaslatot akkor elvetették, ugyanis az építkezések a községek erejét rendkívüli módon terhelték volna. A Fegyverneki vasúti út egy része 1887-re már elkészült, a következő évben a kunhegyesi, túrkevei, jászladányi, kenderesi utak építését kezdik el. Megkezdődnek a munkálatok a Szalók-taskonyi és az Alsószentgyörgy-Szászberek vasúti hozzájáró utak építésével kapcsolatban. 1888-ban a fegyverneki 5 km-es szakasz mellett már készen áll a törökszentmiklósi 1,29 km, jászapáti 1,63 km, karcagi 3,79 km, mezőtúri 1,8 km és a kisújszállási vasúti hozzájáró út 1 km hosszú rész. A vasútállomásokhoz vezető utak ún. vámos utak lettek, vámot szedtek az út használatáért. A fontosságukat jelzi, hogy a kiépített utakat felvették a megyei utak közé. A törvényhatóság már 1889-ben hangsúlyozta, hogy a vám a kiépített utakért és nem a jövőben kiépítendjők után szedhető. A vámok nagyságát a képviselő-testület határozta meg és a minisztérium hagyta jóvá. A kereskedelmi miniszter afegyverneki, kunhegyesi, túrkevei, jászladányi, kenderesi, Szalók-taskonyi, alsószentgyörgy-szászbereki és a jászapáti vasúti hozzájáró utakra a vasútállomásoknál feladott áruk q-a után 2 kr vám szedését engedélyezte. Az indóházi utak építéséhez a vasút is hozzájárult, mivel neki is érdekét képezte a szállítások növekedése. A kenderesi, és a szalók-taskonyi vasúti hozzájáró utak építésénél olyan egyezséget kötöttek, hogya közútból az állomási előtérig vezető rész felét a vármegye, másik felét a Mátra Vasúttársaság építi ki. Hasonló a helyzet a jászladányi és szászberki állomáshoz vezető utak esetében. A közútból az állomásig vezető út építésének költségei fele részben a Jászapáti-Újszász H.É.V. társaságot, fele részben a vármegyei közmunka pénztárt terhelték. AZ 1890 ÉVI ÚTTÖRVÉNY ÉS VÉGREHAJTÁSA A MEGYÉBEN Az 1890.1.t.c. 1890. május 15-én lépett életbe. Atörvény egyik legfontosabb intézkedése a közutakkal kapcsolatos teherviselést a közmunka teljes mellőzésével az állami egyenes adóra kivetett útadó-kötelezettséggel kívánta fedezni. Az útadó az egyenes adónak legfeljebb 10%-a lehetett. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is ezt az értéket állapították meg. A megváltás összege a következő volt, akik 2 igavonó jószággal rendelkeznek, de útadó alá vonható állami adójuk a 30 Ft-t nem érte el, egy igás napszám fejében 3 Ft-t fizettek. Kézi napszám megváltási összege 50 kr, akiknek útadó alá vonható állami adójuk a 15 Ft-t nem érte el, útadó fejében 1 Ft 50 kr-t fizettek. A megyében a községi közmunkát elsősorban a községi (közdűlő) utak, másodsorban a községi közlekedési (vicinális) utak fenntartására fordították, az utóbbiak fenntartási költségeire pótadót is vethettek ki. A vicinális utak hálózatát és az azokhoz való hozzájárulást az alispán állapította meg, a vicinális utak évi fenntartási előirányzatának elkészítése a vicinális útibizottságok feladata volt. A községi közdűlő utak hálózatának megállapítása a községi képviselő-testületre tartozott. Ez utóbbi úthálózatba azokat a közutakat vették fel, melyek nem tartoztak a törvényhatósági úthálózatba, s arra sem volt kilátás, hogy a több község által fenntartandó vicinális úthálózatba felvételt nyerjenek. Azok az utak alkotják ezt a csoportot, melyek egy község közlekedésére szolgáljak, de nem vették fel az öszszes dűlő utat, hanem csak azokat, melyek az egész községetvagy annakegy részét érdeklő forgalmat közvetítettek. A kisebb jelentőségű dűlőutakat az érdekelt települések tartják fenn, de kivételes esetekben a községi közmunkákból ezeket is lehet segélyezni. A törvény rendet teremtett a közúti igazgatásban is. A vármegyei utakkal kapcsolatos ügyintézés az alispán kezében összpontosult. A műszaki szolgálatot a megyében a Királyi Államépítészeti Hivatal látta el. A törvényhatósági úthálózat újabb megállapítását egy bizottságra bízták. Ezt később összevonták a törvényhatósági utak kölcsönből való kiépítését előkészítő bizottsággal. A vármegye közúti szabályrendelete 1893-ban készültel. A vicinális utak igazgatási feladatait a vicinális útibizottság látta el, élén a járási főszolgabíró állt. Eredetileg a rendezett tanácsú városok egyes járásokkal képeztek egy útbizottságot, a megye alispánja ezt 35914/1897, sz. 16