Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

egy 1386. évi oklevél ,,via Kunuth"-nak nevezi. Említést tesz ez az írás a buda—pakony-pótha­raszt-kőrösi útról, amelynek meghosszabbítása Csongrád felé mutat, de feltehetően kapcsolata volt az ugi tiszai átkelőhellyel is. Kőrösről Kecs­kemétre is vezetett út, amely a buda-bicske­(tápióbicske)—kecskeméti vonal része volt. 10 A fenti útirányokat alátámasztja Prinz Gyula neves földrajztudósnak az 1940-es években írt műve is. 11 A leírásban (közölt térképen világo­san kirajzolódik a kunút, m'int ősi útvonal. Ez utóbbi feltehetően Fülöpszállást, Halast érint­ve vezetett déli irányba. 12 A jelenlegi megye déli részén Baja, Daut (Dávod), Gara, Bátmonostor, Szeremle fontos kereskedelmi helyek voltak. Baja 140ó-ban, Bát­monostor 1340-ben, Daut 1351-ben, Szeremle 1407-ben kapott vásárjogot. 13 Ezekről a helyek­ről néhány érdekes emlék tanúskodik, amelyek­ből kiderül, hogy egy-egy vásár árusait gazda­sági érdekből, erőszakkal elhajtották egyik helyről a másikra. A Bajától délre és keletre eső területre a mainál sűrűbb településhálózat volt jellemző, s ez a körülmény mozgalmas kereskedelmi viszo­nyokat teremtett. Szoros kapcsolatuk volt a Dunántúllal, ami Glaser Lajos tanulmányából is kiderül. Ví A szerző térképén a dunai átkelő­ket is feltüntette. A térkép szerint a Duna jobb partján vezető nagy útból Bátán és Szekcsőn keresztül egy-egy út vezetett Bátmonostorba a dunai révéken át. Az akkori Bátmonostor a je­lenlegitől nyugatra feküdt és környezetének központja volt. Szeremle a mai helyétől észak­nyugatra esett. Feltehetően Bátmonostor és Szeged között is volt út, hasonlóan az Árpád-kor Káliz útjához. A kereskedelmi kapcsolatra utal Zsigmond 1435. december 9-i rendelete, amelyben a szegedi sókamara grófját arra utasítja, hogy a bátmo­nostori Töttös László mennyegzői költségeire a szegedi sótárból 500 arany forint értékű sót szolgáltasson ki. Mátyás király 14Ó4. április 12-i utasítása ugyancsak Szegedről a Baranya me­gyei Szent Pál kolostor részére rendel sót ki­adni. 15 Glaser Lajos felsorolja a dunai átkelőhelye­ket: Tolna, Madocsa, a Csepel-sziget déli vége és Adony—Lórév-Ráckeve irányában. A szerző kiemeli a madocsai révet, amely az erdélyi szá­szok fehérvári útjának átkelőhelye volt. 16 A bal parti Harta neve 1289-ben fordul elő először Terra Harta néven, majd Hartha (1409, 1424, 1465), Eghazashartha (1409), Naghartha in com. Albensi sedis Solt néven (1455-1465 évek­ben). 17 A szerző említést tesz arról, hogy ,,az 1233. évi beregi egyezménytől kezdve . . . köz­vetlenül a szegedi sókamarától kapják a du­nántúli egyházak a sót. Az út a madocsai rév­tő! Simontornya város vámján át . . . Zircig . . .", s onnan tovább is vezetett. A révhez Patajtól Hartán át vitt az út. „Pataj város harmincadját (vámját) II. Ulászló II. dekrétumának 29. cikke­lye Buda és Fejérvár harmincadjával együtt említi." 18 „Ezek szerint Pataj-Madocsa—Föld­vár— Pázmán—Fejérvár lehetett az útirány." ­mondja a szerző. Kérdés azonban az, hogy mi­ként jutott el az áru Patajig? Szeged monográ­fiájában olvashatjuk, hogy a sót ,,a sószállító hajósok Tételen keresztül a Dunára Zimonyba, Péterváradra, Kő-Szent-Mártonba (Kövibe) ha­józták." 19 Azt azonban nehéz elképzelni, hogy a vízfolyás ellenében Hartáig vitték volna. Egysze­rűbbnek látszik a szekéren szállítás Szegedről a madocsai rév irányába, mivel a földrajzi té­nyezők csupán a Duna mellékén, a ma Solti lapálynak nevezett területen támasztottak ne­hézséget a szállítók számára. Feltételezzük tehát, hogy Szegedről Dunapa­taj felé vezetett egy út, amely az erdélyi szá­szok kereskedelmi útja volt, s talán a sószállí­tásé is. Csánki Dezső már idézett tanulmányá­ban így ír: „...Szeged felől pedig Székesfehér­vár (s innen Pozsony, Bécs) felé is ment egy út." 20 Glaser Lajos említi a tolnai révet, amely Bo­gyiszlón át Fajsszal teremtett összeköttetést. Fájsz is egyik régi települése megyénknek. A szekszárdi bencés apátság nemesi jobbágyai lakták. Külön ispánjuk volt, s a település az egyházi nemesek széke volt. 21 A tolnai átkelő régi vám- és révhely. Korábban (1093-, 1226- és 1358-ban) a tihanyi apátságnak is része volt vámjában és révjében. 1395-ben Marczali Mik­lós — volt erdélyi vajda - Zsigmond királytól megkapta száraz- és piaci vámjával, révjével együtt. 22 Bátya szintén a szekszárdi apátság nemesi jobbágyaínak birtoka 1369-1519 között. 23 Fajsz­sza! út köthette össze, ugyanúgy Kalocsával is, s így a kalocsaiak is használhatták a tolnai révet. Érinteni kell a kalocsai érsekség és nemesi jobbágyainak kapcsolatát a kalocsai központ­tal. A hontokai szék központja a mai Drágszél környékén volt. 24 Miskét 1346-ban Villa Myske névvel illették. A már korábban megismert Ár­pád-kori útvonal, Kalocsa-Miske-Nádudvar­Baja vonalon szintén feltételezhető a XIV-XV. században is. Minden bizonnyal a kun telepek egymás kö­zötti kapcsolata is megvolt, de utakról nincse­nek adatok. A fentieken kívül még néhány adat támpon­tul szolgálhat a kereskedelmi utakhoz: - Kecskemétet 1353-ban birtokként említik. Első pecsétje a XIV. századból származik. Ugyanakkor már fontos közlekedési góc­pont a buda-szegedi úton, ahol a király és a királyné számára vámot szednek. 1415-ben már városnak mondják, s állatte­13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom